Nem a hegen múlik #BEFEJEZETT#

16

Halk hangokra keltem. Szememet nem nyitottam mi, mivel még igy csukva is irritált a napfény. A hangok ismerősek voltak. Mintha Shawnt és Cameront hallanám. Igen, ők azok.
- Szerinted ő meg akarja majd tartani őket? - hallatszott Shawn hangja. Kiket akarok megtartani? Mi? Miről beszélnek?
- Hogy őszinte legyek nem tudom. Ő már nem az a régi Kiara. Már sokszor nem tudom hogy mit akar, mit nem, mit szeret, mit nem, erre a kérdésre meg pláne nem tudom a választ. - Tényleg igy érez a bátyám? Tényleg ennyit változtam volna? Észre se vettem.
- Remélem meg tartja őket. - De kiket?! Ahj, fel kell kelnem. Meg kell tudnom. Szemeimet lassan kezdtem nyitogatni, mivel mint már emlitettem a fény viszonyok nem voltak valami kedvezők. De sikerült. Cam és Shawn az ágyam két oldalán beszélgettek. Mármint nem az én, hanem a kórházi ágy két oldalán.
- Húgi! - fordult felém mosolyogva Cam.
- Maszat. - mosolyodott el Shawn is. - Hogy érzed magad, anyuci? - mi? Szerintem ő is látta rajtam a meglepettséget, mert halkan felkuncogott. Nem mondott semmit, csak a hasamra simitotta egyik kezét és mosolyogva nézte azt. Na neee! Ilyen nincs! De mégis! Te jó ég! Terhes vagyok! Könnyeim egyből ellepték szemeimet.
- Most magatokra hagylak. Hivjatok ha van valami. - nyomot puszit homlokomra, Cam, majd kiment.
- Istenem... - suttogtam, és éreztem ahogy pár könnycsepp végigfolyik az arcomon. Shawn hozzám hajolt, majd hüvelyk ujjával letörölte a nedves csikokat hagyó könnycseppeket az arcomról.
- Örülsz nekik? - suttogta, levakarhatatlan mosollyal az arcán. És mi ez a többes szám? Ikrek? Na jó. nyugi. Mély levegő.
- Az nem kifejezés. - Sirtam el újra magam, a nyakába borulva.
-Ssss... Ne sirj. Itt vagyok. - suttogta. Lassan bólintottam, miközben enyhítettem a szorításomon. - Jól van. Csak vegyél mélylevegőt. - suttogta nyugtatóan. Tettem amit mond. Mélylevegő, majd kifúj. Használt ez a módszer, mivel hamar megnyugodtam.
- Jobb? - kérdezte a fülembe suttogva, mire csak bólintottam. - Jól van. - mosolygott rám. - 1 hónaposak a kicsik, és ketten vannak. - simította kezét az arcomta. Olyan boldog voltam. Nagy hévvel csókoltam meg Shawnt, aki csak szorosan ölelte magához a derekam.
- Szeretlek. - suttogta ajkaimra.
- Én is téged. - Fúrtam fejem a nyakhajlatába.
Másnap reggel engedtek ki. Csinaltak ultrahang képet is, amin alig, de látszik a csöppségem. Havonta kell visszajárjunk ultrahangra. A doki felírt egy rakás gyógyszert, vitamint stb... Azt mondta hogy hanyagoljam a fizikai megterhelést, így kiiratkoztam edzésekről. Niall többször is volt nállam, és kiderült hogy tényleg ismerik egymást Shawnnal. Hétvégente meg szoktuk látogatni Shawn szüleit, de amúgy ennyiből áll a hetünk. Vagy Cam jön, vagy a srácok, vagy Niall, vagy mi megyünk Karenékhez.
Ma reggel arra keltem hogy Shawn ki akar bújni mellőlem. Aha, csak akar.
- Hová mész? - kérdeztem jobban hozzábújva.
- Reggelit akartam csinálni. - nyomott puszit a fejemre.
- Inkább maradj. - búgtam nyakhajlatába. Éreztem ahogy elmosolyodik, majd egy újabb puszit nyom a fejemre, és elkezdi simogatni a hátam. Etről újra elnyom a mély álom. Mikor újra felkeltem egy nagy tálca volt az éjjeli szekrényemen, és Shawn nem volt mellettem. Csak említeni kellett, és már be is nyitott a szobába.
- Jó reggel anyuci. - nyomott csókot ajkaimra. Na igen. Mióta kederült hogy terhesvagyok szóta ha ketten vagyunk mindig anyucinak hív, vagy ritkabban ha társaság is van, de nem bánom. Túl cuki ahhoz hogy megtiltsam neki hogy így szólítson.