matchpals.com / / yoonmin ✔️

三十八 -

- harmincnyolc ;

"Istenem, olyan nehéz vagy Jimin." Nyögi Yoongi ahogy Jimin derekát tartja, és kezeit szorosan a testéhez nyomja, szóval egyikőjük sem esik el vagy botlik meg. A fiatalabbra néz és érzi lehelete alkoholtól bűzlik. Felhúzza az orrát undorában. "Mennyit ittál?"

Jimin azonban úgy látja a világ forog, és úgy érzi bármikor hányhat. "Hányingerem van, hyung," tájékoztatja Yoongit. "mit kellene tennem?"

"Nem tudsz magadtól sétálni?" Kérdezi gyorsan Yoongi, fél hogy Jimin lehányja.

"N-nem tudom." Mondja Jimin halkan,lenézve. Rosszul érzi magát, amiért problémát jelent az idősebbnek.

"Ah, mindegy. Csak menjünk vissza gyorsan a privát szobába." Yoongi sóhajt legyőzötten, ahogy továbbra is támaszt nyújt a gyenge fiúnak. Kinyitja az ajtót szabad kezével, és lefekteti Jimint a kanapéra. Majd egy másik kanapéra ül és a másikra néz. "Még mindig szédülsz? Pihennek kéne, a Karácsony nagyon kikészített."

Jimin hümmög, próbál Yoongira nézni, de ahányszor megpróbálja a feje fáj. "Mi van veled hyung? Nem kellene visszamenned és élvezned az éjszaka fennmaradó részét?"

Yoongi vállat von habár Jimin nem látja. "Meh, nem akarok túl sokat szórakozni és az összes energiámat felhasználni."

Jimin nevet, a szavaktól nosztalgiája van. "Oké."

"És emellett..." Mondja Yoongi, Jimin figuráját nézve.

"Hm?" Jimin türelmesen várja, hogy folytassa.

"Inkább maradok itt és csodálom a férfit akit szeretek, mint hogy szórakozzak egy tömeg idegennel."

Jimin hirtelen érzi, hogy a szíve kihagy egy ütemet, egy régi érzés amit a lány irányt érzett, akit kedvelt; de ridegen figyelmen kívül hagyja. "Miket mondasz?" próbálja leplezni idegességét.

Yoongi közelebb megy hozzá. "Hyung csak viccelt." mondja, összekócolva Jimin puha fekete haját.

Jimin megnyugtatónak találja a kezét, és hamarosan ellazul, szemei lassan lecsukódnak. Ameddig meg nem szűnik. "Miért hagytad abba?" kérdezi, próbál újra felnézni, de a fájdalom visszatér.

Yoongi gyorsan észreveszi csak a kifejezéséből. "Jiminie szereti ha így érintik meg a haját?" kérdezi piszkálódva remélve hogy Jimin nem kényszeríti magát hogy felnézzen.

"Mi van ha igen? Csinálod megint?"

"Túl rossz. Azt akarom hogy pihenj és azt is fogod tenni." 

Jimin összefonja kezét mint egy gyerek és mérgesen elfordul. "Karácsony van és ennyire gonosz vagy."

Yoongi mosolyog. "Neked is Boldog Karácsonyt Park Jimin."

.

.

.

Majdnem egy órával később, Jimin tényleg elaludt, ahogy Yoongi kívánta. Magzatpózba kuporodva fekszik, amitől úgy néz ki mint egy kisbaba. Yoongi ellenállhatatlanul cukinak találta, így készített egy képet. Egy emlékeztető, valószínűleg.

Ránéz a békésnek tűnő fiúra, csodálja a szépségét. "Ah, még akkor is gyönyörű vagy amikor alszol." mondja hirtelen lágy hangon. Később közelebb húzódik az alvó férfihez, egyik kezét a fejére helyezi. Aztán, újra elkezdi borzolni Jimin haját, mint korábban, kivéve; még óvatosabban és több szeretettel.

"Soha senki nem tudna utálni egy olyan értékes embert mint te." folytatja Jimin dicsérését. Annyira el van bűvölve a fiútól, mintha ő lenne a legértékesebb dolog a világban; mert az. Csak a karjaiban akarja tartani, és örökké megvédeni. Yoongi kissé odahajol, szóval Jiminnel szemben van. "..tudom, hogy tovább kellene lépnem, de az ellenkezője történik." Yoongi nem olyan aki sír, de hirtelen érzi ahogy a könnyek fenyegetik, hogy kicsordulnak szemeiből. "Helyette, ahogy a napok telnek tovább szeretlek. Nevetséges, tényleg. Tudom, hogy csalódni fogsz bennem ha meghallok ezt, de még nem túl késő, igaz?"

Yoongi mély levegőt vesz és megtörli könnyeit. "Annyi időt veszek igénybe, amennyire szükségem van. Basszus, még csak nem is voltunk soha együtt, és mégis úgy teszek, mintha együtt lettünk volna. Annyira bolond vagyok." Úgy nevet magán mint egy őrült. "De ne aggódj Jiminie. Megígérem... megígérem hogy eltemetem az irántad való érzéseimet és elfelejtem őket. Megígérem neked."

Teljesen odahajol, és egy lágy puszit helyez a fiatalabb fejére. Még mindig eper illata van, és Yoongi sóhajt. "Addig is, szeretlek. Álmodj szépeket."