"Attól a versenytárstól kell félned, amelyik egyáltalán nem foglalkozik veled. Csinálja a dolgát, méghozzá egyre jobban és jobban."
-Fogalmam sincs mit kellene csinálnunk. -temettem az arcomat a kezembe.
Már csak három adás van hátra a döntőig és ezúttal arra kértek minket, hogy alkossunk párokat és úgy énekeljünk duettet. Két tűz között őrlődtem. Annyira kézenfekvő volt, hogy Dean-nel énekeljek, hiszen az a múltkor is bevált, de Olivia-t, sem szerettem volna cserben hagyni.
-Nyugodtan énekelj Dean-nel, én meg majd leszek Wesley-vel. Nem lesz baj. -nyugtatott Olivia.
-Biztos? -kérdeztem félve.
-Biztos. -mosolygott rám. -Figyelj, ez az utolsó adás az elődöntő előtt. Muszáj elkezdenünk taktikázni. Dean-nel imád titeket együtt a közönség, megint óriásit fogtok tarolni. Viszont, ha nem együtt énekeltek elkezdenek majd találgatni, hogy valami gáz történt köztetek és akkor fennáll a veszélye annak, hogy az egyikőtök mellé állnak és megoszlanak a szavazatok. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha azért esne ki valamelyikőtök, mert te velem énekeltél. -magyarázta, én pedig végtelenül hálás voltam.
-De mi lesz veled? -sóhajtottam. -Én sem tudnám megbocsájtani magamnak, ha miattam esnél ki. Biztos vagyok benne, hogy ketten is elég jó produkciót tudnánk összehozni.
-Abban egy percig sem kételkedek, de Wesley-t is elég tehetségesnek tartom. Sokkal jobb, ha mindannyian bent maradunk, mintha Dean véletlen valaki gyengével kerülne egybe és kiesne, nem? -próbálta megértetni velem, hogy ez így a legésszerűbb és nem kell bűntudatot éreznem.
-Legyen. -bólintottam. -Akkor mindent bele! -szorítottam magamhoz a hetek vagy inkább hónapok alatt szinte a testvéremmé vált barátnőmet.
-Mindent bele! -ölelt magához mosolyogva.
Még legalább húsz percébe telt mire teljesen megnyugtatott, hogy így lesz a legjobb és átküldött Dean-hez, hogy meg tudjuk beszélni milyen dalt fogunk énekelni.
Az eheti hét témája az idegen nyelvek. Olyan dalt kellett választanunk, ami részben, vagy teljesen idegen nyelvű és nem angol.
Az egész vasárnap délutánomat és a hétfő délelőttömet is Dean-nel töltöttem. Próbáltuk a lehető legjobb terveket kidolgozni. Végül az én ajánlásomra döntöttünk úgy, hogy az új CNCO, Sean Paul & Meghan Trainor számot, a Hey Dj-t énekeljük.
Tízen maradtunk, már mindenki szeme előtt a győzelem lebegett. Muszáj volt valami olyat választanunk, amivel felhívjuk magunkra a figyelmet, és mivel a Him & I-nál is bevált, úgy gondoltuk itt is jól fog jönni, ha egy kicsit "romantikusabb" dalt választunk.
-Biztos jó ötlet ez? -néztem Dean-re bizonytalanul.
-Jobb ötletünk nem is lehetne. -győzködött, miközben magához ölelve egy puszit nyomott a fejemre.
Túl nagy volt a tét. Négy kieső lesz szombaton, hogy az elődöntőre már csak hatan maradjunk, ahonnan már csak a legjobb három jut be a döntőbe. Ez az izgalom és félelem az egész hetünkre rányomta a bélyeget. Mindenki ideges volt, rettegett a kieséstől. Én is féltem. Nincs is rosszabb annál, mint a célegyenes előtt kiesni.
Őrült tempóban telt a hét, alig láttuk egymást a többiekkel, mindenki szinte csak a duett partnerével tartotta a kapcsolatot. A próbák késő estig elhúzódtak, óriási nyomás volt rajtunk. Liv-vel is csak esténként alvásnál találkoztunk és váltottunk pár szót, mert napközben mindig elkerültük egymást.
ESTÁS LEYENDO
Nothing breaks like a heart
Ficción General"Ha egyvalamit megtanult ebből az egészből, az az volt, hogy milyen könnyű elveszíteni valamit, amiről azt hitte, hogy örökké az övé lesz. -Cassandra Clare"