Nothing breaks like a heart

1. Az eredmény.

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

Ahogy a fotelben ültem a laptopommal az ölemben, rengeteg gondolat árasztotta el a fejemet. Az email amit vártam, még nem tudtam milyen hatással lesz az életemre. Idegesen doboltam az ujjaimmal a laptopom szélén, már nem tudtam tovább várni. Miután sokadszorra frissítettem az oldalt, végre felugrott egy új e-mail. Remegő kézzel kattintottam rá.

"Tisztelt Florence Rose!

Örömmel értesítem, hogy beválogatták a 2018 Hangja verseny legjobb 25 énekese közé. Amennyiben szeretne részt venni a versenyen, 72 órán belül látogasson el a Star csatorna székhelyére, és keresse a műsor főszerkesztőjét Henry Peterson-t. Ha nem kíván részt venni a versenyen, mást keresünk a helyére.

A verseny szeptember 10.-én kezdődik, ezen a napon költöznek be az énekesek a számukra biztosított szállásra, ahol addig laknak amíg részt vesznek a versenyen.Előreláthatólag a döntő december 15.-én lesz, tehát a versenyzők 14 élő adásban bizonyíthatnak.
A további információkat a szerződés kötésnél ismertetjük.
Kérem alaposan gondolja át a döntését, mert nem másítható meg.
Tisztelettel: 2018 Hangja szerkesztősége."

Ahogy olvastam a sorokat, először nem is akartam hinni a szememnek. Abszolút nem úgy álltam ehhez a versenyhez, hogy van esély arra, hogy bekerülök a legjobb huszonötbe, csak jó ötletnek tűnt, hogy valami elterelje a gondolataimat a nyár végére. Remegő kézzel vettem a kezembe a telefonomat és azonnal el is indítottam a hívást.

-Mond már! Mi volt az e-mail-ben? -vette fel szinte azonnal Maya.

-Sikerült. Bejutottam a legjobb huszonötbe. -mondtam még mindig teljesen lesokkolva. Fura volt kiejteni ezeket a szavakat.

-Istenem, Flo! Ez fantasztikus! Annyira tudtam, hogy így lesz. -ujjongott. -A legjobb barátnőm popsztár lesz. -tervezgetett.

-Még nem mondtam igent a versenyre. -szóltam közbe. -Három napom van átgondolni. -meséltem.

-Hülye lennél, ha visszalépnél. -állapította meg.

-Nem tudom, hogy nekem való-e ez. -húztam el a számat bizonytalanul. -Be kell mennem az egyetemre, beszélek Mrs. Clark-kal. Elmondom neki az eredményt, utána találkozunk? -kérdeztem.

-Kettőkor az egyetemmel szembeni kávézóban?

-Kettőkor. -raktároztam el az információt, majd bontottam a vonalat.

Nem húztam sokáig az időt. Úgy ahogy voltam, csak egy copfba kötöttem a hajam, belebújtam a cipőmbe, eltettem a telefonomat és indultam is.

Útközben eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha elindulnék ezen a versenyen. Valószínűleg az életem teljesen felfordulna. Ha csak minimálisan is, de akkor is ismert lennék valamennyire. Viszont ha nem versenyzek, élhetem tovább az átlagos kis életemet, azzal az 5-6 barátommal az egyetemről, akikre tényleg számíthatok.

Most először félve léptem be az egyetem épületébe. Bár Mrs. Clark ötlete volt a verseny, nem voltam biztos abban, hogy mennyire fogják támogatni az iskolában ezt az egész versenyt. Nem hezitáltam sokat, rögtön az irodák felé vettem az irányt. Megálltam Mrs. Clark irodájának ajtaja előtt és kopogtam rajta.

-Florence? -lepődött meg amikor kinyitotta az ajtót. -Mi szél hozott erre, augusztusban? -érdeklődött.

-Jó napot, Mrs. Clark! -köszöntem illedelmesen. -A 2018 Hangjáról szerettem volna magával beszélni. Ma... -kezdtem bele.