Jegyzetek egy elveszettnek

fire

Láttál már tüzet?

Olyan igazit. Amiben látod az emberek lelkét.

Azokét, akik rakták és azokét is, akik köré telepedtek.
Pár jó barát, egy kellemes társaság. Nem beszélnek, de mindenki egyről gondolkodik.

Ott minden szempár csak elveszik a lángok között, ahogy egy-egy fel-fel csap magasra.

A parázs is táncolni akar.
Már repül a pernye a lángok közül, egészen a magasba törne, fel a csillagok közé.
De aztán kihűl és hamuként hull le a perelinekre.

Tudom, te is követnéd a szemeddel, de ne pillants el. Csak mélyedj bele, figyeld azt a heves táncot.
Érezd a finom melegét, a csendes nyugalmat, amit ad.
Zárd be jól a szívedbe, had izzon ott is tovább.

Mert egyszer a tűz is nyugovóra tér.
A lángok elfáradnak, ő egyre lomhább és gyengédebb lesz és elcsöndesedik.
Ott szunnyad majd a parázsban.

Izzik még forrón, de már nem táncol.
Engedi, hogy felpillants a többiekre.

Néhányan még nézik a csillogást, de páran összepillantotok, látod mások mosolyát.

És körben már csak annyit hallasz,
jó éjszakát.