Four Times Black Hun

Lekésett hajó

-Ismerős vagy nekem valahonnan.-mondta a férfi.

-Én? Biztos, hogy nem.-nevetett Yuko zavarában, miközben kezével hadonászott.-Sosem találkoztunk.-hangja picit komolyabb volt.

-Véletlen te nem az a körözött áldott vagy?-tudakolózott a férfi, fogása pedig erősödött Yuko csuklóján.

-Mi?-A lány csak ennyit bírt kinyögni annyira meglepte ez a dolog.

-K-körözött bűnöző? Áldott? Nemértem egy szavadat sem! Hogy lennék én bűnöző?! És mi ez a marhaság, hogy áldott? Miről beszélsz?! Egyáltalán nem tudom ki vagy és mit akarsz de én nem vagyok bűnöző! És ha most megbocsájtassz mennem kéne mielőtt elmegy a hajóm!

A férfi pár másodpercig nézte a lány kék szemeit amikben még látszott, hogy az ütközés előtt sírt, most viszont türelmetlenség, idegesség és az értetlenség kavalgott benne. Nem jegyezte meg neki a dolgot, csak elengedte.

-Elnézést kérek, biztos összekeverhettelek valakivel.-Mondta egy sóhaj kiséretével a férfi.

-Ugyan semmi probléma nem lett belőle, viszont nekem tényleg sietnem kell!-Kezdett el rohanni, majd vissza fordult amerre a férfi állt meglepett, egyben ideges arckifejezéssel.

-Máskor jobban nézzen a dolgok után mielőtt valakit megvádol! Viszlát!-üvöltött vissza, integetve Yuko.

-Megáll az eszem, ezek a mai fiatalok...-Morgolódott a férfi, s feltolta szemüvegét orrnyergén, majd valamit lejegyzetelt noteszébe, és Yuko-val ellentétes irányba indult el.

-Francba , francba, FRANCBA! Ha így haladok nem érem el a hajót! A következő meg 5 óra múlva jön!-Futását emiatt megszaporázta úgy, hogy már a tüdeje is szúrt, és nagyjából 1 perce volt elérni a hajót ami természetesen a legmeszebbi kikötőből indult. Szerencséjére jegyet már vett, ami megint egy külön kaland volt a sok bénázó öreggel. Márcsak 5 méter választotta el a felszállástól mikor az egy hangos kürttel jelezte indulását. Yuko abbahagyta futását és lihegve megállt oldalát megfogva, ami igen durván szúrt neki a beszorult levegő miatt.

-EZT NEM HISZEM EL!-Üvöltött a hajó után, nem érdekelte, hogy az emberek hülyének nézik.-Ma semmi nem jön össze! Most mi a retket csináljak?! Talán használhatnám a képességem...-motyogta az orra alatt-Nem! Az itt veszélyes lenne, még észre veszik! Meg nem hiszem, hogy tudnék akkorát ugrani vele...

Visszaindult szomorúan bőröndjével egy fa előtti üres pad felé, ami elég nagy árnyékot adott a nap fénye elől. Igaz nem volt annyira meleg, hisz tavasz volt, de azért érezni lehet a bőrön, hogy ez bizony egy melegebb tavaszi idő. Leült és újra átgondolta a nem régiben történt eseményeket.

*Visszaemlékezés*

Reggel mikor felkeltek, Rin-nel kaptak egy megbízást, miszerint egy elég veszélyes szervezet fejét kell lekapcsolniuk. A feladórol fogalmuk sem volt, csak annyit írtak a levélben, hogy öljék meg bármilyen módszerrel, eléggé nevetségesen drága összegért. Mindkettejükben felmerült az átverés esete, de ki tudja? Vannak olyan emberek akik képesek ilyen horribilis árat fizetni, mert valaki nagyon szálka a szemében. Nem ez volt az első, és az utolsó alkalom mikor ölniük kellett hisz bérgyilkosok voltak, akik pénzért bármilyen munkát elvállalnak. A levélben volt egy térkép, fénykép az épületről, illetve a keresett személyről. Időpontot is adtak, hogy mikor és hol fog felbukkani. Nekiálltak tervet eszelni, amivel gyorsan meg is voltak, majd összekapták cuccukat, ami Yuko részéről két pisztoly volt, amit mind két oldalra övére csatolt, fekete bokáig érő kabátja pedig eltakarta, Rin pedig katanáját vette magához, ami egy szép kipárnázott fekete tartóban hevert. Ő szintén felcsatolta övére. Bár ez egy kétkezes fegyver, ő egy kézzel szokott vele harcolni. Leellenőrízték mindenük megvan-e, ezután vártak pár percet, aztán elindultak. Elég messze volt az említett terület, és sokat kellett gyalogolniuk, amit Yuko természetesen nem hagyott szó nélkül.