Nem a hegen múlik #BEFEJEZETT#

11

- Szóval... - vett mély levegőt. - Már 20 perce nem jöttél vissza, ezért elindultam én is a bolt irányába. Már 15 perce kerestelek, mikor megláttam egy srácot kifutni egy sikátorból. A srácon maszk volt, ezért nem láttam, de akkor nem az érdekelt a legjobban. Berohantam a sikátorba, ahol meg is találtalak. Ott feküdtél egy szál fehérneműben, szakadt ruhákkal, véresen, tele sebekkel. Az első dolgom az volt hogy mentőt hívjak. Ők azt mondták hogy nincs komoly bajod azt leszámítva hogy... - újabb mély levegő. Ez nem jelent jót - hogy... megerőszakoltak. Azért volt részben minden véres. Mivel nem volt komoly bajod ezért haza hoztak. Elmondásuk szerint nagyon kicsi az esélye hogy esetleg teherbe esel tőle, de azért megkért az orvos hogy ha már fel tudsz kelni magadtòl az ágyból, akkor menjünk el a kórházba, egy ultrahang vizsgálatra, vagy akar egy terhességi tesztet is megcsinálhatunk, de azok nem 100%-osak. - magyarázta, szomorú arckifejezéssel. Nekem már a könnyeim folytak. Nem bírtam. A fájdalom a fejembe egyre erősödött. Jött hogy ordítsak, de elnyelt a sötétség. Újra. Mikor megint felkeltem, a fejemen már vizes borogatás volt, a lábam nem fájt annyira, se a csípőm, de ott lent...na ott ki*aszottul fájt. Shawn nem volt bent, de elég volt rágondolni, mivel pont akkor lépett be a szobába. Milyen jól szokott időzíteni. Oda jött hozzám, majd óvatosan levette rólam a vizes borogatást.
- Jobban vagy? - kérdezte, végigsimítva a az arcomon. Szemébe csak a szomorúság és a bűntudat volt látható.
- Kicsit. - mondtam ugyan olyan erőtlenül. - Csak fá... - nem tudtam kimondani, mivel egy torok kaparós, köhögés kapott el. Olyan volt mintha kést húznának végig, belülről a torkomon.
- Hozok fel teát. - állt fel egyből, majd rohant le. Nem bírtam. Akkora egy lelki trauma élt hogy a fizikai fajdalom amit érzek, sem éri el azt a fájdalmi szintet. Beszélni is fájt, nem hogy mozogni. Percekkel később Shawn jött fel a teával, amit óvatosan lerakott az éjjeli szekrényemre. Mikor meg akarta fogni a kezem, kissé összerezzentem, így elhúzva az említett végtagomat.
- Most félsz tőlem, igaz? - kérdezte halkan, a földet nézve. Hangja tele volt bánattal és bűntudattal.
- Jelenleg már azt se tudom mi a biztonság. - ráztam óvatosan a fejem, de még így is erős fájdalom nyilalt abba. Óvatosan leemeltem a teát, majd megittam azt.
A napok csak úgy röpültek. Már 4 napja hogy alig eszek, nem beszélek senkivel és az ágyamból is csak azért kelek fel hogy wc-zek. Cam már az nap haza ért. Se vele, se Shawnnal nem beszéltem. Szerencsére nem várok gyereket attól a féregtől. Ez tegnap derült ki. A srácok már mindennel próbálkoztak, hogy megszólaljak: doki, pszichológus, a barátok, maga Shawn is próbálkozott...azaz minden nap próbálkozik. Van hogy órákon keresztül mellettem fekszik, engem ölelve, miközben elmeséli a napját. Most is ezt csinálja. Mellettem fekszik, engem a mellkasára fektetve ölel, csak most ő is csendbe van. Mind a ketten csak nézünk ki a fejünkből. Ekkor Shawn halkan megszólalt, de én még így is összerezzentem. Na igen. Akárki hozzám ér, vagy hirtelen szólal meg attól mindig összerezzenek. Mint már említettem ez most is így volt.
- Van egy ötletem... - kezdte halkan. - Ha ez se válik be, akkor semmi. - mondta inkább magának. Bem tudtam mire készül, csak arra eszméltem fel, hogy megemeli a fejem és ajkait lágyan enyémnek tapasztja. Olyan lágyan csókolt mint még soha. Nem tudtam visszafogni magam. Viszonoztam csókját.