Nem a hegen múlik #BEFEJEZETT#

15

A nap hamar eltelt. Noel hasa már kezd növögetni, de nem látszik még annyira. Nash oda meg vissza van attól a tudattól, hogy lesz egy fia vagy egy lánya. Nagyon boldogok. Jelenleg a teremben (ahol a küzdő sportra járok) vagyok és stressz levezetés képp, a box zsákot püfölöm.
- Aztán ki ne lyukadjon. - hallottam meg Niall vidám, enyhe Ir akcentussal rendelkező hangját. Én csak felkuncogtam, majd abba hagytam az ütögetést.
- Szevassz Söszi! - öleltem át mosolyogva a derekát.
- Hali, Sebhelyes. - ölelt vissza. Valamiért csak az ő szájából jó hallani ezt a becenevet, mivel tudom hogy nem gúnyból mondja.
- Mióta vered csóri zsákot? - kérdezte, miközben elváltunk egymástól.
- Nemtom. - vontam vállat. - Talán 2 óta. Mennyi az idő?
- Fél öt. - mondta, a karórájára pillantva.
- Akkor már jó ideje. - mondtam magamnak.
- Hát igen. - bólogatott. - mi lenne ha tartanál egy kis szünetet? - tette kezeit a vállamra.
- Hát jó. Úgyis rám fér. - Bólogattam. Gyorsan ittam pár korty vizet, majd indultam is Niallel a sarki kávézóba. Miután megittuk/ettük a rendelésünket Niall haza ment én meg elindultam a pláza felé, hogy bevásároljak valami ennivalónak valót. Közbe Shawnt is felhívtam.
- Hali Shawn! Kell valami otthonra? - szóltam bele a készülékbe.
- Szia Kincsem! Várj megnééézem. - húzta el az é betűt. Ilyenkor mindig kerese valamit. - Kell cukor, tej, tojás és olaj. Ezek a fontosak. Aztán ha van valamilyen kaja ötletet vedd meg a hozzávalókat, aztán ügyeskedünk valamit. - magyarázta.
- Oké. Akkor tej, tojás, cukor, olaj + valami ehető. Felfogtam. Egy órán belül otthon vagyok. Szia, szeretlek! - köszöntem el.
- Szia, én is! - ezzel ki is nyomtam. Ahhoz képest hamar végeztem a bevásárlással, így buszra szállva mentem is haza. Otthon egy nagyon cuki dolog fogadott. Shawn feküdt a kanapén egy pici, bundás, szürke cicával a mellkasán. Azt hittem elolvadok. Halkan lefotóztam őket, majd elkezdtem csinálni a vacsit. Pont elzártam a gázt, mikor valaki a fejemre tett valami pufit. Hogy ki és mi volt? Shawn a fejemre rakta a szőrpamacsot, aki összegömbölyödött azon.
- Szép napot álom szuszékok. - mosolyodtam el, miközben óvatosan megfordultam, hogy a cicus nehogy leessen a fejemről.
- Szia. - mosolyodott el Shawn. - Mikor értél haza? És miért nem keltettél fel? - kérdezte, levéve a fejemről a cicát amit aztán az ölembe adott.
- Kb. másfél órája érkeztem, és azért nem keltettelek mert nagyon cukin aludtatok. - mondtam, a doromboló cicát simizve. - Amúgy honnan van a macsek? - néztem rá.
- Meglepi lett volna, de elaludtam. Akarom mondani elaludtunk. - Nyomta meg a tunk szócskát.
- Ahww. Ez nagyon édes tőled. - Nyomtam puszit a szájára, mire egy hatalmas mosoly terült el ajkain.

6 hónap múlva:

A wc fölé görnyedve ülök, hátamnál Shawnnal, akimár sokadjára aggódja magát halálra.
- Biztos ne hivjak egy orvost, vagy valami? - kérdezte már sokadjára.
- Igen biztos. Holnapra úgyis el fog múlni. - próbáltam megnyugtatni, hogy őszinte legyek mind a kettőnket. De szerencsére igazam lett, mivel másnapra már semmi bajom nem volt. Legalább is azt hittem. Épp edzésen melegitettem be, mikor elkapott egy erős hányinger és szádülés egyszerre. Az utolsó emlékem hogy közelebbről is megismerem a földet. A többi mind sötétség