Mikor felkeltem megi t jobban voltam, de azért bevettem a gyógyszereket, amit még a múltkori megfázásomra írt fek a doki. Shawn nem volt a lakásban ezért egyedül reggeliztem. Az órára pillantva láttam hogy 10:43. Mivel nem vagyok tapadós, ezért nem zaklattam Shawnt. De Camet annál inkább. - Szia, húgi - Szia! Na micsi? - Nemrég keltem. Te? Shawn mondta hogy beteg vagy. Nincs gond? - Nem, dehogy. Csak egy kis megfázás. Tudod, mint a múltkori. - Jó, de ha baj van hívjatok. Legkésőbb 5 nap múlva érkezek. - Oké. Ígérem hogy hívni foglak. - Ajánlom. Meg amúgyis hívj. - Jó. :) De most mennem kell. Mosolyogva köszöntünk el egymástól, mivel Shawn haza ért. - Szia! - kösziönt mosolyogva. - Szia. - mosolyodtam el halványan. - Merre voltál? - Csak a sarki boltban. De amúgy hagytam cetlit az éjjeli szekrényeden. - Itt képzeletben homlokon csaptam magam. - Iggen? - nevettem kínosan, mire ő is jóízűen felnevetett. - Igen. - jött oda hozzám mosolyogva, majd egy rövidke csókban részesített. - Nem láttam. - nevettem zavartan, lehajtott fejjel, és fentebb toltam a szemüvegem az orromon. - Akkor mért nem hivtál fel? - ült le mellém. - Nem akartam zargatni téged a hülyeségeimmel. Meg amúgyis, nem az én dolgom. - Jaj, te. - karolt át, szorosan magához ölelve. - Ne mondj ilyet. Ha valami baj van, akármi, csak hivj. Oké? - nézett le rám, mire csak bólintottam. Shawn nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, majd csak feküdtünk, egymás karjaiba, még a gyomrom fel nem kordult, ezzel jelezve, hogy ideje lenne enni. - Éhes vagy? - nézett rám, mosolyogva. - Hülye kérdés. Persze hogy az vagy. - mondta miközben felállt. - Rántotta vagy meleg szendvics? - Meleg szendvics. - álltam fel én is, picit megszédülve. - Gyorsan megcsinálom, addig ülj le. - intet a bárszékek felé, amik a pult mellett voltak elrendezve. Egy pohár frissitő viz után leültem a pulthoz. A szédülésem csak kicsit enyhült, de szerencsére Shawn hamar kész lett a szendvicsekkel. Két szendvicset rakott elém, amit hamar begyűrtem. Szerencsére a szédülésem hamar elmúlt. Ezután vissza mentünk a kanapéhoz, ahova le is telepedtünk és a napunk további részét ott töltöttük. Este fel Shawn gondolt egyett és felvetette azt az ötletet hogy menjünk ki sétálni. Mivel nem volt hideg ezért szoknyát vettem:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ehhez egy enyhén magas szárú sportcipőt vetem, majd elindultam le. Lent Shawn egy fekete farmerben, szürke pólóban és a bőrdzsekiében várt. - Wáo! - nézett végig rajtam. Sminknek csak egy halvány piros rúzst raktam, hajam egy részét kontyba fogtam, mint általában. - Eszméletlenül gyönyörű vagy. - jött mellém. - Nekem van a világon a legszebb barátnőm. - ölelte át a derekam. A barátnőjének hivott. Ez boldogsággal töltött el. Az elmélkedésemet az ajkai szakitották mag, mivel lágyan, mégis szenvedélyesen megcsókolt. - Mehetünk, Szépségem? - tartotta a karját, amibe bele is karoltam. - Induljunk. - mosolyogtam rá. Nem mentünk messzire, csak a parkba, meg a közelében lévő kis kajáldába. Körülbelül 8-9 fele értünk haza. - Mihez van még kedved? - mosolygott rám, Shawn, miközben én a pizsimmel mentem a fürdőbe átöltözni. - Aludni. - csuktam be a helyiség ajtaját. Percekkel később én egy toppban és egy rövidnadrágban, Shawn egy melegitő nadrágban, póló nélkül feküdtünk az ágyamban, egymáshoz bújva. Nem kellett sok ahhoz hogy elaludjunk.
