Amnézia

11.rész

A vacsora további része csendben telt el viszonylag. Nem nagyon tudtunk semmiről se beszélni. Én inkább nem tudtam másra gondolni, minthogy milyen lesz az éjszaka Matt-nél. Nem mintha számítanék bármire is, meg nem hinném, hogy perpillanat felkészültnek érzem-e magam bármire is. De nem mondanék nemet annak se, ha bármi más történne. A dessert egyszerűen isteni volt. Nem volt túl édes, viszont az alma nagyon kellemes volt. Az étteremből kiérve megborzongtam. Az esti hűvös szél megcsapott. Hidegebb lehetett, mint mikor a kórház előtt álltam éjszaka, ráadásul éreztem az eső illatát a levegőben a vihar közeledtét jelzi.

- Siessünk haza - terítette rám a kabátját Matt. - Nem lesz jó ha ez egy nagyobb vihar lesz - nézett az égre.
- Miért? Mi a baj a nagy viharral? - szálltam be az anyós ülésre.
- Ha jönnek a dörgések meg a villámlások, akkor megtudod. De annyit előre megjósolok, hogy sajnos nem tudtuk a házat hangszigetelni - indította be a kocsi motorját.

Fele annyi idő se telhetett el, mire hazaértünk. Amint Matt levette a cipőjét berohant a nappaliba majd behúzta a függönyöket, ugyan ezt tette a konyhában és ha tippelhetnék, akkor az emeleti szobákban is.

- Szívem, nyugodtan fürödj le előbb, én addig rá lesek Rudy-ra hogy van. Tettem ki tiszta törölközőt és a zöld köntös a tiéd. A fehérneműidet meg a pizsamáidat a fiókos szekrényben tartod a tükörnél - kiabált le Matt az emeletről, majd hallottam, hogy benyit az egyik szobába.

Így hát felmentem az emeleti fürdőszobába bezártam a fürdőszoba ajtaját és belenéztem a tükörbe. Nem volt semmi különös rajtam. Normális testalkatom van, lehet egy kicsit teltebb a modellekéhez képest, akiket a magazinokban láttam a kórházban, de szerintem az nem egészséges. Bőröm kicsit sötétebb, mintha előző héten végig napoztam volna, a kreol barnánál kicsit világosabb egy-két árnyalattal. Itt-ott vannak anyajegyek a testemen, nem sok, de azért néhány eléggé zavar. Bőröm néhol száraz és pattanásos de ezek orvosolhatóak. Hajam  szőkés barna és hátam közepéig ér, szinte szögegyenes. A képek, amiket láttam magamról, ott vagy rövidebb vagy hosszabb volt. Lehet már egy ideje vágtam le és meghagytam az esküvőre. Miután tetőtől talpig megnéztem a testem minden egyes szegletét beálltam végre a meleg zuhany alá. Végig azon gondolkodtam, mi az ami megfoghatta Matt-et. Túlságosan átlagosnak éreztem magam. Magasnak se vagyok magas, szinte alig érem fel Matt vállát, pedig azért ő se egy felhőkarcoló. Miközben a hajamat mostam hallottam, hogy kint Matt fel alá rohangál a házban, mintha keresne valamit. Gyorsan leöblítettem magamról az összes habot meg szappant, megszárítottam magamat és kivettem a legkényelmesebbnek tűnő hálóinget a szekrényből. Elég gyerekesnek néztem ki benne a rózsaszín pöttyös hállóingben, de olyan kényelmes volt benne lenne. A hajamat felcsavartam a törölközővel és kimentem megnézni miért rohangál fel s alá a házban ez a jó ember.

- Mi ez a nagy felhajtás? - kérdeztem hangosan, mert nem tudtam hol lehet.
- Mikor vizet akartam cserélni Rudy-nak véletlen kiöntöttem, úgyhogy csak gyorsan feltakarítottam mielőtt megharagszol - követtem a hang irányát, ami a dolgozó szobám melletti nyitott ajtó mögül jött. - Oh, menstruálsz kicsim?
- Ez az első dolog, amit mondasz nekem miután meglátsz? De nem, nincs meg. Miért ez ugrik be neked először?
- Mert csak akkor hordod a hálóingjeidet mikor meg van.
- Oh, ezt nem is tudtam - nyújtottam ki egy kicsit az alját. - Pedig nagyon kényelmes. Gyakrabban hordhattam volna akkor.
- Mondtam, nem? Többet láttalak ruha nélkül, mint vele, kisebb nagyobb túlzással. Az ágyban csak akkor volt rajtad ruha ha meg van, amúgy mindig pucéran alszunk. Remélem nemsokára ágyba bújhatok veled. Ha nem is csinálunk semmit, de legalább melletted elaludni. Esténként nagyon magányos szoktam lenni - nézett rám bociszemekkel miközben Rudy-t simogatta. 
- Majd valamikor, nem tudom biztosra megmondani mikor, de majd a közeljövőben, ennyit megígérhetek - térdeltem le Rudy mellé. Azért látszott rajta, hogy szeretne visszamenni aludni. A plüss állat, amivel aludni szokott ott lógott a szájában. - Most lehet valami hülyeséget fogok kérdezni, de ezt a játékot nem a volt szomszédunk adta Rudy-nak mielőtt elköltöztünk volna?
- De, Peterson-ék fia szeretett átjönni hozzánk, mert ők nem tarthattak otthon kutyát. Mivel nekünk volt ezért mindig megengedted, hogy mikor sétálni viszed akkor Sam is csatlakozhat hozzátok. Emlékszel valamire is ebből? - Láttam a reményt felcsillanni Matt szemeiben.
- Nagyjából elő tudom hívni Sam arcát. De csak nagyon homályosan.
- Már az is haladás - ölelt meg szorosan. - Nem tudod mennyire várom már, hogy rám is emlékezz valamennyire.
- Azt elhiszem - ásítottam. - Lassan ideje lenne aludnunk. Melyik a vendég szoba? - álltam fel.
- Ne hülyéskedj velem. Menj szépen vissza a szobánkba, majd én alszok a vendégben - állt fel gyorsan.
- De most én vagyok a vendég és ragaszkodom hozzá! - akaratoskodtam.
- Épp ez az, hogy nem vagy vendég - tette az egyik kezét a homlokára.
- Na, mivel nem vagyok vendég eldönthetem, hogy hol akarok aludni vagy nem? - tudtam, hogy erre már nem tud válaszolni. Ígyhát az ajtót kitárva próbáltam invitálni, hogy mutassa meg hol alszom.
- Lehetetlen egy ember vagy - vette le a törölközőt a fejemről. - Először szárítsuk meg a hajadat, mielőtt itt megfázol nekem este - ment vissza a hálóba, én csak szép csendben követtem. - Ülj addig le az ágyra nyugodtan, hozom a hajszárítót.
- Én is meg tudom szárítani a hajamat. Menj nyugodtan fürdeni - vettem ki a kezéből, mielőtt ki tudott volna lépni a fürdőből.
- De azaz én feladatom szokott lenni - próbált meg megint nagy kerek szemeivel meggyőzni, sajnos sikertelenül.
- Attól, hogy még nem emlékszem mindenre nem azt jelenti, hogy esetlen vagyok és felgyújtom a házat a hajszárítóval - tettem csípőre a kezed.
- Huuu, komolyan néha azért engedhetnéd, hogy kényeztesselek - csukta be maga mögött az ajtót.
- Ha folyamat elkényeztetnél, akkor egy időután hozzászoknék és csak rosszabb leszek - kezdtem el szárítani a hajamat.

Közben végig néztem a képeken amik ki voltak állítva az asztalon. Az egyiken pont a legénybúcsú kép volt. Matt-nek be van kötve a szeme, míg a többiek körülötte hülyéskedtek. Az egyikük egy táblát is tartott felette, amin az állt, hogy: "Nemsokára megkezdem az életem papucsként!". Ezen jót nevettem. A mellette lévőn pedig a leánybúcsús képem volt. Szerintem összebeszélhetett a két csoport, mert ezen meg az álkt, hogy: "Megtaláltam éltem papucsát!". Valahogy emlékeztem erre a pillanatra. Többször fényképeztek minket, mert minden egyes alkalommal, mikor megnyomta volna a gombot én eltüsszentettem magam. Kiderült, hogy valaki véletlen olyan virágot tett a csokromba, amire allergiás vagyok. Mondjuk akkor is sokat nevettünk ezen, mert csak 6-gyára sikerült a kép.
A hajam már teljesen megszáradt, de Matt még mindig nem jött ki a zuhany alól. Pedig hallom, hogy folyik a víz. Nem tudtam már sokáig fent maradni, így összetekertem a hajszárított és letettem az asztalra. Körbementem és megkerestem, hol lehet a vendég szoba. Ha jól emlékeztem délutáni kutakodásom alatt, a dolgozó szobámmal szemben kell lennie. Bingo, meg is lett. Gyorsan felhúztam az ágyneműt és elmentem csicsikálni.