Nem a hegen múlik #BEFEJEZETT#

10

Reggel Shawn mellett keltem. Ő még halkan szuszogott, de igy is szorosan ölelt magához. Mivel unatkoztam, és Shawn feje a vállamon pihent ezért elkezdtem a hajával babrálni. Már 15 perce ezt csináltam, mikor gondoltam felkelek. Aha, csak gondoltam. Ahogy abba hagytam Shawn hajának a piszkálását, ő a kezemért kapott és rátette a fejére, ezzel azt jelezve hogy folytassam annak piszkálását. Tettét csak egy mosollyal dijjaztam, majd folytattam a haja babrálását.
- Jó lenne mostmár felkelni. - nyomtam puszit a fejére, majd abba hagytam a haja piszkálását.
- Naaaaa.... - kapott újra a kezem után. Én csak elnevettem magam, majd egy puszit nyomva Shawn fejére keltem fel, de olyan gyorsan, hogy ne tudjon elkapni. Az ajtóból csak a fájdalmas nyögését hallottam. Kuncogva mentem le a konyhába, de ekkor valaki ráfeküdt a csengőre.
- A A! Igy nem fogsz senkinek se ajtót nyitni - céloz arra hogy a pizsinacim alig takar valamit, a topp meg úgyszintén. Nevetve mentem fel öltözni, maiközben egy puszit nyomtam az arcára. Fent felkaptam egy fekete, térdnél szaggatott farmert és egy haspólót, aminek a teteje fűzős volt, és egy hatalmas fehér 8-as volt ráirva. Ezután letrappoltam a földszintre, ahol egy nem várt személy fogadott.
- BRIAN!!!!! - rohantam le a az emeletről, majd felkaptam a 3 éves unokaöcsém.
- Kiki! - vihogott az ölemben miközben én agyon puszilgattam az arcát.
- Persze, engem meg még aludni se hagysz, őt meg agyon puszilgatod. Szép mondhatom. - forgatta játékosan szemeit Shawn. Erre csek nevetve nyomtam egy puszit az ő arcára is.
- Jobb? - kérdezem mire csak megcsókol.
- Mostmár jobb. - vigyorodik el.
- Hihetetlen vagy. - nevettem, majd Briannel az ölembe mentünk a konyha irányába. - Na mit eszünk Tökmag? - kérdeztem mosolyogva, miközben leraktam a kicsit a pultra.
- Palacsinta! - kiált fel.
- És segitesz is? - kérdezem, mire vadul bólogatni kezdett. Nevetgélve csináltuk meg a palacsintát. Shawn néha benézett. Egyszer rákérdezett hogy Bri szikott-e aludni délután, amire az volt a válasz hogy csak akkor ha kifárasztjuk. Már minden pali megszűlt, ezért bementünk a nappaliba. A tányért amin a finomságok voltak azt leraktam a dohányzó asztalra, majd szóltam Shawnnak, aki közben felment a szobánkba. Igen, mostmár a mi szobánk, mivel amúgyis szinte mindig ott vagyunk. Reggeli után átöltöztettem Brit valami vékonyabba, mivel a lakásba melegebb volt mint kint. Kint jelenleg nagyon lehűlt az idő. Nem megszokott ez a hírtelen klíma változás, de nincs mit tenni ellene. Briannel sokat játszottunk, aludt, mi is pihentünk, majd olyan 6-7 fele jött érte az anyja.
- Shawn, elmegyek a sarki boltba! 10 perc és itt vagyok! - kiabáltam, majd mentem is a bolt irányába. Már épp indultam volna vissza amikor valaki hátulról leütött. Nem voltam teljesen magamnál, de így is csak fájdalmat éreztem. Mjkor magamhoz tértem egy puha ágyban ébredtem. Pontosabban az enyémben. Mikor megpróbáltam felülni, erős fájdalom nyilalt a serekamba és a lábaimba. Arról nem is beszélce hogy forogni kezdett velem a világ. Pont ekkor nyitott be Shawn a szobába.
- Ne, ne, maradj fekve. Mindjárt mindent elmondok, csak ne mozogj, mert csak fájna. - sietett hozzám, majd leült az ágyam szélére.
- Nagyon fáj... - mondtam erőtlenül.
- Csak ne mozogj, és akkor mindjárt elmúlik. - simított óvatosan a kézfejemre.
- Elmondod mi történt?
- Szóval...