Four Times Black Hun

Váratlan Ajándék (speciál)

Mielőtt belekezdenél, kedves olvasó!

Ez csak egy külön speciál, tehát semmi köze az eredeti történethez amit írtunk! A karakterek sem mindig egyeznek. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást!

Yokohama városa egész csöndes volt a megszokotthoz képest. Egy árva lélek sem járt az utcákon, pedig már 7 óra is elmúlt. Az emberek nagy része szabadnapot kapott, a két héttel ezelőtti robbanást követően. Ám a hatalmas szürke épületben nyüzsgött az élet. Az ember azt gondolná valami hatalmas ünnepség készülődik éppen...és nincsenek is messze az igazságtól, hiszen a Maffia egyik fontos tagjának születésnapját szervezik éppen. De ő erről semmit sem tud, hiszen papírmunkákba temetkezve ült íróasztala mögött.

-A francért kell ennyi papírmunkát csinálnom! Ráadásul vannak itt olyanok is, aminek semmi értelme!-Dőlt hátra székével,miközben acára értetlen arckifejezés ült ki. Még szidta magában a dolgokat, majd újra beletemetkezett a hatalmas papírhalomba.

Órák óta dolgozott, de mégsem jutott egyről a kettőre. Egyre idegesebb lett, a szövegek közti sorokat pedig gyorsan átfutva olvasta, miközben homlokát maszírozta egyik kezével. A hatalmas csendet a kalapos tolla illetve az óra ketyegése zavarta csak. Pár percel később kopogás hallatszott, amit rögtön ajtó nyílás követett, de ezt Chuuya észre sem vette, annyira belemerült a papír tömkelegbe. A jövevény nézte egy darabig a hatalmas kupac között a kis narancs hajút, s miután megunta megszólalt.

-Chuuya, enned kéne.-Mondta majd feltartotta a tálcát amin az ételt hozta.

Chuuya annyira megijedt, hogy egy egész papír hegyet leborított az asztalról.

-Koyou-anee-san! Kopoghattál volna legalább...-Morgolódott kissé orra alatt a kalapos. A lehető legtisztelettudóbb próbált lenni, nem sok sikerrel.

-Kopogtam, de nem válaszoltál így bejöttem. De ami fontosabb-Tette le elé a tálcát.-Enned kéne, így nem bírsz koncentrálni.-Nézett le a fiúra.

-Nem vagyok most éhes, de köszönöm.-Tolta el kissé az ételt az orra elől, ezzel is nyomatékot adva mondatának.

Koyou sóhajtott, majd elvette előle a tálcát.

-Azért leteszem egy asztalra, ha később mégis megkívánnád.-Majd még ránézett Chuuya-ra aki ez alatt az idő alatt újra a hatalmas papírhalomra fókuszálva írta az írni valót. Egy morgás volt a válasza. Nem akarta firtatni a dolgot, hisz látta mennyire nincs kedve ehhez az egészhez. De ha tudná miért csinálják, biztos nyugodtabb lenne. A nő miután már percek óta figyelte a fiút megfordult, majd az ajtó felé vette az irányt, de mielőtt kilépett volna rajta, még elmondott egy halk "Boldog Születésnapot" s becsukta maga után az ajtót. Ezt a kis felköszöntést Chuuya nem halhatta, hisz annyira belemerült munkájába hogyha a fél Maffia fölrobbanna akkor sem venné észre.

Eközben a Maffiások izegtek mozogtak, hogy minden tökéletes legyen, hisz a főnök ezt mondta, és amit a főnök mondd az úgy is lesz. A Maffia vezér a hatalmas terem közepén állva nézte a díszítő embereket, mellette pedig egy kislány volt, aki éppen a földön rajzolgatott színes zsírkrétákkal. Mori megunta egy idő után a díszítők nézegetését, így a kislány felé fordult, és megszólalt.

-Elise-chan gyere menjünk!-Szólt a lánynak, de az mintha meg sem hallotta volna, színezett tovább. A Maffia vezér ránézett a kislány rajzára, majd elmosolyodott.

-Csak nem Chuuya-kun-nak rajzolod?-Kérdezte mosolyogva.

Elise amint meghallotta rácsapta kezét a rajzra így azt eltakarva.