matchpals.com / / yoonmin ✔️

三十九 -

- harminckilenc ;

"Mi a faszt jelent, hogy elvesztettétek a kilépőtöket?" Yoongi kérdezi Jungkookot és Taehyungot.

Jungkook megdörzsöli a fejét. "Én és Tae túl sokat ittunk tegnap este."

"Annak mi köze van mindehhez?" Kérdezi Yoongi.

Taehyung megharapja alsó ajkát idegesen. "Ha elmondjuk, kérlek ne légy mérges."

"Oké, szóval akkor emlékeztek mi történt tegnap este." 

"Csak reggel emlékeztünk rá."

"Leszarom, most pedig mond el mi történt, mielőtt még mérgesebb leszek." Yoongi mondja, tekintete a kettő lelkébe hatol.

"Egy szó mint száz, talán vagy nem talán elcseréltük a kilépőnket egy idegennel két festékszóróért." vallja be Jungkook.

Yoongi álla leesik. "Hogy mit-"

"Mielőtt leordítasz!" Taehyung odaszalad hogy lenyugtassa az idősebbet. "Elmentettük a számát, szóval fel tudjuk hívni." Megkönnyebbülés fut végig Yoongin. "Látod? Nincs semmi baj."

"Honnan tudod, hogy még megvan neki?"

"Biztos vagyok benne, hogy megvan." Taehyung megnyugtatóan rámosolyog mielőtt Jungkookhoz fordul, aki az ágyon ül. "Kookie, menj és hívd fel...Jackson-hyung, ez volt a neve? Gyorsan hívd fel és kérd vissza a kilépőket. Mond hogy meghívjuk vacsorára vagy valami."

Jungkook összevonja a szemöldökét. "De azt hittem neked van meg a száma?"

Taehyung magára mutat. "Nekem? Nem, mondtam, hogy mentsd el a számát, amikor átadtam neki a kilépőt."

"De én voltam aki odaadta neki. Azt mondtad te mented el a számát, mert te vagy az idősebb."

"Nem emlékszem, hogy ezt tettem volna, már megbocsáss! Ne hazudj!" Mondja Tae.

"Az igazat mondom." Jungkook kiáltja. "Ha valaki hazudik, az te vagy."

"Oh, bassza meg. Jobb ha visszaszerzitek mielőtt vissza megyünk Seoul-ba. Különben itt hagyunk. Öt órán belül legyetek kész." figyelmezteti a kettőt, kikészülve. Az ajtóhoz sétál és elmegy.

.

.

.

Végül Jungkook és Taehyung nem tudták visszaszerezni a kilépőt időben. Yoonginak és Jiminnek nem volt más választása, csak hogy otthagyják őket, mivel: (1) Jiminnek fizetnie kell a lakbért, különben hajléktalanok lennének; (2) Yoonginak vizsgái vannak hogy elvégezze a főiskolát; és (3) Jiminnek szintén tanulnia kell mivel az ő (és Tae) vizsgái is közelednek.

"Ne aggódj, itt maradok velük."

Hobi jelentkezett a két idióta miatt. A nagybátyja valójában egy utazási irodánál dolgozik, szóval lehet tud új kilépőt szerezni nekik.

"Őszintén, mihez kezdenénk Hoseok-hyung nélkül?" Kérdezi Jimin egy mosollyal ahogy ő és Yoongi a busznállomásra sétálnak.

"Az elmúlt órában róla beszéltél. Ennyire kedveled őt?" Yoongi leplezi bosszúságát a kérdéssel.

"Egy férfi nem mutathatja ki megbecsülését egy barátja iránt?" Kérdez vissza.

"Te nem vagy a barátja. Én vagyok a barátja."

"Hát ez nem túl kedves. Miért vagy ilyen házsártos ma?"

"Mindig is ilyen voltam." Válaszol Yoongi.

"Igen, de mostanában még inkább az vagy."

"Talán te vagy az oka?" Az idősebb rápillant és rámosolyog, mielőtt megint kifejezéstelen lesz az arca.

Jimin csak az ajkát biggyesztette és az út a buszhoz csendben telt el. Yoongi nem egészen mérges Jiminre, sőt, csak szórakozik vele. Reméli a másik nem veszi komolyan.

Hát, ez az amit gondolt.

Amikor odaértek, és felszálltak a buszra, Jimin figyelmen kívül hagyta Yoongit ahogy ülést kerestek. "Ya, Park Jimin, még mindig mérges vagy?" Yoongi megfogja a vállát és próbálja rávenni a másikat hogy ránézzen. De még hátra sem néz.

Jimin úgy tesz mintha nem hallaná, ahogy végre megtalálja a helyüket, és elfoglalja az ablak melletti ülést. Yoongi sóhajt és leül mellé. "Jimin." Próbálja újra hívni. "Jimin." ...másodjára. "Jimin." ...harmadjára. "Jihyo?"

Jiminnek megrebben a szempillája, de tekintetét továbbra is máshol tartja.

"Fejezd be és nézz rám." Yoongi nyöszörög. Csak azt akarja hogy észrevegyék. "Jimiiiiiinnnn~"

A fiatalabb azonban előveszi a fülhallgatóját és bedugja. Ezzel egy időben, csatlakoztatja a telefonjához és felveszi a hangerőt, hogy blokkolja a többi zajt.

"Hát legyen." Mondja Yoongi legyőzötten. Ő is előveszi a fülhallgatót és felveszi a hangerőt, próbálja lecsillapítani haragját.

Az út vissza Seoulba halálosan csendes volt, és még a bosszúságuk is eltűnt, ahogy mély álomba merültek egymás melegében.