|Tapasztalatlan| [[Oikawa X Reader]] ✔️

❶❹.ℝé𝕤𝕫 [THE END]

 Az eddigi szótlanságot dühtől izzadó szavai szaggatták szét:

-[Név] mit mondtam neked, hm?!

-Gouta...-Ennyit tudtam csak kinyőgni, a testvérem ekkor megragadott a csuklómnál fogva és elhúzott Oikawától.

-Hé-Mielőtt a fiú bármit is szólhatott volna Gouta hevesen fordult vissza a barna hajúhoz.

-Nem fogom engedni, hogy összetörd a szívét, jól ismerem a magad fajtákat! Csak egy szoknyavadász nagyfiú vagy, aki minden lányt egy játékszernek néz, egy-két alkalomra megtartja majd eldobja az illetőt, igaz?! [Név]-vel nem fogod ezt megcsinálni, értettél?! Most pedig tűnj el a házunkból és SOHA többet ne keresd meg őt, érted?! Nem fogod megkapni ha rajtam múlik!-Ordította egyenest az arcába, miközben egyre kijjebb és kijjebb lökdöste őt a mellkasánál fogva. Ennyire idegesnek még sosem láttam őt, ráadásul kiabálni is csak ritkán hallottam, ezért valamilyen fokon megrémített ennek a látványa, de tudtam, hogy most nem gyökerezhet földbe a lábam.

Tennem kell valamit.

-Várj, Gouta!-Erősen megfogtam a vállát, s próbáltam visszahúzni őt magam felé, hogy ne tudja a fiút lökni, Oikawa pedig megtámasztotta magát az ajtófélfán.

-Én nem akarom őt megbántani, és elhagyni!-Emelte fel kissé ő is a hangját mire Gouta összeszűkítette a szemeit.

-Honnan vegyem én azt biztosra?! Miért lennél különb, mit a többi nagyszájú, "suli menője" fazon, hm?!

-Onnan hogy én nem akartam az lenni, oké?!

-Fiúk ne kiabáljatok!...-Próbáltam meg újból nyugodtabb légkört varázsolni, persze eredménytelenül.

-Én nem akartam a legmenőbb srác lenni, és nem vagyok szoknyavadász sem! Végre szeretek valakit...-Ekkor rám tévedt tekintete, és halványan elmosolyodott.-Nem fogom elhagyni őt semmiképpen.

A másik fiú hangosan felsóhajtott, majd beljebb lépett a házba. Intett a fejével Oikawának, hogy jöjjön ő is beljebb, ő pedig követte őt, egészen a nappaliig, ahol leültek egymással szembe. 

-Tudod, nem hiszek neked.-Mondta ki egyszerűen, a mellkasomban pedig hirtelen szúró érzés keletkezett. A helyhez kaptam kezeimet és összeszorítottam ujjaimat, reménykedve abban, hogy talán jobb belátásra tudjuk bírni Goutát.

-Kérlek...-Szólaltam fel halkan-Hiszek neki, Gouta.

-Az egy dolog, mert még soha nem volt pasid!

-Igen, tudom!-Emeltem fel kicsit én is a hangomat-De sok könyvet olvastam ilyenről, érted?! És...Szeretem őt...-Halkultam el mondandóm végére.-Mikor bevallotta nekem, hogy szeret...Egyszerűen csak tudtam, sütött róla, hogy igazat mondd!

Oikawa hálás tekintettel nézett rám, amit viszonoztam. Testvérem ekkor megköszörülte a torkát, és némi gondolkodás után csak ennyit mondott:

-Hát...Legyen. Továbbra sem hiszek neked, Oikawa Tooru, de a húgomnak hiszek.

A könnyek újból ellepték szemeimet, és immár boldogan ugrottam Goutához, hogy karjaimmal szorosan körbe fonhassam őt. Először kissé vonakodva, de végül teljesen visszaölelt engem ami csak fokozta a vigyoromat az arcomon. 

-Most viszont mennem kell, van még egy kis dolgom.-Állt fel végül a kanapéról, és újból felvette a cipőjét, majd lekapott az asztalról egy-két dolgot-Csak néhány cuccért ugrottam haza. Majd estefele jövök. Ja, és Oikawa!-Ekkor az érintett felé pillantott-Figyellek.-S azzal kilépett a házból.

Egy fél percnyi néma csend után arra eszméltem fel, hogy a fiú kuncogva lép hozzám egyre közelebb és közelebb, mígnem karjait derekam köré nem fonva húzott magához közelebb.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire véd téged~.-Kuncogott továbbra is és puszit nyomott homlokomra.

-Hát igen, ő mindig is ilyen volt.

-De örülök, hogy átengedett téged nekem.-Szavaitól paradicsom vörössé vállt a fejem, s hogy ezt leplezzem inkább mellkasába fúrtam a fejemet. Ő mosolyogva egy ujja közé fonta egy tincsemet, és játszadozni kezdett vele.-És most mit csináljunk, hm?~-Búgta fülembe, mély hangjától kellemes borzongás futott végig az egész testemen és még inkább közelebb bújtam hozzá.

-Nézzünk valami filmet!~-Vetettem fel a hirtelen ötletet amibe ő egy bólintással bele egyezett. Lehúztuk a redőnyöket és bekapcsoltuk a [Random/Film]-et, én pedig egy pokrócot hoztam magammal, hogy azzal takarjuk be magunkat. Már nagyban tartott a film, amikor kezdtem kissé elbóbiskolni, s mivel a legközelebb levő, kényelmesnek tűnő hely az Oikawa válla volt, arra döntöttem fejemet, s lassan elnyomott az álom.

[Oikawa szemszöge]

Halk szuszogásra lettem figyelmes, úgy a film közepe fele. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, s csak ekkor vettem észre a mellettem mélyen szunyókáló [Név]-et a vállamon. Nem próbáltam meg leplezni, mennyire is tetszett, hogy ilyen helyzetben voltunk, mosolyogva húztam még jobban rá a takarót, s belepusziltam hajába, melybe eközben mélyen beleszippantottam."Örülök, hogy végre az enyém vagy."-Gondoltam és még egy utolsó puszit nyomtam a homlokára, végül én is rá helyeztem fejemet az övére, és engem is ugyanígy elnyomott az álom...

[The End]

Nos, úgy gondoltam ideje lezárni ezt a könyvet, mivel több ihletem nem volt hozzá, valljuk be őszintén, és a mostani lezárással pedig őszintén szólva elégetett vagyok, nem akartam tovább húzni a szálakat.:) 

Köszönöm szépen a kommenteket és a csillagokat, amiket itt hagytatok, imádlak titeket!~ <3 

Találkozunk egy másik könyvben, bye-bye!~