|Tapasztalatlan| [[Oikawa X Reader]] ✔️

❽.ℝé𝕤𝕫

Bármennyire is akartam, nem tudtam eleget aludni az előző este. A gondolataim, mint heves forgószél mind Oikawa körül cikáztak, s a közös találkánkon. Emiatt egész éjjel forgolódtam az ágyamban, s ennek a kialvatlanságnak az lett a következménye, hogy következő napom reggelén,-azaz most- szembesülnöm kellett a szemeim alatti friss, fekete karikákkal.

"Pompázatos.."-Morogtam magamban mikor realizáltam kinézetemet. "Na mindegy.."-Vállat vontam, s lazán kisétáltam szobámból egyenest a konyhába, hogy valami ennivaló után kutassak, ugyanis már csak a napi kajám elkészítése volt hátra a reggeli teendőim közül, s már mehettem is volna.

-Akkor úgy lesz, ahogy mondtad, ugye?-Hallottam meg Gouta hangját a lépcső felől. Nem fordultam hátra, túlságosan is el voltam veszve a kajám keresgélése miatt, így csak visszakiáltottam egy "igent" válaszul.

-Végre!-Szólaltam meg percek múlva örömteli hangon, mikor megtaláltam az utolsó hozzávalót is az ennivalómhoz. Ezek után öt perc alatt kellett elkészítenem szendvicsemet,-mivel megint késésben voltam-, így az elkészült kaját lóhalálában dobtam bele táskámba, miközben cipőmért nyúltam.

-Na, mentem!-Öleltem meg még testvéremet s elindultam, hogy ezt a napot is magam mögött tudhassam.Ezt az átlagos napot...

"Vagyis, átlagos lenne, ha nem találkoznék ma.."

-Sziasztok!-Köszöntem vidáman mikor beértem a terembe, s már ültem is volna le két barátnőmhöz, ha nem kezdenek el mutogatni a hátam mögé serényen, huncut mosollyal az arcukon.

Összeráncoltam szemöldökömet és értetlen tekintettel fordultam abba az irányba, melyre mutattak, és legnagyobb meglepetésemre egy ismerős, barnás szempárral akadt össze a tekintetem.

Némán jelezte kezével, hogy menjek oda hozzá, s mivel elég kínos lett volna ellenszegülnöm,-tekintve,hogy ígyis majdnem az egész osztály engem nézett- elindultam felé.

-Hát te?-Kérdeztem rá mikor elé értem.

-Neked is szia.-Mosolyodott el, amitől valamiért picit hevesebben kezdett el verni a szívem.-Figyelj, csak azért hívtalak ki, mert ma órák után edzésem lesz. De ha szeretnél, akkor megvárhatsz, vagy tudod mit?-Emelte meg kicsit a hangját mondandója végére, s immár izgatottságtól csillogó szemekkel nézett rám.-Gyere el megnézni az edzésemet, és utána menjünk el valahova!

-Mikor lettünk mi ilyen jóba...?-Motyogtam, magamnak célozva a kérdést de ő is meghallotta.

-Nos, mióta elhívtalak randizni?-Kacsintott egyet és azzal elkezdett távolodni-Akkor várlak a tornaterem előtt, órák után! Bemutatlak a csapatnak~!

-HÉ MÉG NEM IS EGYEZTEM BELE--Mondandómat azonban a csengő,-mely jelen esetben azt jelezte,hogy elkezdődött az óra- félbeszakította. Paradicsom fejjel léptem be termünkbe, ahol két barátnőm már mindent tudó kifejezéssel várt engem.

-Mindent hallottunk~-Szólalt fel először Ruby-Szóval jól haladt a tegnapi, mi?

-Szeretnék majd koszorús lány lenni.-Jelentette be teljesen átlagos stílussal Amy, mire a szemeim elkerekedtek és éreztem, hogy minden sokkal melegebb lesz.

-O-oooiii-Kezdtem volna kioktatni mindkettejüket,-egyrészt Rubyt, amiért kihallgatott minket, másrészt Amyt, amiért ilyen hirtelen mond ilyen mondatokat- de a tanár pont akkor tért be hozzánk, így minden szavamat le kellett nyelnem, s véglegesen leülnöm a helyemre.

~Órák után~

Hevesen dobogó szívvel közeledtem a tornatermük felé, ahonnan már hallottam a labdák hangjait, ahogyan a földre érkeznek. Kissé nosztalgikus érzés kapott el, de igyekeztem nem erre gondolni, s annak reményében, hogy ezzel kiűzhetem a múltammal kapcsolatos gondolataimat, megráztam a fejemet.

Rögtön ezután már meg is pillantottam Oikawát a tornacsarnok előtt, mosollyal az arcán. Mikor meglátott elkezdett integetni felém, amit kissé zavarosan, de viszonoztam.

-Szóval mégis csak beleegyeztél.-Nézett le rám mosolyogva, válaszul bólintottam.-Nos, akkor gyere, bemutatlak a többieknek!~

Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. A már pályán levő emberek tekintete kissé értetlen volt, s ezt Oikawa is látta, így rögtön belekezdett mondandójába.

-Fiúk, ő itt [Teljes Név] és ma meg fogja nézni az edzésünket, szóval mindent bele kell adnunk!-Vigyorodott el-Az edzővel már lebeszéltem ezt.-Tette hozzá még gyorsan mielőtt még valaki rá nem kérdez erre.

-[Név], ő itt Iwaizumi Hajime,-bár őt ismered már,-ő Hanamaki Takahiro, Matsukawa Issei, Yahaba Shigeru, Kyotani Kentaro, Kunimi Akira, Kindaichi Yutaro, és Watari Shinji.-Mutatott be egyesével mindenkinek. A legtöbb embertől biccentést kaptam, volt akitől mosolyt, és volt egy valaki, aki nos...

-Szóval [Név] a csajod?-Vigyorodott el Hanamaki, mire a mellette álló Iwaizumi tarkón csapta.-AUCS!

-Nem!

-Akkor..-Ekkor rám nézett, és kacsintott egyet-Szingli vagy?

Mielőtt bármit is mondhattam volna, Oikawa elém állt egy eddig, még sosem érzett aurával körülvéve.-Az, és az is marad még egy ideig!

-Honnan tudod---Kérdezett volna rá megint a fiú, de ekkor megint érkezett egy újabb csapása Iwaizumitól. Az előttem álló, mogyoróbarna hajú fiú halkan cöccögött egyet, majd felém fordult, és halványan elmosolyodott.

-Sajnálom. Ülj le valahova, és élvezd az edzésünket!-Kacsintott egyet és azzal elment az öltöző felé.