Megváltoztathatatlan

15. FEJEZET

Karla utált tömegközlekedni. A buszon büdös volt, és fülledt meleg, és nem szerette, amikor idegen emberek hozzádörgölőznek a tömegben. Inkább gyalogolt, ahova csak tudott, télben és esőben vagy éppen csúszós jégen át. Na, de este a város déli részén? Azért felelőtlen nem volt. A mostani otthonától amúgy is igencsak messze volt a kocsma, ahova mindig jártak, no meg félútón becsatlakozott Ubi is. A buszról leszállva enyhe éjszaka fogadta őket. A sétáló utcában, ahonnan lekanyarodtak a szűk mellékutcába, nagy tömeg volt. Ez a nevesincs sikátor pedig sötét volt és sokkal titokzatosabb, mint a város legtöbb helye. Az utcában egyetlen helyiségből szűrődött csak sárga fény, a két fiatal egyenesen oda tarott. Ubi egy nagyobb szökkenéssel az ajtónál termett, hogy kitárja azt a lánynak, aki színpadias udvariaskodások közepette köszönte meg a gesztust. Ők voltak az elsők a társaságból, akik megérkeztek. A helyiség épp olyan szűkös volt, mint az utca, ahonnan bejöttek. A fal mellett robosztus asztalok voltak helyezve egymáshoz olyan közel, hogy összeérhetett az egymás mögött ülők háta, ha túlságosan görnyedtek. A falakon bekeretezett, poros üvegű képek lógtak régi filmjelenetekből meg poszterekről. Belépve az otthonos kocsmába, a pult felé sétáltak.

- Csókolom Péter bá!

A kocsmáros elszakította a szemét a szemközti falra rögzített Tv-ről, amiben épp valami focimeccs ment.

- Szervusztok gyerekek. Csak ketten? – nézett körül érdeklődve.

- Dehogy, Péter bá, csak a többiek nem lehetnek olyan gyorsak, mint mi. De Niki és Anna is mindjárt itt lesz – válaszolta a lány, miközben a messenger üzenetet olvasta, amit a barátnői küldtek. Udvariatlanságnak gondolta azonban, hogy mást csináljon, amíg a pultossal beszél, úgyhogy gyorsan felemelte a tekintetét. – Addig meg két whiskyt kérnénk – mosolyodott el.

- Kólával? – kérdezte a pultos cinkos mosollyal.

- Ha még nem fogyott el. Meg az egyikbe azt a rettent finom fagyasztott epret, amit mindig dugiba a pult alatt tetszik tartani – Ubi áthajolt a pult felett, hogy a fagyasztó irányába mutathasson. Péter bá egy fél pillanatig felrántotta mindkét szemöldökét, de gyorsan elengedte a nyelvére tóduló kérdéseket. Karla viszont képtelen volt magában tartani megrökönyödését.

- Whisky eperrel? De miért?

- Szeretem az epret – rántotta meg a srác a vállát, majd elvette a két üvegpoharat a pultos kezéből.

- Én fizetek – vette elő Karla a pénztárcáját olyan határozottan, amit remélte, hogy nem tud Ubi visszautasítani. A srác elgondolkodott egy másodpercig, majd bólintott.

- Majd visszahívlak.

A kocsmáros elvette a tenyerébe nyomott bankjegyet az italokért, majd a visszajárót a lány kezébe adva még elmondta kötelező jókívánságait, hogy azzal engedje őket az asztalkereső útjukra.

- Csak ésszel, fiatalok!

Csakhamar aztán a többiek is megérkeztek a kocsmába. Emma futott be utoljára Szilivel az oldalán, akit állítása szerint nem lehetett elrángatni a tükör elől, azért késtek ennyit. A srác haja valóban említésre méltóan precízen volt beállítva, ezt senki sem tagadhatta.

A sarokban elhelyezett asztal felől harsány kacagás hallatszott, amikor egy új vendég érkezett a kocsmába.

- Nézzétek, itt van Márk! – kiáltotta Emma boldogan főleg a lányoknak, félbeszakítva Ubi fergeteges történetét arról, hogy operálták ki múltkor a haverja fejét egy táskából miután az fogadásból magára csukta, és a cipzár beleakadt a hajába.