Four Times Black Hun

Meglepetés (Speciál)

Mielőtt belekezdesz kedves olvasó! Ez egy külön speciál rész tehát semmi köze az eredeti történethez amit írtunk! Reméljük tetszenk fog, jó olvasást!

Nyár van. A levegő fülledt, és a szél sem jár. Ilyenkor az emberek megszenvednek ezzel az időjárással, épp úgy mint Dazai és csapata. Éppen egy hosszadalmas küldetésről jönnek vissza, ami két hétig tartott. Testükről szinte patakokban folyt az izzadtság, arcuk pedig nyúzott volt a fáradtság miatt. Az sem segített nekik túlságosan elviselni a meleget, hogy feketében voltak, elég réteges öltözettel. Legszívesebben levették volna az összes ruhadarabot magukról, de sajnos nem tehették meg, ugyanis az ing, a zakó és társai kötelezőek a Maffiában.
Ahogy haladtak a kihalt útszakaszon egyre közelebbről láthatták a hatalmas szürke épületet. Pár pillanat múlva már ott is találták magukat, az épülettel szemben. Az arcukon megkönnyebbültség jelent meg, mivel itt már volt légkondi, ami számukra egy Isteni áldással volt egyenlő. Mikor beléptek az épületbe, Dazai, útját a szobája felé vette ám az egyik embere megszólalt.

-Öhm...elnézést Dazai-san...-Szólt remegő hangon a férfi.-Mi mit csináljunk?-Dazai meg sem fordulva, egyik kezét felemelte, majd intett egyet ezzel jelezve mehetnek dolgukra, őt nem érdekli. Miközben továbbra is haladt célja felé, út közben belebotlott két ismerős alakba... szó szerint.

-Nézz már az orrod elé!-Förmedt rá Chuuya.

-Bocs.-Mondta halkan, majd tovább indult. Chuuya arcára döbbenet ült ki, a férfi ezen tettétől. Dazai ezután befordult egy saroknál, és eltűnt.

-Ezt meg mi lelte?-Nézett értetlenül Chuuya.

-Biztos rossz napja volt...-Mondta Yuko, szintén meglepetten. Dazai míg a szobája felé tartott, furcsa szemekkel találta szembe magát, ami különösebben nem foglalkoztatta. Mikor oda ért, ledobta kabátját és nyakkendőjét, lerúgta cipőjét, majd levetette magát ágyára, és már aludt is.

Eközben Yuko-ék elérkeztek egy elágazáshoz. Már épp köszöntek volna el, mikor Yuko megszólalt.

-Nakahara-san!-Szólt a férfihoz.

-Hm?-Nézett a lányra.

-Akkor mostantól Dazai-san fog edzeni engem?-Érdeklődött.

-Ja.- Mondta majd elindult. Pár pillanat múlva már Yuko is elindult a szobájuk felé. Mikor oda ért, rögtön benyitott. A szobában nagy meglepetésére Rin-t is bent találta.

-Szia!-Köszönt Rinnek, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Rin válasz képpen csak bólintott egyet. Ezután kínos csend telepedett a két lányra, amit Yuko tört meg.

-Amúgy... te mit adsz Dazai-sannak?-Szakította meg a közéjük beállt kínos csendet.

-Saket meg könyvet.-Válaszolt röviden.

-És mi a címe?-Érdeklődött a lány. Úgy érezte most talált valami jó témát.

-"50 tipp, hogy legyél könnyen öngyilkos"-Mondta Rin nyugodtan. Yuko arcára döbbenet ült ki. Amikor meghallotta, azt hitte nem értette jól...de tévedett.

-Mi? Miért adsz neki ilyen könyvet? Ez borzalmas!-Akadt ki az alacsony lány.

-Mert hasznosnak tűnt.-Rántotta meg vállát.

-H-hasznosnak?! Egy öngyilkosságról szóló könyv, hogy lehetne már az?!-Értetlenkedett.

Rin sóhajtott egyet majd felkelt a kanapéról és az ajtó felé vette az irányt, Yukot pedig kikerülte.

-Hé! Hozzád beszélek! Ne merj itthagyni!-Fújta fel arcát. Mikor bonyolultá válnak a dolgok, mindig elmegy.

Rint nem különösebben izgatta a dolog, kinyitotta az ajtót majd kilépett rajta magára hagyva a kisebbik lányt aki elég dühös tekintettel nézett utána.