Nothing breaks like a heart

11. "Ez egy randi?"

"Ma már megint
egyre gondolnak ajkaink,
messziről érzem közelét,
véremben hordom gyönyörét,
a percet, melyben megszakad
s egyetlen álló pillanat
lesz a jövő..."

Szerda délután volt, amikor Dean-nel az udvaron ülve beszélgettünk, míg vártam, hogy Liv végezzen a színpadi próbáján és együtt menjünk be a városba venni néhány dolgot, amire szükségünk volt.

Dean-nel sok időt töltöttünk együtt, szinte minden nap kerítettünk alkalmat arra, hogy ha csak pár percre is, de össze tudjunk futni beszélni pár szót. Most sem volt másképp, a két próba között volt fél óránk egymásra.

-Mikor végzel holnap? -kérdezte váratlanul, mire a telefonomért nyúltam, hogy megnyissam a jegyzeteket, ahova mindig felírtam a heti menetrendet.

-Elvileg háromkor. -tanulmányoztam a telefonom.

-Én úgy emlékszem négykor. Van kedved utána bemenni a városba, vagy terveztél valami mást holnapra? -érdeklődött.

-Nem, nincs más programom. -mondtam. -Mit szeretnél a városban? -tértem a lényegre.

-Semmit. Csak gondoltam elmehetnénk kajálni, moziba vagy ilyesmi.

-Szóltál már Connor-nak meg Olivia-nak? -kérdeztem.

-Igazából úgy terveztem, hogy ketten megyünk. -kerülte a tekintetemet.

Akaratlanul is elmosolyodtam a zavarán.

-Szóval ez egy randi? -kérdeztem vigyorogva.

-Szeretnéd, hogy az legyen? -jött vissza az önbizalma rögtön.

-Te mond meg. -vontam meg a vállam. Azt akartam, hogy ő döntse el hogyan alakuljon a holnapi nap.

-Akkor igen, ez egy randi, Florence Rose. -mondta, mire elmosolyodtam.

-Benne vagyok. -bólintottam. -És hova megyünk, Dean Morris?

-Majd meglátod. -mosolygott rám sokatmondóan.

Így történt hát, hogy a ma délutánomat Dean-nel terveztem eltölteni.

Csiga lassúsággal telt a nap. Nem beszéltünk tegnap óta, csak napközben messengeren tartottuk a kapcsolatot.

Egyszerűen soha nem akart vége lenni a színpadi próbának. Szenvedés volt az egész. Már vagy huszadszorra énekeltem el Dua Lipa Blow Your Mind-ját. Ennek a hétnek nem volt semmilyen különösebb témája, még csak a zenéket sem nekünk kellett kiválasztani, mindenkinek a szerkesztők választottak dalt. Én még szerencsés helyzetben voltam, mert különösebben semmi bajom nem volt ezzel a dallal, még szerettem is, de volt aki olyan számot kapott, amit ki nem állhatott.

Örültem, hogy végre valami pörgősebbet énekelhetek, ha már múlthéten elvették tőlem a The Pussycat Dolls számot.

-Jó lesz ez, Flo! -dícsért meg Jenna a szám végén. -A refrénre figyelj majd, hogy ne kezd előbb, de más hibát nem vettem észre, szerintem végeztünk mára.

-Rendben. -bólintottam. -Akkor holnap rögtön az énekóra után a színpadival folytatjuk? -kérdeztem.

-Igen. -húzta el a száját, amikor belegondolt ebbe. -Fogalmam sincs ki csinálta az eheti beosztásodat, de tuti elment az esze. -szörnyülködött.

Én is pontosan ezt gondoltam. Egy másfél órás énekóra után betenni egy két órás színpadit... Sose volt még ilyen. Legalább egy-két óra kihagyás szokott lenni a próbák között. Kevés esélyt látok rá, hogy a nap végére ne utáljuk meg ezt a számot.