Amnézia

9.rész

Beszálltam az autóba Matt mellé, olyan nosztalgikus volt. Nem mentünk túl messzire, a környéken volt egy kisebb családi étterem, amiről láttam képeket a telefonomon. Főleg az ételekről.
- Volt foglalásuk? - kérdezte a pincér.
- Nem igazán - mondta Matt.
- Akkot asztal két személynek igaz? - vett ki két étlapot a kassza mellől. - Mutatom az asztalt - csendben követtük, hogy az asztalunkhoz vezessen. Nem tudtam mire számítsak, szóval mint egy katona próbáltam nyugodt maradni.
- Ha bármire szükségük lenne csak jelezzék - mondta miközben helyet foglaltunk. - Hozhatok valamit inni?
- Hölgyeké az elsőbbség - kacsintott rám Matt, amitől a gyomrom összehúzódott. Igazából lehet nem is attól, hanem a stressztől, amit éreztem.
- Igazából még nem ismerem ki magamat nagyon, úgyhogy rendelj te nyugodtan előbb - próbáltam hárítani, nehogy valamit elbénázzak.
- Ha gondolod... - látszott, hogy fürkészi az arcomat. - Akkor hát, mivel vezetek ezért valamilyen frissen facsart gyümölcs levet kérnék - mondta Matt.
- A frissen facsartak közül az almát, narancsot illetve a házi készítésű bodza szörpöt ajánlanám. Ha pedig inkább rostosabbat szeretne, akkor smoothie-t tudok ajánlani. 4 különböző gyümölcsöt tudunk összesen egybe vegyíteni tetszés szerint - sorolta a lehetőségeinket.
- Én egy smoothie-t szeretnék akkor kérni - emeltem meg a kezemet. - Tudnál esetleg ajánlani valami finomat?
- Szívesen ajánlanék, de az a baj, hogy mindenki mást szeret vegyíteni így konkrét válaszom nincsen. Népszerű gyümölcsöket tudok esetleg mondani. Ezek pedig az alma, körte, mindenféle bogyós gyümölcs, avokádó, mangó és dinnye.
- Van olyan, hogy erdei gyümölcsös? - kérdeztem. Olvastam, hogy gimiben csak ilyen ízesítésű dolgokat ettem.
- Természetesen van. Akkor a hölgynek egy erdei gyümölcsös smoothie és az úrnak akkor mit hozhatok? - pötyögött a tábla gépen.
- Én akkor bodza szörpöt szeretnék kérni.
- Értettem - pötyögött ismét. - Nem sokára hozom az italokat - azzal el is viharzott.
- Izgulsz valami miatt? - kérdezte Matt.
- Nem tudom igazából. Lehet, nem tudom, hogy viselkedjek... - tördeltem a kezeimet az asztal alatt. Éreztem hogy Matt lába megböki az enyémet.
- Nyugi, nem kell semmi miatt izgulnod. Gyakran jártunk ide előtte vacsorázni, mikor lusta voltál főzni, vagy annyira el voltál merülve az új édességek gyártásában, hogy mindenről megfeledkeztél - emlékezett vissza Matt. - Van bármi elképzelésed, hogy mit szeretnél enni? - lapozgatta az étlapot. Gyorsan én is belelestem.
- Mit rendeljek? - kérdeztem olyan költőien. Nyúltam a táskámért, hogy megnézzem mennyi pénz lehetett nálam de Matt lába ismét megbökött.
- Azt rendelsz, amit szeretnél. Az árakat ne is nézd - fel se nézve az étlapból nyugtatott. - Tekints erre úgy, mint egy randira. Ilyenkore úgy illik, hogy én fizetek. Főleg úgy, hogy én válaszottam a helyet.
- Lehet ez nem egy jó döntés - nevettem. - Amilyen éhes vagyok szinte mindent megrendelnék az étlapról. Mondjuk a leves most nem igazán esne jól...
- Mit szólnál ehhez a spanyol előétel zsákbamacskához? Meg egy sajtszósz mártogatóshoz? - mutatta az étlapján.
- A nyál is össze fut a számban ezek hallatán. Ha azt mondod bármit kérhetek, akkor ezt a krumpli salátás sült kacsát grillezett spárgával! - mondtam csillogó szemekkel. Már elkézpeltem, milyen jó lesz.
- Haha ez gyors volt. Szerintem én majd ezt a tengerigyümölcsös tésztát kérem majd. Nem választasz desszertet? - gyanakodva nézett rám. - Én már azt is kinéztem magamnak, csokis piskóta alapon citrom felhő barack habbal.
- Aaaah, azt én is néztem! - csaptam fel az étlapot. - De ha így állunk, akkor én almás pitét kérek. Miért pont ezt az étteremet választottad?
- Mert ez volt az utolsó hely ahova elmentünk mielőtt elverszítetted volna az emlékeidet. Gondoltam hátha segít valamiben. Meg mondtad, hogy szereted az itteni ételeket.
- Ezért vannak képek a telefonomban erről a helyről? - pislantottam a telefonomra.
- Az lehetséges - tűnődött el. - Megnézhetem, milyen képeket mentettél el ilyen témában?
- Nem értem minek, de tessék - nyújtottam felé a feloldott telefonomat. - Úgy sincsen sok kép a telefonomban. Szinte csak tájképek meg csendélet, amitől megéhezem.
- Őszintén szólva te mindentől megéhezel. Mikor elmentünk önkénteskedni egy felvonásin, akkor is csak a gyomrodra tudtál gondolni - vette el a telefonomat miközben nevetett.
- Uram Isten... - égett a fejem, - nem voltak elveim, vagy hasonló?
- Igazából csak azért gondolsz mindig rájuk mert ötletet szerettél meríteni belőlük - tette az asztal közepére a telefont. - Például ezt pont a felvonuláson készítetted. Látod, az embereket a standnál? Mind olyan kötényt viselnek, amin a fesztivál logója szerepel - majd lapozott a következő képhez. - Ezt a képet azért készítetted, hogy ihleted legyen a torta készítéshez. A megrendelő szerette volna meglepni a bácsikáját, aki kórházba került az egyik túrája alatt. És ez itt - mutatta a következő képet, - ihletet adott neked az esküvőnk témájához.
- Nem sokat látok belőle - hunyorogtam.
- Meghoztam az erdei gyümölcsös smoothie-t és a bodza szörpöt - zavart meg minket a pincér hangja. - Sikerült esetleg választani? - kopogott megint a tablteten.
- Igen. Előételnek a hölgynem spanyol tapas-t kérnék, magamnak pedig a sajtszósz fondue-t - sorolta Matt.
- A tapas-t illetően bármi kérés esetleg? - nézett fel a képernyőről.
- Lehet teljes kiőrlésű kennyérrel kérni? - kérdezte Matt.
- Persze, akkor teljes kiörlésű tapasz meglepi. Mi legyen a főétel?
- A hölgynek a roston sült kacsát grillezet spárga ágyon krumpli salátával - megvárta míg a pincér befejezi a pötyögést majd folytatta, - nekem pedig tejszínes tengerigyümölcsös tésztát kérnék nem túl fokhagymásan.
- Tengeri tészta kevés fokhagyma - motyogta a pincér. - Esetleg kérnek desszertet?
- A hölgynek egy almás pite lesz, nekem pedig ez a repülő csokis ágy - mutatta az étlapon.
- Amint kész lesz hozom - vette el az étlapokat.
- Köszönjük - mosolyogtam a pincérre. - Na akkor mi volt az a kép? - kortyolok bele a smoothie-ba. Érdekes az tény és való. Se nem savanyú se nem édes, viszont nagyon kellemesen frissítő.
- Feloldod? - fordította felém a kijelzőt. Leolvastattam az ujjamat és a képernyő feloldódott. - Na, ez itt ugye az északi fény, a zöldes fény kisebb szín keverékekkel. Alatta pedig egy folyó, amin tükröződik. Ezek a pontok pedig a csillagok, amiket akkor láthattunk az égen.
- Azta! - Most hogy jobban megnéztem a képet, na meg feljebb vettem a fényerőt már rendesebbeb láttam mindent rajta, amit Matt magyarázott. Nagyon tetszett, de akkor se értettem miért ilyen sötét témát választottam. - Miért nem valami világosabb és színesebb?
- Mert azt mondtad, hogy szereted a tiszta kék eget éjszaka tele csillagokkal. Meg romantikusabb.
- Tudnál mesélni még az esküvőről? - Valamiért nagyon izgatott lettem.
- Nem igazán tudom mennyire lenne jó ötlet. Meg alapvetően csak ennyi volt a te saját ötleted. Mindenkinek mindig próbáltál a kedvében járni, főleg mert Miriam szeretett volna segíteni a szervezésben. Nem igazán lett olyan a vége, aminek tiszta szívedből szeretted volna, vagyis ezt éreztem, mikor legutoljára mondtad nekem. Azt viszont biztosra tudom, hogy nagyon sokat vaciláltál mi lenne a helyes megoldás - kortyolt Matt a szörpjébe.
- Ennyire befolyásolható voltam? Miért engedted, hogy ennyire próbálják irányítani az esküvőnket?
- Mert akaratos voltál. Ezért se bánom, hogy lemondtam. Mert, ha esetleg megint igent mondanál, akkor már te magad fogod megtervezni.
- De ha akaratos voltam, akkor miért volt az, hogy rád nem hallgattam, míg Mir-re igen? Ezt nem értem - ráztam a fejem.
- Sok minden van, amit én se értettem. De nem hinném, hogy nem hallgattál rám. Inkább csak mindenkit boldoggá akartál tenni, viszont a saját akaratodat elnyomtad, amit rettentően rossz volt nézni. Valamilyen szinten meg is értettelek, de mikor már a szüleimnek akartál valamit csinálni az sok volt. Te is tudtad, hogy soha nem lesznek veled megelégedve, mégis a kedvükben akartál járni - Matt mély levegőt vett. Azt hittem folytatni fogja monológját de nem tette. A pincér zavarta meg a kínos csendet.
- Meghoztam az előételt. Spanyol tapas teljes kiőrlésű kenyérrel, illetve a sajtszósz fondue. Jó étvágyat - tette le a tányérokat a pincér, majd tűnt el ismét.
- Én azt mondom együnk egy kicsit, és beszéljünk egy másik témáról - nyújtott felém egy fondue nyársat. Válaszként csak bólintottam.

Egy darabig csak csendben ültünk és ettük az előételt amit felszolgáltak. A végén már a tapas-t is belemártottam a sajtszószba. Kicsit magamba zuhantam. Egy igen érzékeny kérdés motoszkált a fejemben. Őszintén szólva nem tudom, hogy most feltegyem-e és növeljem a feszültséget vagy valamikor máskor romboljam le a meghitt hangulatot. Nem akartam igazából sokat agyalni ezen így jobbnak láttam inkább most megkérdezni.

- Izé... Nem tudom hogy vezessem fel ezt a témát, de szerintem muszáj erről is szót ejtenünk.
- Mond csak nyugodtan. Soha nem szerettem mikor magadban tartotta az érzéseidet - mosolygott miközben befejezte a maradék tapas-t, amit meghagytam.
- Amiket eddig meséltél rólam, nekem az jön le, hogy más volt a személyiségem előtte - éreztem, hogy nem tudok tisztán gondolkozni. Egy kicsit be is pánikoltam, mikor Matt szemébe néztem. - Tegyük fel, hogy teljesen más a személyiségem, mint amilyennek ismertél. Mit teszel akkor? - éreztem, hogy a hangom elcsuklik a mondatom végén. Meglepődtem, hiszen a mostani állapotomban alig ismertem, mégis éreztem, hogy ha elhagy, azt nagyon meg fogom bánni.