Four Times Black Hun

Felmérés napja (part2)

"Ez izgalmasnak ígérkezik."

-Ennyi volt? Hát ez elég unalmas mérkőzés lett...-Mondta lenézően Chuuya.

Yuko csak állt ott és nézte Rint ahogy próbálja megmozdítani tagjait de azokra mintha több tonnás súlyt tettek volna. Chuuya ránézett a kisebbik lányra majd megszólalt.

-Ott fogsz állni holnapig, vagy meg is mozdulsz még ma?

Yuko miután realizálta mi történt, megpróbálta felkaparni Rin-t ami természetesen nem sikerült.

-De nehéz vagy! Hány kiló is vagy Rin?!

-Yuko... Ne most poénkodj.-Szólt rá.

-Mi ez a képesség egyáltalán? Kérdezte Rintől.

-Gravitáció manipulálás. Képes irányítani annak gravitációs terét amihez hozzáér, tehát ne hagyd, hogy megfogjon.-Figyelmeztette a lányt.

-Értem... Akkor mégis, hogy győzzem le nélküled?-Kérdezte szomorúan.

-Egy megoldás lehet, ha kizökkented a koncentrációjából megszűnik a képessége, talán...-Mondta kicsit bizonytalanul.

-Értettem, akkor csak meg kéne ütnöm?-Tudakolózott tovább Yuko.

-Teljesen el kell terelned a figyelmét.-Egy kis szünet után ismét szóra nyitotta szaját-A magasabbik semlegesíteni tudja a képességed. Jobb ha vigyázol.-Figyelmeztette a kissebbiket.

Yuko kissé meglepődött, majd elöször Dazai-ra aztán Chuuya-ra vezette tekintetét.

-Kemény ellenfélnek bizonyulnak...-Suttogta inkább csak magának.

Yuko szerencsére ahelyett, hogy Rin-re támaszkodna, egy tervet sző éppen a fejében. Amint elkészült vele, felált a földről, majd Chuuya kék szemeibe nézett.

-Nocsak, befejeztétek a csevegést? Ennyi idő alatt remélem tervet is találtatok ki...bár felesleges, de talán így nem lesz olyan unalmas.-Mondta lenézően.

Yuko habozás nélkül neki rontott a kalaposnak akit picit meglepte gyorsasága, de még így is bírta tartani vele a lépést. Próbálta elkerülni, hogy hozzáérjen ellenfele, de a lány nem annyira képzett, így elég sok rést hagyott védelmén, amit a kalapos ki is használt. Már majdnem hozzáért, mikor hirtelen Chuuya körül egy sárgás burok jelent meg, ami meggátolta abban, hogy hozzá érjen.

-Mi ez?-Csak ennyit bírt kimondani meglepettségében a fiú.

Yuko gyorsan elugrott Chuuya elől.

Mori a távolból minden egyes mozdulatukat figyelte, és ez az utóbbi jelenet még az arcára is mosolyt csalt.

-Fejlődik a kicsi Yuko-chan, rájött arra hogyha valaki köré pajzsot képez, azt nem csak megtámadni nem tudják, hanem aki a pajzson belül tartózkodik szintén nem tudja megtámadni a külvilágot. Szép volt.-Ismerte el a lányt.

Chuuya elkezdte a pajzsot ütlegelni ami eléggé kemény volt, így azt nem tudta átszakítani. Még a legerősebb csapásai sem bírták megkarcolni vagy akár csak egy kis repedést képezni rajta.

-Azt hiszed ennyivel megállíthatsz?-Kérdezte a lányt komoly hangsúllyal majd aktiválta képességét és a levegő körülötte cikázni kezdett a pajzs pedig darabokra tört.

-Most én jövök.-Mondta olyan hangon amitől Yuko megborzongott. A sebesség amivel neki ment, szinte emberfeletti volt. A férfi ökölbe szorította kezét, majd lendítette is Yuko felé. Ugyan a lány ki tudta kerülni Chuuya ütését, hála képességének, de az is nagyon nehezen ment neki. Ezt Chuuya is látta, ezért el kezdte bombázni támadásokkal. Voltak helyzetek, amikor csak egy hajszál választotta el attól, hogy hozzá érjen illetve megüsse. Mikor Mori már megunta ezt az egyhangú küzdelmet, kicsit közelebb ment a csata térhez, hogy jobban hallják őt.