Amnézia

12.rész

Csak arra keltem fel, hogy valami iszonyat hangos vihar volt oda kint. Ránéztem a telefonomra, ami hajnali 3-at mutatatott. A szüleim már biztos otthon voltak. Még egy mennydörgést hallottam az ablakon kívül.

- Szóval félek a vihartól - nyugtáztam magamban. Mindennap tanulok vaalami újat. Kisurrantam a szobából, mert nem tudtam visszaaludni. Matt-et nem akartam zavarni, így bementem Rudyhoz, aki a sarokban kuporgott, úgytűnt ő se szereti a vihart. Jó meleg van a szobában. A fűtés szinte maximumra volt nyomva. Odakuporogtam, Rudy pedig mellém feküdt. Megsimogattam hátha attól megnyugszik. Nagyon megnyugodhatott, mivel azonnal be is aludt. Én még egy darabig fent voltam, amíg a vihar tartott.
Azon is gondolkodtam, hogy áthozom a párnát és azon alszok. Helyette inkább megnéztem a könyveket, amiket a szobában találtam. A telefonomon a vakuval világítva nézelődtem a polcokon. Néhány cím meg szerző nagyon ismerős volt, sőt még azt is előtudtam hívni, mikor olvastam utoljára és miről szól maga a történet. Olyanokat is találtam, amiket nem ismertem fel. Így az egyiket lekaptam és elkezdtem olvasni. Nem is tudom mikor aludhattam el, csak arra eszméltem fel, hogy Matt éppen csitítja Rudy-t. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy éppen fel akart emelni.
- Bocsi felkeltettelek? - segített felállni.
- Nem igazán. Mennyi az idő? - a telefonom sajnos lemerült, így nem tudtam azon meglesni.
- Lassan 9 lesz. Gondoltam beteszlek az ágyba, hogy teljesen ki tudd magadat pihenni. Féltél a vihartól? Ezért mondtam, hogy aludj a hálóban. Ott jobb a hangszigetelés, mint a többiben, emiatt. Direkt neked lett így kialakítva.
- Először is, ezt mondhattad volna korábban. Másodszor pedig ha tudtad, hogy félek a vihartól figyelmeztess előtte.
- Hé - emelte fel védekezésképpen a kezeit, - nyugodtan bejöhettél volna hozzám is. Meg azért én se tudtam, hogy arra se emlékszel, hogy ki nem állhatod a vihart. Ha szeretnél még aludni akkor menj be nyugodtan. Addig elviszem Rudy-t sétálni. - ajánlotta fel.
- Egy séta Rudy-val... inkább azt szeretném. Nem jó amúgyse ha sokáig vagyok ágyban. Meg azért töltöttem elég időt a korházban vízszintesen fekve.
- Ahogy gondolod. Ha nem vagy túl fáradt akkor öltözz át, mi addig lent megvárunk, igaz Rudy? - nézett a kölyök Husky-ra, aki csak a farkát csóválva várt a jelzésre miszerint indul a reggeli móka.
- Mit vegyek fel? - néztem végih mit visel Matt, fekete melegítő és fekete kapucnis pulcsi és egy baseball sapka.
- A tegnapi vihar miatt eléggé lehülhetett az idő, szóval valami meleget. Amúgy is Rudy-t visszük sétálni ezért ne az elegáns ruháidat vedd fel - nézett ki az ablakon.
- Igenis - masíroztam át a hálóba, kicsaptam a szekrény ajtót és elkezdtem keresni. Nagyon szépen volt minden összerendezve. Mintha minden fel lett volna cimkézve, minden szépen összehajtva, színszerint rendezve és alkalomhoz csoportosítva. Valahogy megtalált a nyugalom. Tegnap ezt nem nagyon figyeltem meg, de nagyon jót tett a lelkemnek ez a szép látvány. A polc leghátuljában kitapogattam néhány ruhát, amit úgytűnik eléggé gyakran viselhettem, mert a felületén érezhető volt, hogy kezdett rojtosodni a sok mosástól. Egy szép alma zöld kapucnis pulóver volt, ami egy két helyen kikopott a használattól. Egy random pólót vettem alá a tegnapi melltartómmal, alsórésznek pedig találtam egy kissé nyúzott kétrétegű megelítő nadrágot. Nem tudom mennyire lehetett hűvös így egy vastagabb zokniért kutakodtam. Szerencsémre meg is találtam, úgyhogy útra készen álltam. Leérve a lépcső aljára Matt éppen tette fel Rudy-re a nyaköret meg a pórázt. A nyakörvén volt egy nagyon szép ezüstös biléta, ami megcsillant az előszoba fénye alatt. Póráza olyan 2-3 méter hosszú bőrszerű anyagból lehetett.
- Előszettem a futó cipődet. Kényelmes és melegen is tart. Amint felkapod mehetünk is - mutatott egy sötétkék lábbelire a fogasok alatt.
- Mi van abban a nagy táskában? - néztem fel a hátára, amint kötöttem be a cipőmet.
- Csak a szükséges dolgok a sétához - ugrott egyet, hogy haljam mennyi minden van benne. - Na mindened meg van?
- Szerintem igen. Menjünk mert Rudy nagyon ki akar már innen szabadulni - nyúltam a kilincsért. Kilépve a szabadba éreztem, hogy nagyon párás a levegő, de nem esett annyira rosszul. Azért látszott, hogy kicsit ködös az idő, meg minden csupa víz. Rudy szépen sétált mellettem, néha keresztezve utamat, egy-egy fa töve miatt. Pórázának hála én meg majdnem minden alkalommal közelebbről is megnéztem az aszfaltot.
Az egyik forgalmas útról lekanyarodva a városnak egy csendesebb részére érkeztünk. Itt Matt levette Rudyról a pórázt, így szabadon hagyva bandukolt hol egy méterrel előttünk, hol 3 lépéssel mögöttünk, de soha nem mellettünk. A távolban láttam egy elkerített részt egy fával borított részen, elég sokan voltak bent, mindenki kutyával. Szóval egy kutyafuttatóhoz jöttünk, ahol szabadon ismerkedhetnek egymással az ebek. Mikor beljebb mentünk Rudy azonnal odafutott egy csapat kutyához, mintha ezer éve barátok lettek volna. Matt közben mondta, hogy megy és körbenéz hátha valaki elrejtett, valami veszélyeset, mert 3 hónappal ezelőtt az állatvédőket is ki kellett hívni ide. Azt is hozzá tette, hogy új kutya futtató után kell nézni, mert ha egyszer megtörténik máskor is fog. Aztán hirtelen megint belém nyilalt a fájdalom, a fejem hasogatott és a testem remegett. Gyorsan megnéztem van-e a közelemben szabad pad. Láttam is egyet, szapora léptekkel haladtam közben nem érezve a távolságot. Amikor leültem elfogott azaz émelygő érzés, mint mikor nemsokára visszakapom egy darab emlékfoszlányt a múltból. Igazam is lett. A balesett előtt valaki követett engem a parkban. Vagy így éreztem valakinek a tekintetét magamon. Aztán leadom Rudy-t a szalonba, mert időpontunk volt, átmentem anyuékhoz mert elhozták a ruhámat, én pedig felakartam próbálni. Demo összepiszkolta, elvittem a tisztítóba, hazamentem, hogy a padláson megkeressem, azt aki követhetett és mikor nem akartam hinni megtörtémt a balesett. Végre emlékeztem dolgokra, siker élménnyel töltött el. Viszont annyira rosszul éreztem magamat, hogy nem tudtam mit csináljak. Hirtelen valaki a hátam mögött megszólított.

- Ariana? Te vagy az? - tapogatta meg a hátamat, mikor hátra fordultam egy ismeretlen de mégis ismerős arcot láttam. Az egyik osztályképen, mikor kutakodtam a padláson, ő is szerepelt rajta, mondjuk hosszabb hajjal.
- Igen én vagyok - hunyorítottam, mert a hiába a kör, a nap attól még fent volt az égen.
- Leülhetek melléd? Rég láttalak, hogysmint? Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtalak meglátogatni a kórházban. Mir mesélte mi történt, tényleg ennyire rossz lett volna, hogy inkább elfelejtettél mindent? - inkább faggatásnak tűnt mintsem kérdések a lelki állapotomról.
- Mit mondott Miriam? - kérdeztem vissza anélkül, hogy ránéztem volna. A fejem még mindig hasogatott, amitől a koncentrálás is nehezemre esett, nemhogy a beszélgetés követése.
- Aah csak ez az egész esküvői mizéria, meg Matt szülei. Tényleg nem tudtam, hogy ennyire rossz a helyzet, hogy bele kényszerítettek ebbe a házasságba - sóhjatott. Muszáj volt ránéznem, amit mondott teljesen értelmetlennek tűnt nekem. Matt szülei inkább örültek volna, ha eltűnök a fia életéből, mintsem hogy bele kényszerítsenek ebbe a házasságba.
- Ezt mesélte neked Miriam? - hallottam Matt hangját. - Tudnál nekem egy kicsit részletesebben mesélni erről?
- Haha - nevetett zavarában. - Nem szeretnélek megsérteni. Meg amúgy is, Mir azt mondta, hogy ez csak az ő feltételezése, mert az egész esküvő szervezése alatt Ariana teljesen ki volt.
- Ha csak az egyik szemszögből hallgatod meg a történetet, akkor biztos vagyok benne, hogy nem a teljes képet kapod meg. Amúgy is, Miriam akkora hazugságot terjeszt te jó Isten. A szüleim lennének az elsők, akik örömmel fogadnák a hírt, ha felbontanám az eljegyzést - éreztem, hogy Matt teljesen ki van akadva, amiért ilyen pletykák keringenek az esküvő lemondása miatt.
- Inkább nem zavarnék tovább - állt fel. - Ha bármi nyomná a lelkedet nyugodtan keress meg - villantott egy mosolyt. 
- Nem hiszem el, hogy még mindig követ téged - telepedett le mellém Matt. - Jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz.
- Csak emlék foszlányok a napról, mikor a baleset, vagy inkább nem baleset történt. - Rettentően émelyegtem, azt se tudtam hogy ülök vagy fekszek.
- Próbálj meg inni, hátha segít valamennyire. Ha gondolod haza is mehetünk, csak ne eröltesd túl magad - nyújtott felém egy üveg vizet.
- Még 10 percet maradhatunk - kortyoltam bele a vízbe, amitől jobban éreztem magamat. - Rádőlhetek a válladra?
- Nyugodtan szundíts egyet. Felkeltelek majd mikor megyünk - simította fejemet gyengéden a vállához. Én csak becsuktam a szememet és próbáltam nem kizárni a gondolataimat.