Megváltoztathatatlan

13. FEJEZET

- Rendben, hölgyeim és uraim, akkor talán kezdjük, az idő drága! Névsor szerint lesznek a párok. - Az idős nő szoros kontya lepillantott a jegyzetébe, és elkezdte olvasni a neveket.

- Ader, Betranche. Denon, Enth...

- Nem - szakította félbe William a nőt, tejföl szőke haja csak úgy izzott az elutasítástól.

A tanárnő felnézett a lapjából, szemében vészjósló fények villogtak.

- Pardon?

Egyik kezében a papírral karba fonta őket maga előtt.

- Nem vagyok hajlandó vele táncolni - a srác hangja közömbös volt, nem hisztis vagy követelő, egyszerűen tárgyilagos és igencsak meggyőző. A legtöbb embernek persze, nem Ms. Beleenek, aki ezen a ponton robbant.

- William Enth! -kezdte a nő kimérten - Nem érdekel, hogy mit akarsz, és az sem, hogy mi okod van rá! Ide hallgass édes fiam, mégis mit gondolsz miről fog szólni az életed? - legyintgette felé a papírját. A markolata majdnem kiszakította egy ponton. - Hogy majd csak olyan megbeszélésekre mész, ahol a haverjaiddal lehetsz? Vagy esetleg, hogy csak, mert nem tetszik az egyik befektetőd lánya, nem kell majd felkérned táncolni? Nem, édes fiam, itt nem kívánságműsor megy! Erre a papírra az van írva, hogy névsor szerint lesznek a párok, úgyhogy úgy is fog történni. Pont. Téma lezárva.

William kezei ökölbe szorultak, mondani akart valamit, talán érvelni, felháborodni, de végül valami mégis csak arra késztette, hogy inkább maradjon csöndben.

Megpördült a balett terem régi fapadlóján, megragadta Karlát a derekánál és elráncigálta Rea és Andrew mellé.

- Pompás, akkor talán folytassuk - Ms. Belee hangjából csöpögött a gúny, ahogy visszatért a nevek felolvasásához.

Karla csöndben várta a procedúra végét, éppen harcolt benne a lehetőség öröme, hogy most két hónapig a srác kénytelen lesz vele időt tölteni, és ugyancsak a szőke bunkó viselkedése, mert azért valahol megszólalt a feminista énje, hogy őt ugyan ne húzogassák, mintha legalábbis szívességet tennének vele. Ez a gondolat azonban gyorsan elpárolgott, mert eszébe jutott, hogy valószínűleg szó szerint így van, és egy ironikus kacaj is kiszaladt belőle.

A párok gyorsan meglettek, úgy tűnt a tanárnő mindenkit kellőképpen megrémített ahhoz, hogy száztíz százalékos sebességgel igyekezzenek minden óhaját teljesíteni. Angolkeringőt tanultak, és bár az osztály szinte minden tagja tudta az alapokat, a kontyos tánctanár ragaszkodott hozzá, hogy a legelejétől, a helyes tartástól kezdjék a „mókát". Nemcsak azért, mert, ahogy mondta „a ház sem a tetejétől épül, ha nem megfelelő az alap, vagy hiányzik pár tégla, összedől", hanem mert Karla teljes inkompetenciája a tanárnőt meggyőzte, hogy az osztály kollektíven nem ért egy apró fikarcnyit sem a tánchoz.

A sztori valahogy úgy nézett ki, hogy Ms. Belee utasítására mindenki megfogta a párja kezét, a nő pedig körbejárt, hogy megszemlélje.

- A tánc egy művészeti ág, és sport is egyben, ne feledjék - magyarázott közben. - Az érzelmek és a technikai precizitás egyszerre kell, hogy megjelenjen benne.

Ekkor Karla nagy nehezen rávette Williemet, hogy megfogja a kezét, de félt, hogy a fiú nem akarná megtartani ezt a pózt, úgyhogy összekulcsolta az ujjaikat.

- Denon kisasszony, William valóban egy fess fiatalember, de tegye meg, hogy nem úgy fogja a kezét, mintha a parkban andalognának.

Alig egy-két lépéssel már ott is termett és szétfűzte az ujjaikat, de ez idő alatt Karla kellőképpen elvörösödött. William láthatólag tudta, hogy a lány rosszul csinálta, és élvezte, hogy Ms. Belee lemondó pillantásokkal mérte fel a tánctudását.

- Mondhattad volna...

A tejföl szőke srác megrántotta a vállait és gunyorosan elmosolyodott.

- Nem volt kedvem.

- Hm... vagy csak szeretted volna elengedni a kezem.

- Álmaidban...

- Ugyan már -nevetett szeplői alól a lány - Nincs mit szégyelleni rajta - folytatta láthatóan élvezve, hogy William soha semmivel sem tudja megfogni.

A zene ekkor elindult, Ms. Belee mély rekedtes hangja pedig átszelte a termet.

- Egy, kettő, egy kettő - kántálta, az osztály pedig táncolt. Valaki jobban, valaki kevésbé...

- Az ég áldjon meg, komolyan nem tudsz egy kicsit sem táncolni? -suttogta William a lehető leghalkabb, de leglenézőbb hangján, amit elő tudott kaparni.

- Hey! Tudok táncolni! - lépett a fiú lábára, ahogy rákapta a tekintetét. - Csak nem keringőt... - folytatta bocsánatkérően. Szemei újfent a lábára tapadtak, és mintha a célja pont az lett volna, hogy ne találja el soha az ütemet, folytatta gyermeteg próbálkozásait. Nagyon különbözött ez a bulis ugrálásoktól.

- Mindenki álljon meg! - szólt ekkor a tanárnő.

A zongora leállt, mindenki ellépett a párjától. A tanárnő két ujját szemöldöke két sarkához csippentette, és Karláék felé lépett. Láthatólag azt sem tudta, hol kezdje.

- Denon kisasszony. Három perce és huszonegy másodperce megy a zene - pislantott karórájára. - Annyi volt a feladatuk, hogy az alaplépéseket gyakorolják. Nem a koreográfiát, az alaplépéseket. Minden reményemmel figyeltem, de maga képtelen volt egyszer is eltalálni a ritmust. Mit is kezdjek most magával?

A vöröske arca felvette haja színét, ahogy hallgatta az okítást, jaj, nagyon el akart volna süllyedni ebben a pillanatban.

- Épp az előbb tanítottam meg hogy kell állni! Nézzen Williamra kisasszony és húzza ki magát! Mondom, húzza ki magát, és álljon közelebb! - tolta Karlát vészesen közel a fiúhoz.

- Nincs ez egy kicsit túl közel? -súgta a lány félhangosan.

Olyannyira a fiúhoz lett lapítva, hogy érezte a pólójának öblítő illatát.

- Nagyon is! - de William nem hajolt el.

Aznap még sokszor megállt a zongora és Karla sokszor nagyon zavarba került. Egy idő után el is fáradt és éhes is lett, úgyhogy feltétel nélküli örömmel fogadta, amikor végre valahára haza mehetett.
Még akkor is paprika piros volt, amikor a lányoknak mesélt a csoport chatben. Az állát a párnájába süllyesztette, néha pedig bele is kiáltott, főleg mikor a lányok percekig oltották. Egyedül az biztatta, hogy sok, nagyon sok gyakorlással majd csak menni fog. Legalábbis remélte.

Remélem tetszett!(: