matchpals.com / / yoonmin ✔️

二十四 -

- huszonnégy ;

"Oh." Yoongi ennyit mond, válla lehanyatlott, ahogy fogása az ajándékon lazult. Jimin mindent elmagyarázott, és úgy érezte, mintha millió kis tőr szúrná belülről.

Nem egészen tudja, hogy kellene reagálnia. Egyszerűen csak... szomorú.

"Igen. Annyira sajnálom, hyung." Jimin észreveszi a dobozt a háta mögött, szeme kikerekedik. "Azt..azt nekem hoztad?"

Yoongi kérdőn néz rá, majd rájön mire gondolt. Hezitálva előveszi a dobozt és ránéz. "Úgy érted ez?"

"I-igen. Nem akarok feltételezgetni, de azt nekem hoztad?" Jimin kérdezi újra, nyel egyet.

Yoongi továbbra is a dobozt bámulja, feje teljesen üres. Üresnek érezte magát. "Nem."

Jimin arca ellágyult. "Oh."

Yoongi sóhajt, Jimin szemébe nézett. "Igazából, igen, a tiéd."

"Igazán?"

"Aha." Yoongi valahogy összeszedi a bátorságát, visszatér a régi önmagához. A dobozt a másik kezébe nyomja. "Legyen a tied, Jimin. Oszd meg a randiddal, Jihyo, igaz? Oszd meg vele." mondja, és próbálja nem engedni hogy megremegjen a hangja. "Biztos vagyok benne, hogy imádni fogjátok."

Jimin egyből rosszul érezte magát, mert annak ellenére, hogy Yoongi erősnek mutatja magát, átlát rajta. Látta, hogy dühös volt, és ez mind a Jimin hibája. "Hyung, nagyon sajnálom."

"Miért? Amiért elfelejtetted a randinkat-"

"Nem egy randi volt, hyung. Egyszerűen azért hívtalak el, mert olyan rendes voltál hozzám.."

"Kurvára nem számít, hogy randi volt e vagy nem, Jimin. Technikailag faképnél hagytál, és elfelejtetted a terveinket." Yoongi mondja, düh hallható hangjában.

"Miért vagy ennyire mérges?" Most Jimin mérges hyungja viselkedése miatt. "Ez csak egy kis alkalom volt amit előre terveztem, és nem kellett volna dühöngened, amiért elfelejtettem egy ilyen egyszerű dolgot."

Yoongi kinyög egy száraz, egyáltalán nem humoros nevetést. "Egyszerű dolog? Neked talán egy keveset, de nekem a világot jelentette." vallotta be. "És hogy belegondoljak, többet vártam tőled..." motyogja halkan, de Jimin hallja.

"Mit vártál tőlem?" kérdezi kíváncsian, mintha megpróbálná elijeszteni Yoongit.

"Jobbat vártam tőled."

"Mi- ennek nincs is értelme."

Yoongi visszalép egyet. Most vagy soha. "Jobbat vártam tőled, mert elhívtál.. mert velem akartál jönni, és nem akartad elmondani a többieknek... azt hittem..."

"Mit hittél??"

"Azt hittem, hogy van esélyünk."

Jimin meglepetten néz rá. Biztosan nem várta, hogy Yoongi így hitte.

"Hyung... félreértetted. Mindent félreértettél."

Yoongi bólint és megharapja alsó ajkát, próbálja visszatartani a sírást, mert basszus- miért sírna valaki olyan miatt mint Jimin? "Igen, Jimin, félreértettem. Csak... az összes közös emlékünk annyit jelentettek nekem és a cselekedeteid... olyan bizarrul viselkedtél, hogy úgy éreztem..."

Jimin türelmesen várja, hogy folytassa.

"már kedveltél, Jimin." Mondja Yoongi. Nem kellene ezt csinálnia, nem most, amikor már így is összetört.

"Sajnálom, ahogy viselkedtem, tényleg." Mondja Jimin. "De beszéltünk erről nem? A többiekkel? Nem elmondtam neked, hogy hozzá kellene szoknod? A cselekedeteim az én cselekedeteim, hyung. Nem tudom csak megváltoztatni azt aki vagy egyetlen emberért.. és ez te vagy."

"Csak ettől félreértik az emberek, mint én. Még én magam is meglepődtem magamon, de olyan hülye vagyok, amiért nem gondolkodtam."

Jimin kinyitná a száját, hogy mondjon valamit, de Yoongi hirtelen meglát egy lányt, egy szépet, az irányukba futni. Feltételezi ő az úgynevezett 'Jihyo'.

Yoongi már Jimint bámulja. "Alkalmazkodni nehéz." Yoongi mondja neki fájdalommal a szemében.

"Jimin!" Egy magas hang mondja, egyből megkapva Jimin figyelmét.

Yoongi grimaszol, és úgy dönt, hogy befejezi a beszélgetést, annak ellenére, hogy a fiatalabb figyelme máshol van.

"De talán... csak talán, itt az ideje hogy te is alkalmazkodj a dolgokhoz."