Vércukor {JiKook ff} (Befejezett)

Valami olyasmi

Csak felnőtteknek ajánlott rész_

~Jimin szemszöge~

Miközben bekötik a kezemet az orvosiban, Nana elmegy tanárt keresni, akinek elmondhatjuk, mi történt. Az öreg földrajz tanár alig akarja elhinni, hogy Yuqi meg akart ölni és most is a nővéremmel viaskodik, de amikor odavezetjük a tornaszertárba, a saját szemével láthatja, hogy igazat mondtunk.

Ezután fel kell mennünk az igazgatóhoz és neki is elmondani mindent, aztán még egyszer elmondani, mivel odahívja az iskolatitkárt, aki leírja az egészet nem tudom, miért. Talán mert addig akarják rögzíteni a történteket, amíg még friss az emlék.

- Most kihívjuk a rendőrséget - néz az igazgatónő a titkárra, aki máris pattan a vonalas telefonhoz tárcsázni a yardot - Maga nagy bajban van, kisasszony.

- Kérem... - szólal meg Yuqi szemeiben kamu könnyekkel, én meg magamban szidom, hogy kussoljon már és hadd menjek. Jungkook a szobánkban vár! - Nem úgy sült el a dolog, ahogy terveztem... Maga is tudja, hogy csak egy gyerek vagyok. Nem akartam bántani Jimint.

- Most befoghatja - inti csendre az igazgatónő a szokásos modorával, ami most nem zavar különösebben - Hamarosan ideérnek a rendőrök és majd nekik elmagyarázhatja.

Erre Yuqi lehajtja a fejét, de engem nem tud érdekelni, hogy szomorú. Ez egy vadállat! Nagyon remélem, hogy bezárják és nem engedik ki egyhamar.

A rendőröknek aztán megint el kell magyarázni, hogy mi volt, de ami a legrosszabb, hogy be is kell mennünk az őrsre vallomást tenni, mert enélkül nem jelenthetjük fel Yuqit. Komolyan megfontolom, hogy hagyom a picsába és megyek Jungkookhoz, hiszen szeretnék már végre beszélni vele, de a nővérem nem engedi:

- Megőrültél??! Ha nem jelented fel, szabadon mászkálhat és visszajöhet érted, hogy megöljön! Ez a csaj közveszélyes!

- Te is az vagy... - mondom halkan, de tudom, hogy igaza van. Ha velem megcsinálta, mással is megteszi és ha megöl valakit, az az én hibám lesz. Be kell záratni.

- Ha-ha - forgatja a szemét Jiae - Nagyon vicces. Na, intézzük ezt el.

- Jó... - sóhajtok szomorúan, majd írok Jungkooknak, hogy még nem mehetek. Értetlenkedik, hiszen semmit se tud a történekről, de mivel ez egy pletykás iskola, hamarosan meg fogja tudni... hiszen valaki biztosan látta a rendőröket. Én viszont azt szeretném, ha tőlem tudná meg...

Az őrs felé vezető úton megírom neki, hogy mi történt, mire felhív, de nem veszem fel, mert nem akarok a rendőrök előtt beszélni vele. Valahogy most nem menne... így csak írok neki, hogy most nem beszélhetünk.

A szüleimet is értesítik, a sérüléseimről pedig képeket készítenek és hosszas kihallgatás után engednek csak ki, késő este. Mire elindulunk vissza az iskolába, rohadt fáradt vagyok.

Napközben Jungkook rengeteg üzenetet írt és követelte, hogy amint elindulunk hazafelé, értesítsem. Mivel idegbetegnek tűnik az üzenetei alapján, inkább szót fogadok és megírom neki, hogy elindultunk. Aztán elalszom a kocsiban.

Ütésre és fájdalomra ébredek, így halálosan rémülten ülök fel a kocsiban. Egy pillanatra azt hiszem, Yuqi tért vissza, hogy meggyilkoljon, de csak a hülye nővérem volt az:

- Hopsz... bocsi, csak megérkeztünk.

- Hülye állat - motyogom morcosan, miközben a felkaromat dörgölöm, amit megcsapott. Nem volt nagy ütés ehhez a brutál cunához képest, de azért hirtelen ért, na.

Elköszönünk a rendőröktől, majd belépek az aulába a nővéremmel, de ami ott vár, arra nem számítottam...

Hatalmas tömeg gyűlt össze, nagyjából mindenki itt van a suliból. Jöttünkre elnémulnak egy pillanatra, majd pusmogás veszi kezdetét, én pedig idegesen odafordulok Jiae-hez: