Lány az esőben

22. fejezet - Csillagra várva

A feszültséggel teli délelőtt után nem is bánták, hogy délután ismét kezdődik majd a hajtás, és a hűvös is pont jól jött, mert így Lia egy hosszú ujjú ruhát vehetett fel, ami eltakarta a két karján lévő foltokat, remélve, hogy hamar elhalványodva el is tűnnek a semmibe. Amikor Patrik nem látta, akkor levetkőzve megnézte magát a tükörben, de testén nem vett észre máshol elszíneződést. Valójában a lelke sem fájt. Nem tudott haragudni Hunorra. Már megszokta, hogy ő ilyen, de nem is említette többé a nevét Patrik előtt, mert érezte, hogy ez egy vörös posztó a férfi előtt. Amikor autóba ültek, hogy elinduljanak Bogdán éttermébe, az Aranyló Napsugárba, a Monic témát tovább feszegette útközben, mert volt néhány megválaszolatlan kérdés benne, ami nem hagyta nyugodni.

– Miért akartad rábeszélni Monic-ot, hogy legyen ő is benne a kampányban? – kérdezte a férfit, aki éppen kitolatott a lakópark parkolójából, majd hosszan gondolkodott, mielőtt válaszolt volna.

– Ez nem igazán publikus és meg is ígértem neki, hogy nem beszélek róla másnak...

– Én jelenleg az oldalbordácskád vagyok, nem más, és amúgy sem mondom el senkinek – fogadkozott Lia némi évődéssel próbálva manipulálni a férfit, aki mondataival, szinte gyötrő vágyat ébresztett benne, hogy azonnal megtudja a nagy titkot.

– Nem szeretném, ha kitudódna, rendben? – nézett Liára sokatmondóan a férfi.

– Nem mondom el – ígérte megint Lia.

– Ő is érintett – válaszolta röviden Patrik. – Ennyi az oka – mondta és úgy tűnt, ezzel be is fejezte a témát.

– Ez most komoly? – nézett rá esdeklő szemekkel Lia. – Azért ettől bővebbet is mondhatnál, ha már belekezdtél. Mi történt vele?

– Nézd, összehozlak benneteket és talán elmeséli neked a történetét. Nekem sem mondott el mindent, csak kétszer beszélt róla, egyszer még az olaszországi utunkon, és tegnap, amikor itt volt. Ha kijöttél volna hozzánk, akkor most te is tudnád. Tegnap elég közlékeny volt. Úgy látom, megérintette a kampány témája. Ezért szeretném bevonni őt is, de nem tudja, fel van-e rá készülve arra, hogy kiálljon a nyilvánosság elé és coming out-oljon.

– Annyira komoly az érintettsége?

– Eléggé.

– Nekem is van ilyen ismerősöm – jegyezte meg elgondolkodva Lia.

– Szerintem mindenkinek van legalább egy ismerőse és még kitudja mennyi, akiről nem is gondolnánk, hogy mi játszódik le az otthonának falai között – mondta elgondolkodva a témán. – Szerencsések vagyunk, hogy mi magunk, nem vagyunk, voltunk, ilyen helyzetben, bár te tegnap, szerintem, benne voltál.

– Igen, talán.

– És mi történt az ismerősöddel? – érdeklődött Patrik.

– Neki az apja verte az anyját. Ő ekkor még nagyon kicsi volt, de emlékezett rá. Azóta sem tudta elfelejteni, ami történt. Olyan, mintha mélyen beleégett volna... Ezért nem is akar családot...

– A napokban én is több történetet hallottam, amikor összejöttünk a kampány szervezőivel és néhány érintett szervezet képviselőjével. Nagyon tragikus élethelyzetek vannak és nagyon mély nyomot hagynak az ilyen esetek a szenvedő felekben, és szerintem minden jobb érzésű emberben. És ki az az ismerősöd? Közeli?

– Igen – válaszolta Lia.

– Csak nem Hunor? – nézett rá a férfi, kissé megrökönyödve.

– De – válaszolta Lia attól félve, hogy Patrik felhúzza magát a férfi nevének említésén, bár most a nevet nem ő mondta ki.

– Komolyan Lia, kezdem sajnálni azt a srácot – lepte meg a válasszal Patrik. – Már nem is csodálkozom azon, hogy ilyen lett.