|Tapasztalatlan| [[Oikawa X Reader]] ✔️

❾.ℝé𝕤𝕫

//Oikawa szemszöge//

Miután leültettem [Név]-et, amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam átöltözni. Bent másodpercek alatt vedlettem át ruházatomat az edzős felszerelésemre, és magabiztos mosollyal léptem fel a pályára, hogy -miután bemelegítettünk- gyakorolhassunk a csapattal.
Minden második percben vetettem egy pillantást a padon ülő lányra, aki semleges tekintettel figyelte a mozdulatunkat.

Nem is tudom, mintha lett volna valami a szemében...Mintha valami megmagyarázhatatlan ok miatt csillogni kezdett volna, de nem tudtam volna megmondani, hogy ez a boldogságtól, vagy a szomorúságtól keletkezett.

Akárhogyan is, bambulásom miatt sikeresen fejbetalált egy röplabda.

-Trashykawa, mi lenne ha az edzésre fókuszálnál?-Mordult rám egyetlen legjobb barátom, Iwa-chan. A szokásostól eltérően azonban most nem szóltam egy szót sem, mivel valahogyan ezúttal nem tudtam teljesen felfogni a szavait, amelyeket nekem dobál.

A hátralevő időben viszont próbáltam a játékra koncentrálni, ami valamennyire sikerült is, ha nagyon elhatároztam magamat. De tudatalatt még mindig a minket figyelő személyre összpontosítottam.

Nem tudom miért, nem tudom mióta, de úgy érzem, hogy ez a lány másabb, mint a rajongótáborom legtöbb tagja. Lehetséges,hogy azért, mert nem olvadt el rögtön, mikor legelőször meglátott? Vagy mert visszaszólt nekem? Ki tudja.

Másfél óra múlva az edző kijelentette,hogy mára vége az edzésnek, s mindenki indulhatott a dolgára. A csapat egy emberként vonult be az öltözőbe, hogy átöltözhessünk eddigi ruhánkból. Egy ideig csend honolt a kicsi helyiségben, viszont -mint minden alkalommal- ezúttal is valakinek muszáj volt megtörnie ezt a csendet.

-Oikawa, hogy-hogy nem hálóztad még be [Név]-et?-Fordult hozzám vigyorogva Hanamaki-Tudod, ha te nem, akkor majd én.

Magam sem tudom miért, de felhördültem a gondolatra, és az izmaim is valamilyen szinten megfeszültek. Kissé dühödt szemekkel meredtem a fiúra, aki értetlen tekintettel nézett rám.

-Ajánlom, hogy ne.-Még én is megijedtem a saját hangstílusomtól, és a többiek reakciójából rájöttem arra, hogy őnekik sem okoztam épp egy kellemes élményt ezzel a hirtelen vett "megöllek" énemmel.

-Woow...Tán nem?-Csatlakozott be a beszélgetésbe Matsukawa is, míg a többiek még mindig némán figyelték a történéseket. Perverzen elmosolyodott és egymásra néztek Hanamakival.

-Pff...Mielőtt bármire is gondolnátok-Tértem vissza újból a mosolygós énemre- csak azért nem akarom, hogy bármelyikőtök is [Név]-re pályázzon, meert...-Itt elnyújtottam az utolsó szót, ugyanis fogalmam sem volt, mit találjak ki nekik így hirtelen úgy, hogy indokom még hihető is legyen.

-Nem szükséges hazudnod nekünk.-Szólalt fel hirtelen Shigeru-Úgyis tudjuk, hogy mindenképpen azt akarod, hogy a tied lehessen. Ő IS.-Forgatta meg szemeit látványosan.
Utolsó mondata miatt a fejemben az eddigi lányok arcképei törtek fel. De most, mintha a saját tudatalattim hányta volna szememre, hogy mégis mennyi nőnek a szívét törtem már össze.

Erre viszont már nem válaszoltam. Csendben intettem mindenkinek, majd siettem kifele, hogy minél előbb elfelejthessem a történteket.
Mikor kiértem a tornacsarnokból, egyből megpillantottam a [H/Szín] hajú lányt, aki jöttöm hallására odafordult felém.

-Merre megyünk?-Kérdezte miközben felnézett a szemembe. [Sz/Szín] színű tekintete mint mindig, most is kutakodóan mart belém, még ha ezt a lány nem is tudja. Mielőtt még beállt volna a kínos csend-amit nagyon nem akartam- szólásra nyitottam a szám:

-Nos, van a közelben egy vidámpark, azt hiszem még nyitva van. Mit szólnál, ha elmennénk oda? Biztosan tetszene egy ilyen randi, egy olyan lánynak mint te~-Kacsintottam rá, de ő ügyet sem vetett cselekedetemre. Vagyis, ezt próbálta elhitetni velem, de az arcán megjelenő halvány pír teljesen elárulta őt.

-Mit értesz az alatt, hogy "egy olyan lánynak,mint én", hm?-Vonta fel egyik szemöldökét.

-Ne értsd félre, [Név]-chan~. Csak a kedvedben akarok járni.-Mosolyodtam el halványan, de ezúttal viszont éreztem, hogy az én arcom is melegebb lesz egy kicsivel. "Várjunk, micsoda?"

-De nem tudhatod, hogy mit szeretek. Mindenesetre, azért jó lesz a vidámpark.

Pár percig csendben mentünk egymás mellett, de úgy éreztem, ezt meg kell szakítanom.

-Tudod, észrevettem, hogy miközben néztél minket...-Tereltem a témát alig egy órányival ezelőtti eseményekre-Valahogy másképp néztél.

-Én meg azt vettem észre, hogy jól fejbe találtak egy labdával.-Húzódott gonosz mosolyra a szája-Tudod,picit be is lilult a homlokod.

-Mi?!-Kaptam fel ijedten fejemet mire [Név] gúnyosan elröhögte magát.

-Pff, mi az, ha egy picikét sebes leszel már nincsenek is rajongóid, vagy miért ijedtél meg ennyire, hm? Tudod mit, inkább ne válaszolj.-Tette hozzá még gyorsan az utolsó mondatot.

-Most ne erről beszéljünk!-Mordultam fel, amit végképp nem néztem volna ki magamból. De mielőtt még megszólalhatott volna a lány, folytattam mondandómat-Szóval, miért néztél ki olyan furán, miközben minket néztél, hm? És ne tereld a témát!

-Jó, nem terelem.-Sóhajtott fel lemondóan-De nem is mondom el az okot. És nem azért, mert most olyan kedvem van, hanem mert...-Hezitált-Pff, mindegy. Kérlek, váltsunk témát.-Mondta ezt már teljesen más hangszínnel, ami miatt egy kis bűntudat lett úrrá a mellkasomban. "Valami titka lehet?"-Tettem fel a nagy kérdést magamban.

-Nem vagyok rá méltó, hogy elmondd, mi?-Vigyorodtam el, és egyik kezemet tarkómhoz emeltem-Megértem. Én sem beszélnék szívesen akármiről egy idegennel.

Ekkor azonban a másik kezemmel az övéért nyúltam, és lágyan visszahúztam őt, különben tovább ment volna. Mélyen a szemébe néztem.

-De tudod, tehetünk róla hogy ne csak idegenek legyünk többé.