Vércukor {JiKook ff} (Befejezett)

Lomha kortyok

Egy örökkévalóság után megérkezett az új rész xd Lassan vámpírnak kell lenni, hogy megérjétek a befejezést... Sajnálom, hogy ennyit kellett várni. Jó olvasást!

~Jungkook szemszöge~

Azóta az eset óta borzasztóan kínosan érzem magam Jimin jelenlétében. Ami ugye nem a legjobb dolog így, hogy nekem kell vigyázni rá... Eddig ő dadogott előttem, most én nem bírok a szemébe nézni. Csak telnek a napok, mi pedig be vagyunk zárva a szobánkba, amíg Jimin ki van írva, de nem igazán szólunk egymáshoz. Ha mégis, csak tőmondatokban beszélünk és még véletlenül se nézek a szemébe. Hogy is nézhetnék, mikor az jut róla eszembe, mennyire csillogott a szeme miközben...megtörtént "az"??

Így hát egész nap azon rágódom, lehetséges-e, hogy meleg vagyok; közben bedugott füllel bámulom a telefonom képernyőjét és próbálok elfoglaltnak tűnni, hogy ne kelljen beszélnem Jiminnel. Ugyanis fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék... össze vagyok zavarodva és elképzelésem sincs, hogyan mászhatnék ki ebből a helyzetből.

Miközben gyomorideggel rágódom a szexuális irányultságomon, Jimin felsóhajt, majd hirtelen becsukja a könyvét és a szemem sarkából látom, hogy felém fordul. Tágra nyílnak a szemeim, majd gyorsan felpattanok és elindulok kifelé, nehogy szóba hozhassa a pár nappal ezelőtt történteket.

- Hova mész? - kérdezi elfúló hangon, de meghallom, mivel nem ment semmi a fülemben, csak azért volt bedugva, hogy ne kelljen megbeszélni vele a történteket.

- Ki kell mennem - válaszolok vissza se nézve, majd kimenekülök.

Szinte érzem a csalódottságát, de egyszerűen képtelen vagyok szembenézni ezzel az egésszel. Ahogy kiérek a folyosóra, felsóhajtok megkönnyebbülésemben, amiért nem kellett megbeszélnem vele "azt". Muszáj lenne kiszellőztetnem a fejem, ezért ráírok Jiminre, hogy kimegyek az udvarra és maradjon a szobában, amíg vissza nem érek. Mostanában nem történt semmi, de talán csak azért nem, mert ritkán mozdulunk ki a szobánkból és akkor is együtt megyünk, így nem adunk esélyt egy újabb támadásra.

Nehéz szívvel ballagok ki az udvarra és amint megcsap a friss, késő esti levegő, mélyet szippantok belőle. Talán többet kellett volna kimozdulnom... kifejezetten jól esik most.

Elmegyek az udvar hátsó felében lévő sportpályához, ahol leülök a lelátóra. Szerencsére egyedül vagyok, így van időm gondolkozni. Helyre kell tennem magamban ezt az egészet...

Szóval ami a legfontosabb: nem lehetek meleg. Hiszen egész eddig Jiae tetszett, aki lány. Kicsit fiús lány ugyan, de lány.

Jimin pedig egy kissé feminin fiú csodálatosan finom vérrel. Amit csinált, azt... én nagyon is élveztem. Kár lenne tagadni; sajnos ez tény. A vére megbabonázott, de ami utána történt, az is nagyon jó volt. Túl jó.

Szóval... ha nem vagyok meleg, mert szerelmes voltam Jiae-be, viszont Jimin is vonz valamiféleképp, akkor lehetséges, hogy biszexuális vagyok?

Őszintén, egyáltalán nem akarok az lenni. Nem szeretném, ha elítélnének, illetve ha megtudnák a szüleim, a barátaim... és nem tudnám így elfogadni magam. Talán Jiminnek megy, de nekem nem és ezt meg kell értenie.

Legjobb lesz, ha ezt elmondom neki és véget vetek mindennek, mielőtt még elkezdenék érzelmeket táplálni iránta és reményt adnék neki. Bár, utóbbival valószínűleg már elkéstem.

(...)

Amikor visszaérek a szobába, Jimin azonnal felpattan az ágyáról és idegesen felém fordul. Azért nem feküdt le, mert rám várt... mintha tudta volna, hogy most döntök kettőnkről.