Lány az esőben

1. fejezet - A találkozás

A kihalt gyártelep bekötő útján megálló autóból közelharc neszei szűrődtek apró női sikolyok kíséretében. Egy kis idő múlva a hátsó ajtó kinyílt, és az autóban ülő lány a földön találta magát. A dulakodás után a sofőr ülésben elhelyezkedő férfi tolatásba kezdett, majdnem elütve a lányt. Végül mielőtt a gázra lépve, csikorgó kerekekkel eltűnt volna végleg az éjszakában, a félig lehúzott ablakon keresztül még néhány keresetlen szó kíséretében, búcsúzásúl a lány táskáját kidobta az ablakon.

Az eső közben folyamatosan esett. A lányt körülvevő tócsa pedig egyre szélesebbé vált. Nehezen mozdult. Percekig csak bámult maga elé. Fájt minden tagja. Lábán horzsolások éktelenkedtek, egyik cipője hiányzott, táskája nyitva tátongott mellette. Mobiltelefonja az egyik közeli pocsolyában landolt az esésnél. Haja csapzottan lógott a szemébe, a víz is folyt rajta lefelé, alig látott, miközben a város fényei gyéren világítottak a távolból.

A nyár legelviselhetetlenebb napjait élték, a napok óta tartó forróság miatt. Az aszfalt is meleg volt még. Nagy nehezen feltápászkodott, összeszedte kis motyóját, már amit sikerült a sötétben kitapogatnia, majd kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de elindult arra, amerre az autót látta eltűnni az éjszakában.

Belül zombi volt a történésektől. Járt, lélegzett, életfunkciói működtek, de minden monotonná vált. Meghalt benne valami. Lassan ballagva haladt a semmibe. Néha kutyák ugatását hallotta a messzi távolból, egy-egy közeli neszre hevesebben vert a szíve, de csak haladt tovább az úton. Mennie kellett.

Lassan hajnalodott, és ahogy a sötétség múlni kezdett, úgy nőtt a remény is benne. A fák árnyai egyre inkább kivehetőbbé váltak. A felhők pedig mintegy jelre várva, tova vonultak, mire a madarak is újra önmagukra találva köszöntötték a hajnalt.

Mikor kiért egy főbb útvonalra, egy autó haladt el mellette. Az első, amivel találkozott. Szemeivel követte a terepjáró távolodó fényeit. Talán jobb is így, gondolta, azonban az autó hirtelen fékezve megállt, végül kigyulladtak a tolató lámpái és elindult vissza. Felé.

A lány gyanakodva nézte, ösztönösen menekülni akart, nem számítva semmi jóra.

– Segíthetek? – szólt ki egy hang az autóból, ahogy megállt mellette. A lány oldalra nézett eső áztatta haján keresztül, és egy ismeretlen férfi tekintetét látta a lehúzott ablakon keresztül. Ösztönösen hárítani akart, azonban, nyilvánvalóan segítségre volt szüksége, hiába próbálta minden erejével tartani magát, ereje érezhetően fogytán volt.

– Nem is tudom hová vihetne, úgyhogy nem tudok mit mondani – válaszolta végül vonakodva, némi gondolkodás után a férfinak, lemondva arról, hogy valami jó történhetne vele. A férfin látszott, meglepte a fordulat, egyszerűbb lett volna számára, ha kap egy címet és egy fuvarral megoldja a napi jó cselekedetét, de most újratervezés következett.

– Mindegy, szállj be, elviszlek egy darabig – mondta végül a férfi, miközben reménykedett benne, hogy ha a városba érnek, talán mégiscsak eszébe jut a lánynak egy cím, egy barát, akihez elfuvarozhatja.

Lia hezitált még egy kicsit, végül úgy döntött beül, hisz itt az éjszakában, egyedül az esőben, egy fél cipővel a lábán, a víztől csöpögő ruhájában, nem volt valami jó állapotban, sem testileg, sem lelkileg. Melyik volt a nagyobb fáradtság nem tudta, de érezte, hogy lassan kifolyik minden erő a testéből.

Mielőtt azonban beült volna az anyós ülésre, a férfi kiszállt az autóból és a csomagtartóból egy plédet vett elő, amit az ülésre terített.

– Jól nézhetek ki – gondolta magában Lia, miközben gyorsan túltette magát a kérdésen, hogy megsértődjön-e, vagy sem, inkább örülni próbált a váratlan segítségnek, s vele együtt pillanatnyi helyzete jobbra fordulásának, még akkor is, ha nem tudta, mit tartogat a jövő számára. Amikor vége elhelyezkedett az autó anyósülésén, lehúzta a napellenzőt. – Milyen jó találmány is ez, ismerte el, majd kissé megijedve a látványtól, egy mozdulattal vissza is hajtotta. Sokkolta, amit látott a tükörben. Rá is nézett a férfira, hogy vajon mit várhat tőle ebben a helyzetben. Mit gondolhatott róla, amikor felajánlotta, hogy hazaviszi.