matchpals.com / / yoonmin ✔️

四十九 -

- negyvenkilenc ;

Jimin nem hitte, hogy ideges lesz az egész dolog miatt. Csak egy pár órája tökéletesen rendben volt. De most, hogy tényleg megtörténik, totál ideges. Erősen szorítja a fekete dobozt amit tart, nyel egyet, ahogy három barátjára néz, akik sokkal nyugodtabbnak néznek ki.

Egy bíztató mosolyt adnak neki. "Rendben leszel Jimin. Úgy értem, csak azért mert már nem vagytok jóban, nem jelenti azt, hogy nem vehetsz részt egy kis ünnepségen. Megkérdezem Namjoont, hogy rendben van e, és azt mondta Yoongit nem zavarja." Emlékezteti Seokjin, ahogy gyengéden megpaskolja a vállát.

De hazugság volt, amit Namjoon mondott. Persze, hogy Yoonginak nem tetszik az ötlet, egyáltalán nem. Namjoonak majdnem az egész napjába telt, mire Yoongit rávette, hogy beleegyezzen. De azt mondta tartja a távolságot Jimintől, és ez ellen se Namjoon, se a többiek nem tehetnek semmit.

Namjoon azt hitte, Yoonginak biztos elment az esze, hogy ilyet mondjon. De legalább engedélyt adott, nem?

"O-oké." Mondja Jimin csendesen, a földet nézve.

Taehyung becsenget és Jimin teste megfeszül, ahogy hallja a lépteket. Az ajtó pillanatok alatt kinyílik és Namjoon tűnik elő egy lila pólót viselve, amire az van írva 'megdugtam az embered tegnap este, és te nem tudsz róla'.

"Hát eljöttetek!" Üdvözli őket. Szemei Jiminen landolnak. "Jól nézel ki Chim."

Jimin csak bólint és elnéz. Máris kínosan érzi magát.

"Én nem kapok dicséretet?" Kérdezi Jin.

"Oh, de te túlragyogod őket hyung. Nem akarod, hogy hallják, igaz?" Kacsint rá Namjoon, amitől Jin elpirul.

"Nem mehetnénk csak be? A lábam elfáradt és le akarok ülni "

"Igen, persze. Gyertek be!" Mondja Namjoon. "Oh, és az ajándékot tehetitek a piros asztalra a konyha közelében. Érezzétek magatok otthon!"

Jimin leteszi az ajándékot az asztalra, körülnéz, hogy megnézze, ott van e egy bizonyos fiú. Nincs is túl sok ember jelen, de a fiút sehol sem látja. "Vajon hol lehet..." Motyogja magának.

"Úgy érted Yoongi? Azt mondta, elmegy egy kis italt szerezni a vendégeinek." Mondja valaki hirtelen, megijesztve Jimint. "Daeyang vagyok, örvendek."

"S-szia Jimin vagyok. Yoongi..." Jimin elhalkul, nem egészen tudva, hogyan kéne bemutatni magát. "Egy ismerőse."

Az úgynevezett Daeyang nevet. "Cuki vagy. Szeretnél kimenni és ott megvárni Yoongit?"

"N-nem hiszem, hogy az szükséges-"

"Gyerünk, biztos vagyok benne, hogy szeretne köszönni neked, Yoongi ismerőse."

"Látod? Nem szép itt?"

Jimin némán nézi, ahogy a szél összeborzolja a haját. Nem fog hazudni, az idegen egész cuki a világos rózsaszín pulcsiban és kék nadrágban. A haja sötét barnára van festve. Gondolkozik, ki is ő Yoongi életében.

"Jimin." Rázza ki a hang a gondolataiból.

Jimin megrázza a fejét. "Igen?"

"Gyere ülj ide."

Jimin hezitálva odasétál, és leül, tisztes távolságra a fiútól. Nem akarja, hogy bárki is azt higgye, együtt vannak, pláne egy olyan csendes helyen, mint ez.

Daeyang észreveszi ezt, és nevet, elképedt Jimin bohóckodásán, de nem gondol róla sokat, úgy gondolja, hogy csak félénk. "Szóval eléggé idegesnek tűntél, amikor megérkeztél, nem akartál részt venni a partin?"

Jimin bólint, magán is meglepődve.

"Megkérdezhetem miért?"

"Ha elmondom, nem mond el senkinek, oké?" Jimin nem hiszi el, hogy tényleg el akarja mondani. Biztos elment az esze.

"Miért, valami sötét?" Viccel Daeyang, de egy bólintást kap válaszul. Újra komoly lesz. "Oké, megígérem, hogy nem mondom el senkinek."

Jimin mély levegőt vesz. "Tudod, Yoongi és én... nem egészen vagyunk jó kap-"

"Ki adott engedélyt, hogy elmondj valamit, ami kettőnkre és a barátainkra tartozik?"

Mindketten a hang irányába fordulnak, egy ízlésesen öltözött Yoongit látva, italokkal a kezében.

Jimin érzi, ahogy kiürül az agya, és teste elgyengül. 2 hónap után végre látta az idősebbet, és pont a születésnapján.

"Oh, hey, hyung! Végre visszaértél!" Daeyang mondja egyszerűen, ahogy Jimin a szeme sarkából néz rá. Ki ez az ember?

"Daeyang, menj vissza a házba." Utasítja Yoongi.

"De csak egy jót beszélgetek a barátommal, Jimin-"

"Azt mondtam menj vissza." Ismétli Yoongi, kicsit mérgesnek hallatszik, amitől az összezavarodott fiú meghökkent.

Daeyang motyog néhány összefüggéstelen szót, mielőtt int Jiminnek és bemegy. Yoongi sóhajt, ahogy Jimin irányába sétál.

Jimin hirtelen kicsinek érzi magát, ahogy az ösztönei azt mondják, hátráljon, és azt is teszi. Annyira hogy a bokorba ütközik.

Arra számított, hogy Yoongi elsétál mellette, de ehelyett az idősebb letérdel és Jimin szemébe néz. "A karod."

Jimin nem tudott megszólalni, mivel még mindig megbabonázza Yoongi megjelenése és a tény, hogy valóban beszél hozzá.

Yoongi észreveszi ezt, és csak még egyszer sóhajt, odanyúl, ahogy megfogja Jimin karját. "Megszúrtad a könyököd, látod?"

Jimin még mindig le van fagyva.

"És ki mondta, hogy ujjatlan pólót vegyél fel kabát nélkül ilyen hidegben? Talán le akarsz nyűgözni valakit?"

Jimin nem is tudja, hogy Yoongi csak rászólt, vagy azért mondta, mert még mindig törődik vele. 

Yoongit kezdi idegesíteni a másik némasága, és már kezd felállni. "Nézd, ha nem is mondasz semmit, és figyelembe se veszed a létezésem, akkor jobb ha csak elmegyek-"

Jimin hirtelen előredől és kezeit Yoongi köré fonja, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat, ami akkor keletkezik, amikor a sebe hozzáér Yoongi vastag kabátjához. Szorosan megöleli az idősebbet, és arcát a ruháiba temeti, belélegezve illatát.

"J-Jimin-"

"Annyira hiányoztál hyung. Jobban mint azt el tudnám mondani." Jimin hangját alig lehet hallani, de folytatja. "Bassza meg, többé nem érdekel." Hirtelen elhúzódik és megragadja Yoongi meleg arcát hideg kezeivel, és megcsókolja őt.