matchpals.com / / yoonmin ✔️

四十五 -

- negyvenöt ;

Jimin a sötétbe bámul miközben aludni próbál. Taehyung és Jungkook úgy döntöttek a szobájában alszanak, ha úgy dönt megint bezárja magát. De őszintén, nem fogja mert elege volt a sírásból. Főleg egy srác után, akit nem is érdemel meg.

Nem igazán tud aludni, mivel Taehyung olyan hangosan horkol, hogy a szomszédok is hallhatják. Ehelyett, csak engedi, hogy visszaemlékezzen mi történt Újévkor, még ha fájdalmas is.

"Szeretlek." Jimin vallja be, ahogy Yoongi arcát bámulja, ami felé fordul. "Szeretlek, hyung."

Yoongi arckifejezése azonban nem változik, mintha nem hallotta volna. De hallotta, hangosan és világosan a kinti tűzijátékok ellenére.

Konkrét válaszadás helyett csak rámosolyog a fiatalabbra, megfogja a kezét és megszorítja. "Köszönöm." Mondja egyszerűen, Jimin döbbenetére.

"T-tudom, hogy túl hirtelen jött, de"  Jimin alighogy hebegte, óvatosan bánva a szavakkal. "amit mondtam, az igaz, tényleg szeretlek. Csak most jöttem rá."

"Tudom, mi mást szeretsz." Szól vissza hirtelen Yoongi. "Szeretsz játszadozni az érzéseimmel. Annyira szereted azt csinálni, és én csak hagytam neked. De már nem."

Jimin nyel egyet, kezébe veszi Yoongi kezét. "Tudom. Tudom mit csináltam, és őszintén, nem is voltam tudatában. Csak nemrég jöttem rá, és arra is ráébredtem hogy tényleg vannak érzéseim irántad."

"Sosem vagy tudatában." Yoongi hangneme hirtelen megváltozik, ahogy leveszi Jimin kezeit az övéről. "És ne is mond, hogy érzéseid vannak irántam. Csak együtt érzel velem, nem? Szóval akkor nem foglak utálni. Ráadásul Újévkor mondod el ezt a szart, milyen pompás. Mert teljesen megvettél egy pillanatra."

A fiatalabb szemei kitágulnak, ahogy a fejét rázza. "Nem, ez egyáltalán nem igaz! Őszintén szeretlek, és nem csak szánalomból." Újra meg akarja fogni Yoongit, de csak lerázza a kezeit róla. "Hyung..."

"Kérlek Jimin. Elég volt. Szép volt amíg tartott, de most már mennem kell. Boldog Újévet."

"Várj! Ne menj el."

Yoongi frusztráltan sóhajt. "Megmondtam, hogy ne játszadozz az érzéseimmel Jimin. Végeztem."

"Szóval csak figyelmen kívül hagyod amit mondtam, és hogy komolyan gondolom?"

"Miért figyeljek, amikor teljesen marhaság?"

"Ez nem marhaság. Sajnálom, oké? Sajnálom, hogy nem jöttem rá az érzéseimre hamarabb. Sajnálom, hogy ellöktelek magamtól, amikor nyilván szerelmes voltál belém. Sajnálom, amiért vak voltam. Sajnálom, amiért túl későn vallottam be. Sajnálom, hogyha már nem érzel ugyanúgy, mert túl sok hamis reményt keltettem benned-"

"Jimin, nyugodj le, kérlek." Yoongi megfogja a vállait, és csak ekkor veszi észre a lassan végigfolyó könnyeket Jimin vörös arcán.

"Sajnálom, hogy akkora fasz voltam hozzád. Sajnálom, hogy ilyen vagyok. Sajnálom, hogy olyan jelentéktelenül viselkedtem, amikor tényleg kedveltelek-"

"Park Jimin, azt mondtam nyugodj le."

"Sajnálok mindent Yoongi-hyung. Sajnálom, hogy mindig összezavartam az érzéseid, tényleg. Tudom, hogy nem érdemlek meg, valaki annyira értékeset, mint te. "Annyira sajná-"

Mivel nem volt más választása, Yoongi ajkát Jimin puha ajkaira nyomja. Habár mindkettejüknek sokkoló volt, egyből eltüntette a feszültséget. Jimin egyből lenyugodott, ahogy az egyszerű, de meleg csókba olvad. De mielőtt vissza tudott volna csókolni, Yoongi már el is húzódott.

"Sajnálom." mondja Yoongi a csókra utalva. "Miattad kellett megtennem."

"Semmi baj." Mondja Jimin. Kezeit ökölbe szorítja és lenéz, könnyei továbbra is csorognak. "Kérlek ne menj el."

Hallja Yoongit sóhajtani.

"Sajnálom."

Ezek voltak az utolsó szavak azelőtt, hogy Yoongi csak úgy kisétált az életéből. Jimin érezte, hogy lábai elgyengülnek, ahogy a földre esik mint egy élettelen ember.

Azt hitte ha bevallja az érzéseit, a dolgok boldogan végződnek, de a dolgok drasztikusan megváltoztak.