matchpals.com / / yoonmin ✔️

四十四 -

- negyvennégy ;

"Jimin-hyung, nyisd ki az ajtót!" Ütögeti Jungkook a fekete hajú férfi ajtaját. "Yoongi-hyung nem érdemel meg téged! Egy csodás ember vagy Jimin-hyung!" Mondja Jungkook hogy felvidítsa a másikat, de csak egy 'hagyj békén'-t hall a másiktól. Jungkook legyőzötten sóhajt, Taehyunghoz fordul, akinek egy csomag sült krumpli volt a kezében.

"Ember, miért van olyan dejavu érzésem?" mondja sült krumplit nyomva a szájába.

Jungkook újra sóhajt. "Igaz? Jimin újra szerelmes lett valakibe, és összetörték a szívét, kétszer."

"Ki volt az első?"

"Jihyo-noona."

"Oh, az a lány akit ki tudja meddig kedvelt, csakhogy megtudja, hogy van pasija és az depresszióba vezette őt?"

"Igen." Mondja Jungkook szomorúan. "És most újra depressziós."

"Mikor vallotta be az érzéseit?"

"Sosem tette."

"Nem, úgy értem a második embernek. Mikor mondta el hyung a második embernek aki összetörte a szívét?"

Jungkook mélyen gondolkozik, amíg eszébe nem jut. "Két hónapja, asszem két hónapja volt. És nem kell Yoongi-hyungot második embernek hívni, az csúnya."

Taehyung végre befejezi a sült krumpli evését, és tisztára nyalja az ujjait.

"Tényleg be kéne ezt fejezned." Mondja Jungkook undorodva.

"Miért felizgatja a flippity flappy-d?" (nem találok rá megfelelő szavakat, talán nézzétek meg Urban Dictionaryban.) Mondja Taehyung, ahogy megböki Jungkookot és rákacsint.

"Az mit- tudod mit, felejtsük el." 

"És a témához visszatérve, csak azért hívom Yoongi-hyungot második embernek, mert Jimin szigorúan megmondta, hogy soha többé ne említsük a nevét, igaz?"

"Hát az biztos, hogy már nem számít, mert ma már rengetegszer hallottam, hogy a nevét mondjátok." Jimin hirtelen megjelenik az ajtó előtt, és elég rosszul nézett ki.

"Végre kijöttél. Hogy érzed magad?"

"Jól." Mondja Jimin gyengéden. A két férfi hezitálva néz rá.

"Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekünk."

"Nem, már tényleg jól vagyok. Igazából jobban." Mondja Jimin őszintén, annak ellenére, hogy még kicsit mindig fáj a szíve. "Miután megállás nélkül hallottam, hogy próbáltok megvigasztalni az ajtón kívül, tényleg jól éreztem magam. Mert legalább még mindig vannak barátaim, és nem vagyok egyedül."

"Aww." 

"És emellett," Jimin szipog ahogy mély levegőt vesz, és megdörzsöli a szemét. "Gyakorlatilag végeztem ezekkel a szívfájdalmakkal. Minddel végeztem. Végeztem a szerelemmel, a randizással, mindennel. Tovább akarok lépni."

"Wow, lassabban, hyung."

"Igen. Ne feledd, hogy még mindig van mit megmagyaráznod. Az elmúlt két hónapban csak érted aggódtunk. Még amikor elmondtad, hogy szerelmet vallottál Yoongi-hyungnak Újévkor, akkor is egyből kizártál minket és semmit nem mondtál."

"Oh. Nincs menekvésem, igaz?"

"Csak mit az esélyeid Yoongi-hyunggal, nincs." Mondja Jungkook, elszomorítva Jimint ahogy lenéz. "S-sajnálom, nem akartam."

"Bassza meg." mondja hirtelen a legidősebb, ahogy a szobájába húzza Taekookot, leültetve őket. "Szóval mit akartok tudni? Most már bármit kérdezhettek. Őszinte leszek."