Lány az esőben

8. fejezet - Lia első napja a konyhán

Éppen csak odaért időben. Gyorsan átöltözött, a konyhafőnök bemutatta őt, mint az új munkaerőt, majd el is indult a hajtás. Mivel mosogatnivaló még nem volt, így az alapanyagok előkészítésében segédkezett.

Maga az étterem kettőtől nyitott, de nekik egy órára kellett menni, hogy előkészüljenek, majd tizenegy óra is elmúlt, hogy véget ért a műszak úgy, hogy mindent rendbe tettek, elmostak, feltakarítottak. Nem volt hozzászokva ehhez a tempóhoz, de ahhoz sem, hogy folyamatosan utasítgassák. Szó nélkül végzett minden feladatot, amit kértek tőle. Hozd ide, vidd ki, tedd ide, dobd ki, hallotta órákon keresztül, de nem bánta, így legalább semmi ideje nem volt a saját fájdalmával foglalkozni. Bogdán, mint konyhafőnök és tulajdonos egy személyben, kemény tempót diktált. Nem volt apelláta. Lia szinte örült, hogy mire a konyha már igazi őrültek házává változott, neki is lett dolga a mosogatónál, így a műszak nagy részében nem volt kitéve annak a zűrzavarnak, amit a séf mellett dolgozóknak egész este el kellett viselniük. Néha azt gondolta, hogy maga Gordon Ramsay jött el, olyan kiabálás hallatszott a konyha felől. E mellett a mosogatóhelyiség a béke szigetnének tűnt.

Mire vége lett a műszaknak, csak arra vágyott, hogy végre eldőljön az ágyban.

Amikor megérkezett Róza mama még fenn volt. Várta őt. Lia nem is lepődött meg rajta, szinte biztos volt benne, hogy így lesz, hiszen mégis csak egy idegen. Az asszony hamar vissza is vonult, miután beengedte őt.

Lia egy gyors zuhanyzás után ágyba bújt, de nem tudott aludni. Úgy tűnt megerőltette a vállát az éjszaka során és a fájdalom egyre erőteljesebben emlékeztette, hogy mennyire elszokott az utóbbi időben a munkától.

Mivel nem jött álom a szemére, elővette a Patriktól kapott telefont, hogy elfoglalja magát. Csak most jött rá, hogy még a csengőhangját sem ismerte, így azt próbálgatta először. Talált is egy dallamosat, amit be is állított magának. Unaloműzésből és némi kíváncsiságból, belépett a képgalériába is, hátha megtud valamit még Patrikról.

Ahogy átlapozta főként konyhai pillanatok és elkészült ételek fotói látta. Talált néhány képet valami forgatásról is. Az egyiken éppen Bogdán mellette mosolygott. Azt a mai nap után nehéz volt elképzelni, hogy a már komoly szakmai múlttal rendelkező középkorú séf mosolyogni is tud. Kompromittáló fotót nem talált, de még csak egy szelfit sem, ez kicsit furcsa is volt neki. Hunor telefonja tele volt ilyenekkel, mert szerette magát fotózni, még intim együttlétük során is, amit mondjuk, Lia nem igazán kedvelt, de engedett a férfinak, beletörődve, hogy őt ez izgalomba hozza. Mivel azonban nem akart Hunorra gondolni, így inkább letette a telefont az ágy melletti asztalra, lekapcsolta az éjjeli lámpát és aludni próbált.

Az éjszakai forgolódás után végül pihenten ébredt, bár amikor felkelt, még mindig fájtak a vállai. Nem volt hozzá szokva olyan nagy edények emelgetéséhez, amelyekkel a konyhában szembesült első munkanapján. Az viszont jóleső érzéssel töltötte el, hogy újra hasznosnak érezhette magát, még akkor is, ha csak a ranglétra legalján álló jelentéktelen mosogatólány volt csupán.

Amióta Hunor kijött a börtönből, és ismét együtt laktak, Lia nem dolgozott többé. Hunor azt akarta, hogy mindig vele legyen. Egy idő után persze nyilvánvaló volt, hogy abba az életritmusba, amiben éltek, nem is fért volna bele semmilyen kötött munka. Többnyire hajnalban feküdtek le és délután kettő körül kezdődött a nap ismét számukra.

Lia csak addig élt hagyományos életet, míg Hunor a büntetését töltötte. Legutoljára be is iratkozott egy iskolába, ahol rendezvényszervezőnek tanult, de a férfi szabadulásával épp csak arra volt még ideje, hogy a záróvizsgáit letegye. Pedig még a tanfolyam ideje alatt egy iskolatársával felvetődött egy közös vállalkozás gondolata is, ám Hunor megjelenésével visszakozót fújt.