Lány az esőben

17. fejezet - Patrik vagy Hunor?

Miután sikerült megbékítenie Patrikot, ami végül egy szenvedélyes ölelkezésbe torkollott, egy kellemes láblógatós, teraszon kávézós délelőtt várt rájuk.

Ebből az idillből Iván telefonja zökkentette ki őket. Lia már ismerte annyira Iván telefonhívásait, hogy tudja, ez a beszélgetés akár egy órás is lehet, mert a férfi hihetetlen módon tudta elmondani ugyanazt egymás után többféleképpen. Csodálta is érte Patrikot, hogy el tudja viselni a férfi habitusát, mert Lia legszívesebben rácsapta volna már öt perc után a telefont, de láthatóan Patriknak nagy türelme volt hozzá, igaz, ahogy tapasztalta Lia, ha volt rá lehetősége, a férfi inkább kihangosította a telefont, miközben jött-ment a lakásba, s tette a dolgát, nem hagyva magát kizökkenteni abból, amit elkezdett. Iván most is csak mondta, és mondta, és mondta, ezért Lia inkább elindult zuhanyozni, amíg be nem fejezi. Végül, Patrik szerencséjére, egy idő után bejövő hívások zavarták meg Iván szóözönét, így rövidre fogta, hogy vissza tudja hívni azokat, akik mondandója közben keresték, persze mielőtt letette, megjegyezte, hogy fogja még hívni Patrikot, de addig is gondolja át a felkérést, amelynek előnyeit már fél órán keresztül ecsetelte neki.

– Miért keresett? – kérdezte tőle Lia, miután visszatért a fürdőszobából és éppen a haját törölgette. – Már, ha nem titok – tette hozzá.

– Egy kampány miatt. Valami jótékonysági figyelemfelhívó kampány miatt.

– Ez jól hangzik...

– Igen, ez érdekes, ilyen még nem volt... – jegyezte meg Patrik. – Csodálkozom is rajta, mert Ivánt csak a pénzes dolgok érdeklik, nem is tudom, neki ebben, mi a haszon, de nagyon rá akart beszélni.

– És te? Téged érdekel? Egyáltalán miről szól ez a kampány?

– A családon belüli erőszakról.

– Hát ez nem egy vidám téma – jegyezte meg Lia.

– Hát nem.

– És neked, mi lenne a szereped benne?

– Valami fotósorozatról beszélt, bár nem tudom, ebben a témába, milyen fotókat lehet készíteni, amihez én kellek... Ezt még nem tudom elképzelni, de lesz egy főzős része, ami már testhez állóbb nekem. Mondjuk, az a része jobban is izgat. Szóval, három részből áll a kampány. Egy fotókiállítást terveznek, majd egy nagy jótékonysági vacsorát, ahol támogatásokat gyűjtenek olyan otthon létrehozására, amely alkalmas a bántalmazott családok befogadására, illetve lenne egy harmadik része is, ami egy karácsonyi vacsora az ilyen otthonokban lakó bántalmazott nők és gyerekeik számára. Jelenleg ennyi az információm erről.

– Értem – nyugtázta röviden a hallottakat Lia.

– Szerinted? Te mit gondolsz erről? – kérdezte Patrik a lányt, aki meg is lepődött, mert ez volt az első alkalom, hogy a férfi kikérte valamiről a véleményét.

– Nekem szimpatikus az ötlet. Én azt gondolom, fontos, hogy ismert emberek jó ügyek mellé álljanak. Ha én ismert lennék, elvállalnám – válaszolta Lia őszintén –, bár arra kíváncsi vagyok én is, hogy mondjuk, mi lenne az üzenete a fotósorozatnak, ami készül. Nem is tudom... Mondjuk, ha a családon belüli erőszakról beszélünk, lehet, hogy férfiakat is vernek? Ki tudja? – tette fel talányosan a kérdést.

– Hát ha belőled indulunk ki, mindenképpen – nevette el magát Patrik.

– Kérlek, ezt ne is említsd, jó? Felejtsd már el. Annak oka volt mindig, amikor ennyire elragadtattam magam. Ha jól bánnak velem, én végtelenül kedves lány tudok lenni, nem tapasztaltad még? – kérdezte, bevetve minden női báját.