matchpals.com / / yoonmin ✔️

四十二 -

- negyvenkettő ;

"Tudtam! Tudtam, hogy kedveled!" Jin kiáltja kicsit túl hangosan és boldogan. Ugrál a székén, és gyakorlatilag Jiminnek kell lefognia.

"Miről beszélsz?"

Jin lenyugszik és megfogja Jimin kezeit a szemébe nézve. "Az elejétől kezdve volt egy sejtésem, mióta bemutattad nekem. Olyan volt, mint amit egy lány csinál a pasijával és én vagyok az anyuka!"

"Ya!" Jimin mondja zavarban ahogy megüti a combját. "Nyugodj le, oké, hyung? Nem érdeklődök a fiúk iránt. Már vagy századjára mondom el."

"Hát az biztos hogy nem úgy viselkedsz." Motyogja Jin az orra alatt, amit szerencsére Jimin nem hall.

"És emellett, én és Yoongi-hyung már megegyeztünk, hogy csak barátok leszünk, semmi más."

"Yoongi tényleg ezt mondta? Azt hittem halálosan szerelmes beléd Park Jiminie."

Jimin a szemét forgatja a becenév hallatán. "Ja, régebben. De az már a múlt és biztos vagyok benne, hogy már továbblépett."

"Szegény fickó. Miért nem tudod csak viszontszeretni?"

"Már mondtam neked--" Jimin kifújja a levegőt. "Mindegy. Csak elmegyek, mivel nyilvánvalóan befejeztem ezt a beszélgetést."

"Azt hiszed te vagy az egyetlen. Én is befejeztem!" Az idősebb a levegőbe dobja a dokumentumokat, de egyből felszedi mielőtt bajba kerülne. "Menj olvasd a füzeteid ahelyett, hogy szomorkodsz egy srác miatt, akit nyilvánvalóan nem érdemelsz meg."

"Nem is!"

.

.

.

Az egész dolog után Jimin próbálta újra hívni Yoongit és ahogy várható volt, semmilyen választ nem kapott. Már kezdte unni ezt az egész "néma játékot" és még jobban idegesítette, hogy Namjoon, Yoongi legjobb barátja sem vette fel.

Hogy kiengedje a gőzt, Jimin úgy dönt meglátogatja a helyet (The Min's), ahol régen olyan sokat lógott. Azt is remélte, hogy látja ott Yoongit. Meglepően, látja.

Jimin elveszi tekintetét az ablaktól, hogy az tényleg az a hyung, akivel napok óta próbál kapcsolatba lépni. Amikor megbizonyosodik, hogy az valóban ő, tekintete egy másik férfire esik, aki Yoongi előtt ül. Egymással szemben vannak, és úgy tűnik egész jól elvannak.

Nem tudja miért, de nem tetszik neki a látvány. Egyáltalán nem.

Hamarosan, a fekete hajú férfi öntudatlanul belép, és nem hezitál, hogy a szerelmes madárkákhoz közeledjen. Előttük áll összehúzott szemöldökkel, úgy néz ki, mint egy gyerek akinek elvették a játékát. "Jól szórakozunk, nemde?"

"Segítheted?"

"Jimin?"

Yoongi édes, mély hangja elfeledteti Jiminnel, miért is van ott.

"Hyung. Hyung én... Yoongi-"

"Christian ő itt Jimin. Jimin, ő Christian. Hívhatod Chrisnek. Chris, hívhatod őt Chim Chimnek." Szólal fel hirtelen Yoongi mosolyogva.

A fura becenévtől Jimin összerezzen, de ami valójában feltűnt neki az Yoongi angolja.

"Hello, Chim Chim. Chris vagyok, örülök a találkozásnak." az úgynevezett Christian kinyújtja a kezét, hogy Jimin megrázza, de Jimin csak bámul. Majd visszahúzza a kezét, és helyette mosolyog.

Igazság szerint, Jiminnek fogalma sem volt mi az eget mondott, a tényen kívül, hogy gyorsan mondta angolul, a figyelme Yoongin volt. Hirtelen, érzi hogy testét újból elárasztja a düh.

"Olyan sok időd van, hogy másokkal lógj, de arra nem, hogy válaszolj egy barátod hívására és üzeneteire?"

Yoongi szája kinyílik, de egy szó sem jön ki rajta. Külföldi barátjához fordul. "Bocsáss meg Chris, de beszélhetnék vele egy percre?" Mondja angolul, újra. Jimin meg akarta fojtani mivel nem értette mit mond. Namjoont hibáztatja ezért.

"Aha, persze." Mondja Chris mosolyogva.

Yoongi bólint mielőtt feláll, szorosan fogja Jimin csuklóját, és kivezeti őt. Ezután elengedi a fiatalabbat, és mindkét kezét a zsebeibe teszi.

"Még csak nem is tudtál a barátodként bemutatni, és helyette úgy hívtál ő." Jimin az első aki megtöri a jeget, egy keserű mosoly jelenik meg rózsaszín ajkain.

"Jimin, mit csinálsz itt?" Yoongi hangszíne másabb. "Nem kellene tanulnod?"

"Akkor mi van veled,hyung?" A fiatalabb keresztbe fonja kezét komoly arckifejezéssel. "Neked nem kellene tanulnod?"

"Hát, de." von vállat Yoongi. "de még sok időm van. Szóval úgy döntöttem pihenek egy kicsit."

Jimin dühe úgy tűnik csak növekszik. "Olyan sok időd van, mégsem tudsz válaszolni a hívásaimra? Miért van ez?"

Yoongi újra vállat von, tekintetét leveszi Jiminről.

"Figyelmen kívül hagysz?"

"Nem így van."

"Akkor miért? Az elmúlt pár nap bosszantó volt számomra hyung."

"Én-"

"Szükségem volt valaki társaságára, és fura módon te voltál az egyetlen akire gondolni tudtam. Mert tudom, hogy ott leszel nekem. Nem is tudom, mi a baj velem, de.. hiányoztál." Hangja ellágyul az utolsó résznél.

Másoknak talán szívmelengetőnek hangzott volna meg minden, de Yoongi.. ő egyszerűen bosszús. A fiú újra a szívébe próbál férkőzni annak ellenére, hogy megígérte, nem fogja arra késztetni Yoongit, hogy újra így érezzen.

Hogy felkavart legyen.

Hogy összezavarja őt. 

Jimin megígérte, és mégis, most megint itt van.

"Akarod tudni az igazságot?"

"P-Persze, hogy akarom. Tudni akarom, mi a fenéért nem tudtál válaszolni egy hívásomra vagy üzenetemre sem."

"Megváltoztattam a számom." Mondja Yoongi.

"Mond még egyszer."

Becsukja a szemét, és mély levegőt vesz. "Megváltoztattam a számom." Ismétli.

"Te...miért? És miért nem mondtad el nekem?"

"Csak mert."

"Csak mert mi? Válaszolj rendesen, hyung."

"Tudhatnád az okot Jimin. Tudod miért döntöttem így."

"Nem, nem tudom!"

"Minden rendben?" Tűnik fel hirtelen Chris. "Csak ideakartam jönni, mivel túl sokáig voltatok kint. És Yoongi a kávé kezd kihűlni. Siess."

"Oké, máris visszamegyek. Köszi." Chris bólint és visszamegy.

"Hyung, a beszélgetésünk." Jimin gyorsan emlékezteti. Csak ma látta. Nem mehet el újra.

"Figyelj, majd folytatjuk, amikor újra találkozunk, oké? Addig gondolkodj azon, amit mondtam. Ha megtalálod a választ, gyere el hozzám."

"De hyung-"

"Ne tedd félre a tanulmányaidat. Az fontos."

Jimin szomorúan néz rá. "Yoongi-hyung."

"Visszamegyek. Jó volt beszélni veled Jiminie. Viszlát, oké? Menj haza."

És ezzel Yoongi visszamegy a kávézóba, egy magányos Jimint kint hagyva. 

Tényleg elment.

Jimin nem tudta elhinni.