Four Times Black Hun

Üdvözöllek a Maffiában

"-Yuko...Te mit keresel itt?!"

-Csak meg akartam kérdezni hova tűnt az a két pisztoly....SZERINTED? HOZZÁD JÖTTEM!!-Ordította magából kikelve.

-Mondtam, hogy nincs rád szükségem.

-Hazudsz!-Mondta ismét kissé hangosan.-Csak meg akartál védeni, azt viszont nem értem miért...

-Mert nem neked való a Maffia.-Nézett rá komolyan, miközben abba hagyta katanája élezését, és vissza csúsztatta hüvelyébe.

-Miért?-Kérdezte értetlenül.

-Aki ölni sem képes, hogy lehetne alkalmas egy olyan helyre, ahol ez mindennapos dolog?-Magyarázta.

- És ezért képes lettél volna elhagyni!?-Hangja egyre hangosabb volt. Rin nem szólt semmit, csak ült az ágyon továbbra is.
Yuko kikerekedett szemekkel nézett Rin-re egy pár másodpercig, majd kezeit ökölbe szorította és leszegte fejét, miközben megszüntette képességét.

-Nem hiszek neked....-Emelte fel fejét és Rin vörös szemébe nézett.
- 12 éves korunk óta ismerjük egymást! Ha ennyit érnék neked, akkor már nagyon régóta külön utakat járnánk!!-Üvöltötte Rin-nek.

-Tégy ahogy szeretnél.- Rin átnézett a kisebb lány válla felett és az ajtót kezdte el nézni semleges arckifejezéssel.

-Ha?-Yuko nem értette Rin miért mögé néz , ezért hátrafordult és egy picit megugrott meglepettségében. Egy elég ismerős alak állt ott, magas barna hajú férfi, kötésekkel borítva. Az ajtófélfának dőlve karba tett kezekkel és láthatóan unott arckifejezéssel várta a két lány beszélgetésének végét.

-Mégis mikor...?-Kérdezte meglepett arckifejezéssel Yuko.

-Nem vagy a leghalkabb ember azt meg kell hagyni, az egész Maffia tőled zeng.-Mondta a férfi semleges hangon.

A csönd beült a szobába, amit a kötéses szakított meg.

-Ha befejeztétek a fecsegést akkor ideje lenne indulni. A főnök már vár titeket.-Ellökte magát az ajtófélfától majd arrébb állva várta a lányokat.
Rin sóhajtott egyet majd felált és elsétált Yuko mellett aki megragadta karját és  visszább rántotta.

-Rin ne menj! Inkább velem gyere!-Emelte fel hangját ismét.

-Én már a maffia tagja vagyok.-Mondta semlegesen, miközben rá sem nézett Yuko-ra.

-És akkor? Lépj ki és mehetünk is!-A kisebbik lány hangja határozottan csengett. Yuko várta Rin válaszát, ám nem tőle kapta meg.

-Ezt nem teheti meg.-Mondta Dazai.

-De...-Nem tudta befejezni, mert valaki közbe vágott.

-Nem érdekel a kibaszott gyerekes veszekedésetek, dönts, mész vagy maradsz, aztán induljunk, mert már elegem van a mai napból.-Hallatszott az ajtó túloldaláról egy igen türelmetlen hang. Yuko kissé meglepődött de nem szólt semmit,

A kisebbik lány habozott válaszával egy darabig majd megszólalt-Megyek én is.-Aztán elengedte Rin karját, és ezután mind ketten a magas férfihoz léptek aki ugyanúgy unott arckifejezéssel nézett le rájuk, majd egy sóhaj kíséretében megfordult, majd elindult. Mikor beértek a nappaliba észrevették a kanapén terpeszkedő narancs hajú kalapost. Rájuk nézett majd felált és ő is csatlakozott hozzájuk. Kiléptek az ajtón majd útnak indultak a főnökük irodájához. A kötéses ment elől mögötte Rin és Yuko, a sort pedig a kalapos zárta. Beszáltak egy liftbe majd megynyomták a legfelső emelet gombját, a lift pedig egy jelzéssel csukta be ajtaját, és elindult. Kínos csend telepedett rájuk, amit természetesen Yuko nem bírt ki így megszólalt.