Vércukor {JiKook ff} (Befejezett)

Édes kín

~Jimin szemszöge~

Jungkook végre megfordul és rám néz, de pár pillanatig annyira elgondolkodik, hogy szinte üresnek, élettelennek látszik a szeme. Aztán kitisztul a tekintete és lendületesen elindul felém, én meg csak arra tudok gondolni, hogy milyen kínos ez, mert meztelen vagyok a krássom előtt... aki szerelmes a testvérembe.

- Miért nem mondtad, hogy mindent érez, amit te?? - veti a szememre, miután megállt előttem. Milyen kedves!

- Mert nem tudtam, hogy bele vagy esve a nővérembe?? - kérdezek vissza hasonló hangsúlyban, ő meg rosszalló fejet vág, mintha bármiért is okolható lennék. Komolyan, miért pont ebbe a fiúba kellett beleszeretnem?

- Jól van - nyugszik le, majd mellém ül az ágyra kicsit görnyedt háttal - De ha te tudod, hogy kibe vagyok szerelmes, nekem is jogom van tudni. Szóval?

- Szóval mi? - vonom fel ismét a szemöldököm, de közben rohadt ideges vagyok. Tudja... és a saját számból akarja hallani.

- Szeretsz engem? - kérdez rá nyíltan, én meg csak lesütöm a szemem. Nem akartam ennyire nyilvánvalóvá tenni, mert nem szeretném, ha kihasználna, de képtelen vagyok hazudni neki.

Így csak bólintok egy aprót, miközben a takarót nézem, mintha olyan érdekes lenne a minta nélküli anyaga. Miért pont így kellett megtudnia?

- Ha szeretsz, akkor segítesz, hogy boldog lehessek - mondja egyre csak engem szuggerálva, mire egy pillanatra ránézek az arcára, de amint meglátom elszántan csillogó tekintetét, elkapom a szemem - Meg akarom szerezni Jiae-t.

- De ő... - kezdeném a vallomást, miszerint a nővérem leszbikus, de aztán eszembe jut, hogy megkért: ne mondjam el senkinek - Valaki mást szeret.

- Oh...

- Ja.

Pár másodpercig megint olyan üres tekintettel néz maga elé, de aztán magához tér és rám pillant:

- És ki ez a valaki?

Ömm... egy csaj??

Na jó, nem mondhatom el... ha egyszer ezt kérte.

- Háát... ő egy idősebb ember - célozgatok arra, hogy ő abszolút másmilyen, mint a kiszemeltje, mert az a lány nem vámpír és nem fiatalabb nála, mint Jungkook.

- Mármint nyugdíjas??

Egy pillanat alatt lefáradok, de aztán rájövök, hogy tényleg félreérthető volt egy kicsit.

- Neem, nem az. Jesszus.

- Akkor meg? Fogalmazz kicsit érthetőbben! - utasít ingerülten. Kezd kiábrándító lenni a személyisége... talán jobb volt, amíg hozzám se szólt, mint most, hogy a nővérem elsőszámú rajongója lett - Milyen srácok jönnek be neki?

Azért vicces, hogy tudja: meleg vagyok, de eszébe se jut, hogy az ikertestvérem is az lehet, pedig nagyon közel állunk egymáshoz. Lehet, hogy abból indul ki, hogy nem nagyon hasonlít a személyiségünk.

- Hát... ez az illető, aki most tetszik neki... - gondolkodom el egy pillanatra, hogy mennyit mondhatok el - Róla nem sokat tudok. Csak annyit, hogy idősebb nála és valaki más tetszik neki, akinek meg ő nem kell.

- Á, szóval az elérhetetlen pasikra bukik? - húzza össze a szemeit - Akkor legjobb, ha úgy tudja, hogy járunk.

- Most komolyan fel akarsz használni engem? - kérdezem eléggé megbántva, amiért még csak meg sem próbálja titkolni. Baromi sokra becsül... - Nem is vagy biszex, ugye?