matchpals.com / / yoonmin ✔️

五十一 -

- ötvenegy ;

Jimin, Taehyung és Jungkook épp a nappaliban vannak. Mind tanulnak, mivel a vizsgák közelednek. Jimin és Taehyung már diplomáznak, és Jungkooknak még egy év van hátra.

Egy hét telt el Yoongi szülinapja óta, és minden stabil és csendes volt az az este óta.

"Én hibáztam hyung." Hibáztatta magát Jimin sírva. "Nem kellett volna kedvelnem. Nekem kellett volna olyan-"

"Hányszor kell még elmondanom, hogy nem a te hibád?" Mondta Jin gyengéden. "Nem tervezheted el a napot, amikor elkezdesz kedvelni valakit. Nem kelhetsz fel egy nap és mondod hogy 'oh, milyen szép nap arra, hogy kedveljek valakit'. Nem így működik Jimin."

"Tudom, de most minden tönkrement." Sír Jimin, a fájdalom a mellkasában elviselhetetlen, és a barátját is bántja, hogy így látja. "Nem simíthatom el a dolgokat hyunggal, és még ha meg is teszem, már nem lesz ugyanolyan. De én azt akarom, hogy minden olyan legyen amilyen volt, amikor minden rendben volt és ahol mindenki boldog volt, és nem voltak érzelmek."

"Tudod, hogy az nem lehetséges."

"Pontosan!" vág közbe Jimin.

"De az nem jelenti azt, hogy rossz."

"Hogy érted? Minden rossz."

"Te megbántottad Yoongit,, és Yoongi megbántott téged. Semmi sem fogja megváltoztatni ezt a tényt. De ha belegondolsz, te tudsz és próbálkozhatnál rendbe tenni a dolgokat. Mármint, persze, a dolgok nem lesznek ugyanolyanok, de az nem azt jelenti, hogy rossz lesz. Még mindig újrakezdheted, és egy új kezdetet alakíthatsz."

"De hyung-"

"Yoongi tudja ezt, biztos vagyok benne. Csak nem tudja, hogy tegye mivel nincs senkije akivel megtehetné, és ez te vagy." Seokjin fogja Jimint, és megöleli egy pillanatra, majd elengedi. "Még mindig kedveled?"

Jimin megharapja ajkát. "Igen. Nem. Nem tudom."

Jin nevet, összekócolja a haját. "Hát jobb ha eldöntöd. Nem tudod, hogy Yoongi még mindig úgy érez e vagy sem. De Jimin?...."

"Hyung?"

"Mindegy mi lesz, azt akarom, hogy emlékezz, hogy egy erős ember vagy és ne engedd, hogy bárki mást mondjon. Ha Yoongi nem kedvel téged, még mindig lehettek barátok, de ne engedd, hogy az érzéseid közétek álljon. Engedd hogy Yoongi jöjjön hozzád, de ne vezesd félre. Legyél vele, mert barátkozni akarsz vele, de azért, mert annál valamivel jobban kedveled."

"De mi van, ha nem lehetek a barátja? Mi van ha nem akarja, hogy barátkozzunk?" Jimin újra pánikolni kezdett, de a másik csak mosolyog.

"Akkor bocsáss meg neki, és ezzel egy időben, bocsáss meg magadnak is."

"Hyung, fejezd be a mosolygást. Megijeszt minket." Mondja Jungkook, amitől Jimin észbe kap.

"Oh, sajnálom. Csak eszembe jutott néhány dolog." Mondja Jimin, elfolyt egy újabb mosolyt, ahogy próbál komoly arcot vágni.

"Arról, amikor Jin-hyung kioktatott?" feltételezi Taehyung, nem zavartatja magát, hogy felnézzen, mivel túl elfoglalt a szavak kiemelésével, amiket meg sem ért.

"Nem nevezném kioktatásnak." mondja Jimin vállat vonva. "Őszintén értelmes volt és rendbe tette az üres agyam."

"Hé, ide tudod adni a mályvacukrot?" motyogja Jungkook Taehyungnak.

"Csak azt mondom... Jin-hyung felhívta a figyelmem dolgokra, amikre nem jöttem rá, mert túlságosan lefoglaltak a rossz dolgok. Nem tudtam egyenesen gondolkodni, és örülök hogy Jin-hyung véget vetett ennek. Nem tudom eléggé megköszönni neki."

"Hé, nekünk is köszönd meg! Segítettünk, amíg a szobádban gyászoltál ki tudja meddig. Annyira elviseltünk." biggyeszti az ajkát aranyosan, nyilván féltékeny a figyelemre amit Jin kap, aki még csak nincs is jelen.

Jimin nevet, egy radírt dobva Taere. "Persze, hogy hálás vagyok nektek is. Az elejétől kezdve velem voltatok." Ez mosolyt csal a nyöszörgő férfi arcára.

Amíg random dolgokról beszélgetnek, főleg arról ami a múltban történt, egy kopogás hallatszódik.

"Ki meri megzavarni értékes időnket együtt?" Jimin az ajtóra néz, átkozza bárki is van az ajtó mögött.

"Nyitom én." vállalja Jungkook.

"Szóval emlékszel, amikor Hoseok-"

"Jimin-hyung, van egy látogatód!"

Jimin és Tae is az ajtó irányába néznek, szemük kitágul. De a Jiminé nagyobbra. Jungkook gyorsan bemegy a nappaliba, megfogja Tae csuklóját, és a konyhába rángatja, mielőtt bármit is mondhatna.

Jimin köhög egy pár másodpercig, feláll és vonakodva az ajtóhoz megy, majdnem elesik közben. "Szia." nem mond mást Yoonginak, aki egy vastag pulcsit visel, ami majdnem a fél arcát is eltakarja.

"Tudunk beszélni egy kicsit?" kérdezi az idősebb félénken.

"Most is beszélünk."

"Egyedül."

"Most is egyedül vagyunk."

"Úgy értem nem itt, egyedül-egyedül. Talán séta közben, ha nem kérek sokat?" Hál istennek az arca takarva van, máskülönben meg kéne magyarázni Jiminnek miért ég az arca, és az időjárást kéne hibáztatnia ami nevetséges lenne.

"Oh, oké." Mondja Jimin semmit sem sejtve. "Csak had menjek a kabátomért."

"Nem szükséges." szól közbe gyorsan Yoongi, leveszi a saját kabátját és a kisebbnek adja. "Most már mehetünk?"