A cukorbeteg Jimin szerelmes Jungkook-ba, a szobatársába, aki viszont a lányokat szereti. Pontosabban egy bizonyos lányt... Jimin ikertestvérét, a leszbikus Jiae-t. Amikor Jungkook megtudja, hogy a lány annyira szoros kapcsolatot ápol testvérével, h...
Kopognak az ajtón, így kíváncsian emelem fel a fejem a párnák közül. Az igazgatón kívül gyakorlatilag bárkinek örülnék, aki meglátogat ebben a siralmas, tanárokhoz közeli szobában. Elég unalmas idefent feküdni egész nap... Jiae felügyelete alatt pedig kész rémálom tud lenni.
- Kinyitom - teszi le a könyvet a nővérem, majd feláll az ablakból és elindul az ajtó felé. Út közben egy pillanat alatt előrántja a bicskáját, mivel nagyon komolyan veszi a védelmezésemet. Ha engem kérdeztek, egy kicsit túlzásba is esik...
Elhúzza a reteszt, majd a kést takarásban tartva résnyire nyitja az ajtót, hogy kinézhessen rajta.
- Te meg mi a francot akarsz itt?? - rivall rá az ajtóban álló személyre, maga elé tartva a bicskát, hogy elijessze az illetőt. Nem látom, ki az, de a nővérem reakciójából ítélve van egy sejtésem, így azonnal tágra nyílik a szemem.
- Csak meg szeretném nézni, hogy jól van-e... - hallom Jungkook hangját, amitől a testem magától mozdul: lerúgom magamról a takarót és felállok, amitől el is szédülök, így meg kell kapaszkodnom az ágyban. Egy pillanatra elhomályosul a látásom és csak rengeteg apró fekete pontot látok, a szívem pedig össze-vissza ver. Képtelen vagyok állva maradni, így összeesek, de szerencsére nem ütöm meg magam nagyon.
- Jimin, feküdj vissza! - kiált rám Jiae, de mintha nagyon távolról hallanám a hangját. Próbálok nem elájulni és mélyeket lélegezve kapaszkodom az ágy szélébe. Talán nem vagyok még elég erős az ilyen hirtelen mozdulatokhoz... - Te meg takarodj innen, vagy kivágom a szemedet!!
- Jimin! - szólít meg Jungkook ha jól hallom, ijedten - Sajnálom!
- Dugd föl magadnak a sajnálatodat, seggfej! - javasolja a nővérem agresszívan, majd becsapja az ajtót.
Hát ennyi volt. Nem tudtam vele beszélni... Itt lihegek az ágyba kapaszkodva, mint egy nagypapa lépcsőzés után. Pedig annyira látni szeretném! Nem kéne ennyire hiányoznia, de hát ki tudna ellenállni az iskola legjóképűbb pasijának?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Legalábbis nekem a legjóképűbb.
Olyan érzés, mintha kitépték volna a szívem és anélkül kéne léteznem. Siralmasan üres nélküle az életem. Majdnem megölt, mégis annyira hiányzik minden porcikámnak, hogy legszívesebben sírva fakadnék. Csakhogy Jiae felém jön, miután bezárja az ajtót, így muszáj visszatartanom a könnyeimet.
- Gyere, segítek - ajánlja fel, majd a hónom alá nyúl és felemel. Csukva tartom a szemem, miközben a nővérem letesz az ágyra és betakargat. A szomorúság akkora csomót szőtt a torkomba, hogy nyelni is alig bírok, de még tartom magam. Egész addig, amíg meg nem simítja az arcom. Akkor aztán folyni kezdenek azok az átkozott könnyek, amiket annyira keservesen próbáltam visszatartani. Mindig ez van, ha érzékeny pillanatomban kedvesek velem vagy lágyan megérintenek.
