Vércukor {JiKook ff} (Befejezett)

Keserédes

~Jimin szemszöge~

- Komolyan mondjátok, hogy egy vámpírokkal teli iskolába akarjátok küldeni egy cukorbeteg fiatokat??

Az én hangommal ellentétben az övé nevetségesen nyugodtan cseng:

- Jó helyed lesz ott, kicsim. Nem kell tartani tőlük, majd meglátod! Hiszen annyi kedves vámpír barátunk van! Nem is értem, hogy félhetsz tőlük még mindig...

- Talán mert a híradóban másról se hallani, csak a vérszomjas gyilkosságokról, amiket vámpírok követnek el??

Karba font kézzel magyarázkodik tovább, amíg apa csak ül és azt a rohadt újságot olvassa, mint mindig. Bárcsak ne akarnának ennyire megszabadulni tőlem... vagyis tőlünk.

- Te is tudod, hogy csak felfújják az egészet! Az a csatorna összeszedi az ilyen eseteket és elferdíti az igazságot! Ott van a kedves Kwon család, akik azóta a barátaink, hogy megszülettetek és mégis kételkedsz a vámpírokban??

- Ők a ti barátaitok, nem az enyéim. Még csak nem is ismerem őket...

Persze erre teljesen kiakad, mintha a "kedves Kwon család" csupa földre szállt angyalból állna:

- Hogy mondhatsz ilyet?!

- Úgy, hogy igaz?

Az ironizálásomnak meglesz a hatása, mert apám végre méltóztatik rám nézni:

- Ne szemtelenkedj az anyáddal! A nővéred cseppet se fél, te meg itt siránkozol. Légy férfi, az Isten szerelmére!

- Mert ő örül, hogy "gyönyörű" vámpírokkal járhat egy iskolába és ő nem cukorbeteg! Hogy a fenébe kéne naponta kétszer megszúrnom magam, hogy megmérjem a cukrom, ha több száz vámpír gyűlik körém a vérszagra??

- Itt az ideje, hogy megtanuld megvédeni magad. Az az iskola bátorságra fog nevelni és remélhetőleg erősebb leszel, mire kikerülsz onnan...

Ezek meg akarnak ölni! Annyira gyűlölnek, hogy képesek lennének ezt tenni velem?

- Vagy halott.

- Nem fogsz belehalni, kicsim. Hiszen nekünk sincs semmi bajunk sok évnyi vámpírokkal történő barátkozás után se. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

- De Anya...

- A nővéred majd vigyáz rád. Ő nem fél a vámpíroktól, amit nagyon helyesen tesz. Ráadásul te is örülhetnél, hogy helyes vámpír fiúkkal fogsz találkozni az iskolában...

Cinkos hangsúlyra vált, így döbbenten nézek rá és leizzadok. Tudja. Tudja, hogy meleg vagyok, pedig nem mondtam el senkinek...

Jiae mondta el neki? Csak ő lehetett, hiszen mindent érez, amit én... például tudja, mikor szeretek bele egy fiúba. Ha nem lenne full leszbi, valószínűleg ő is érzelmeket táplálna azok iránt, akiket én, az ikertestvére szeretek...

Félve nézek apámra, aki rosszallóan rám pillant, de nem tűnik meglepettnek. Inkább... azt hiszem, megvet engem.

- Ne kezd ezt, Miyoung! Cseppet sem akarok erről hallani.

Anyám csak pajkosan mosolyogva néz, miközben megtervezi, hogyan erőszakoltat meg egy csapat vérszomjas vámpírral, apám meg ismét az újságjába temetkezik. Semmi értelme vitatkozni velük; már döntöttek. Helyettem.

[...]

Hajnal van és senki se jár a folyosón, csak én.

Kezemben a törölközőmmel, a "cukros szütyőmmel" meg a ruháimmal a fürdő felé igyekszem. Azért ilyenkor fürdök, mert éjszaka a vámpírok és az emberek egy része fent van, hajnalban viszont mindenki alszik. Utálok másokkal egy helyiségben fürdeni és a vércukorszintmérés vérrel jár, így minden alkalommal el kell vonulnom, hogy ne támadjon meg egy vámpír se az iskolában...