Amnézia

10.rész

Látszott Matt-en, hogy komolyan elgondolkodik a válaszán, mintha félne attól, hogy lelkileg megbántana. Amit tény és való, megeshet, hiszen valamilyen szinten érzem, hogy mennyire szerettem és kötődtem hozzá. Mennyire megértet és támogatott annak ellenére, hogy mennyire önfejű voltam. Még az esküvő szervezésnél se állított le, mikor valaki másnak akartam kedvezni nem pedig neki vagy magamnak. Hihetetlenül rosszul éreztem magam, miután feltettem ezt a kérdést Matt-nek, hiszen olyan, mintha nem bíznék benne, vagy pedig megkérdőjelezném érzéseit, sőt a sajátjaimat is. De ez egy elkerülhetetlen kérdés számomra, ha nem úgy alakulnak a helyzetek, hogy visszaszerezzem az elvesztett emlékeimet vele, ténylegesen megváltozik a személyiségem ahhoz képest amilyen voltam, akkor nem csak a saját életemet nehezíteném meg ezzel a kapcsolattal, de az övét is. Próbáltam valamit leolvasni Matt arcáról, de ő csak hátra dőlve nézte a reakciómat.

- Hiába mondod azt, hogy lehet megváltozik a személyiséged, de ahogy rád nézek, és a reakcióid, a tetteid, a mimikáid sőt még a beszédstílus is ugyan olyan, mint amilyen a balesett előtt volt. Én nem látok benned semmi változást vagy kiesést, az megeshet hogy a süteményeid nem annyira tökéletesek, mint előtte, viszont elég gyakorlással szerintem abba is bele tudsz rázódni. Főleg azért, mert ugyan így kezdted, mikor megismertelek. Mindig valami újat próbáltál meg csinálni, de elsőre soha nem úgy sikerült, mint ahogy azt eltervezted, mégis nézz magadra! Könyvet adtál ki, saját cukrászdát nyitottál, ami hihetetlenül híres a környéken, megteremtetted magadnak azt a házat, amiről mindig is álmodtál. Annyi mindent éltem át veled, hogy a legtöbbre még én se emlékszem pontosan. Ezalatt az 5 év alatt konkrétan a legnagyobb támogatód, támaszod lettem. Ezt nem adnám oda senkinek. Tudom, hogy nagyon nyálasnak hangzik meg minden, de valóban így érzem - mosolygott rám kedvesen. Éreztem, hogy az arcomon az izmok ellazulnak és végre mertem rendesen levegőt venni, mintha egy hatalmas súlyt vettek volna le a vállaimról.
- Ilyen válaszra még én se számítottam - mosolyogtam zavaromban, de éreztem, hogy túlságosan is megkönnyebbülhettem, könnyek csordultak le az arcomon. - Haha, nem tudom mi van velem. Pedig nem is vagyok szomorú - próbáltam kínos nevetésem mögé rejteni zavarodottságomat miközben törölgettem az arcomat a szalvétával.
- Látod? - törölgette meg finoman az arcomat Matt. - Mikor legelőször kérdezted és hasonló választ adtam, mint most, akkor is könnyeket ejtettél, mikor megnyugodtál. Szerintem hiába mondod azt, hogy megváltozik a személyiséged vagy esetleg az érzéseid, tudom, hogy legbelül ugyan az vagy, akit anno megismertem.
- Nagyon érzéki vagy ma este - nevettem. - Viszont tudom, hogy hiába nem emlékszem rád, legbelül tudom, milyen fontos vagy számomra.
- Boldog vagyok, hogy ezt hallom - simogatta meg a kezemet. - Remélem nem csak ilyeneken jár az eszed ma este. Ilyenkor csak jó dolgokra kellene, hogy gondolj.
- Gondolnék, de a beszélgetés most jobban esne. Meg szerintem illetlen, ha a gondolataimban elmerülve megfeledkeznék rólad - csipkelődtem.
- Hűha... - színlelte idegességét, - azért én is ott vagyok azokban a gondolatokban?
- Haha - nevettem egy nagyot. Láttam , hogy néhány tekintet felénk szegeződik, de nem zavartattam magamat. A hangerőmet lejjebb véve folytattam a beszélgetést. - Ha te vagy a mókus, aki ellopta az ebédemet a gimis kiránduláson, akkor rád is gondolok.
- Elvihetem? - bukkant elő a pincér a semmiből.
- Persze, köszönjük - hajolt hátrébb Matt. - Esetleg, kaphatnék még egy bodza szörpöt és két pohár sima vizet? Illetve te kérsz valami mást? - kérdezte.
- Egy pohár narancs levet kérnék - mindtam.
- Már is hozom - ahogy jött, úgy is tűnt el a pincérünk a forgatagban.
- Minek két pohár víz? - kérdeztem.
- Azért, hogy áttudjuk kicsit öblíteni a szánkat mielőtt egy új fogásba kezdenénk. Így az ízek nem keverednek. Ezt mondtad még az első randinkon.
- Akkor is étterembe vittél? - emelkedett meg a szemöldököm.
- Nem igazán - vakargatta meg a füle tövét. - Igazából elmentünk piknikezni, majd elkezdett szakadni az eső, úgyhogy meghúztuk magunkat egy közeli fagyizóban és akkor ajánlottam fel, hogy akkor meghívlak valamire, ha már nem néztem meg az időjárást előre.
- És hogy jön ide, a víz meg az ízek keveredése? - fejeztem be a maradék smoothie-t.
- Hát úgy, hogy vettél két üveg vizet a mellettünk lévő boltban, és az egyiket felém nyújtottad komoly arccal és valami ilyesmit mondtál; nem fogod rendesen élvezni a sütemények ízét, ha nem öblíted le a maradék étel ízét, amit legutóbb ettél, ennek pedig a legjobb módszere a víz ivás - próbált a leutánozni a beszédstílusomat, amitől elnevettem magamat.
- Komolyan valami ilyesmit mondtam? - fogtam a hasamat. - Ez annyira nevetséges.
- Viszont igazad volt. Azóta van az, hogy minden fogás után egy korty vizet iszok, mielőtt neki fognék a következőnek - tette keresztbe kezeit és bólogatott nagyokat, mintha valami érthetetlen gondolatmenetet értett volna meg. - Bármit mondanál azt elhinném neked.
- Azért remélem ezt csak úgy túlzásból mondtad és nem vagy ilyen - kuncogtam. Azért valljuk meg őszintén, ahhoz képest tud szórakozott is lenni Matt, nem csak komoly.
- Azt majd neked kell kiderítened - nézett az órájára. - Nem lesz baj, ha későn érsz haza?
- Nem azt írták neked SMS-ben, hogy vacsorázni mentek az egyik ismerősükhöz? Mennyi az idő? - fordítottam meg a telefonom képernyőjét. Lassan 10 perc múlva 9. - Lehetséges, hogy fel kéne hívnom őket, mert apa korán megy dolgozni. Ugye nem baj? - szedtem össze a dolgokat, hogy kisurranjak a mosdóba.
- Nyugodtan, én nem futok el sehova - kezdett matatni a zsebében.
- Sietek vissza - pattantam fel, majd nagy léptekben mentem a feltáblázott ajtóhoz.

Elkezdtem tárcsázni apa számát hátha most nem fog hangrögzítőre kapcsolni azonnal. A vonal kicsengett, de senki nem válaszolt rá. Megpróbáltam anya számát is, az ötödik csengésre fel is vette.

- Anyu? Azt akarom mondani, hogy meddig lesztek fent? Mert szerintem olyan ½ vagy ¾ óra múlva otthon leszek - mondtam.
- Te vagy az Ariana? - szólt bele a telefonba egy számomra idegen női hang. - De rég hallottam a hangod, mesélj jól vagy?
- Igen, remekül vagyok köszönöm, és Ön hogy tetszik lenni? - nagyon kínos a szituáció, mert tényleg nem tudom ki lehetett az.
- Haha, nem kell ennyire formálisnam lenned velem. Majd valamikor gyere át hozzánk te is. Ha ráérsz a nagy sürgés forgásban.
- Persze majd megyek. Anya ott van esetleg? - Éppen a mosdóban van. Viszont apád a nappaliban nézi a meccset Rob-bal, odaadjam neki vagy Lynda-val akarsz beszélni?
- Nem, apa is jó lesz köszönöm.
- Andrew! - hallottam, ahogy a női hang odakiabált apunak. - Egyszem lányod keres téged.
- Ariana? Miért nem az én telefonomon hívtál? - végre egy hang, amit ismerek.
- Hívtalak, csak senki nem vette fel. Félretéve, azt akartam kérdezni, hogy mikor értek haza vagy meddig lesztek ébren, mert elfelejtettem kulcsit hozni magammal.
- Az egy nagyon jó kérdés. Szerintem olyan 1 fele érünk csak haza. Nem tudsz Matt-nél, vagyis a házadban aludni ma? Vagy aggódsz? Mert akkor most is haza indulhatunk anyáddal.
- Ah nem élvezzétek csak. Majd akkor holnap megyek haza. Puszillak meg úgy mindenkit.
- Átadom. Aztán várjuk az unoka hírét - nevetett apa, majd letette. Gyorsan visszaszaladtam az asztalhoz, amin már a főétel várt rám.
- Na, mit mondtak, mikorra érnek haza? - nézett fel Matt a telefonjából.
- Felvázolom akkor az opciókat. Anyát nem tudtam elérni, apu pedig azt mondta, hogy olyan 1 fele érnek csak haza. Most vagy az lesz, hogy haza jönnek korábban, vagy pedig apa azt mondta, hogy aludjak nálad - matattam a ruha végével.
- Ahogy érzed. Már mint, ha nem vagy biztos magadban, akkor szerintem nyugodtan mondhatod Andrew-nak, hogy jobb lenne, ha náluk tudnál aludni. De engem az se zavar, ha haza jönnél. Esetleg azt tudjuk csinálni, hogy az egyik vendég szobába beköltözök az estére, legalább nyugodtan tudsz majd aludni - ajánlotta fel.
- Lehet a második opciót választom, éppen meccset néznek. A naplómból is megtudtam, hogy olyankor apa se nem hall se nem lát - néztem a nagy adag ételre magam előtt.
- Jó étvágyat - mondta nevetve Matt, miközben ő is megragadta az evőeszközöket.
- Jó étvágyat - ittam egy korty vizet, majd elkezdtem falatozni. - Szerintem elfogadom a meghívásodat, ha csak nem akarok 1-ig a szüleim háza előtt kuporogni.
- Tudod, hogy a ház, amire azt mondtad az enyém, az igazából a tiéd is - kortyolt bele a bodza szörpbe. - Már mint, nem átvitt értekemben, hanem azért mert együtt vettük.
- Értem mire célzol - nyeltem egy nagyot, - csak nem tudom, hol mondhatom azt, hogy haza jöttem. Mert mégis csak anyuékat, ha nem is ismerem, a szüleim. Te pedig elméletileg a vőlegényem vagy...
- Mármint gyakorlatilag is - tekert fel egy adag tésztát a villájára. - A gyűrű pedig a fiókodban.
- Miért van ott?
- Mert a kórházban levették rólad mikor kivizsgáltak és odaadták nekem. Én pedig haza vittem és eltettem.
- Érthető. Ah, jut eszembe, apu azt mondta a telefonban, hogy várja az unoka hírét. Terveztünk mi gyereket? - Matt elkezdett köhögni, majd gyorsan a vízért nyúlt. - Komolyan kérdem. Mert ha jól emlékszem olyat írtam, hogy házasság kötés előtt nincsen baba.
- Apud tényleg nem tudja hol a határ, mikor részeg nem igaz... Tervezni terveztünk, csak ugyan ezt mondtad, hogy házasságkötés előtt nem akarsz gyereket - döfködte a tésztát a kés hegyével. - Csak nem célozni szerenél ezzel valamire? - nézett rám azzal a fél mosollyal, amitől szinte elolvadtam.
- Céloznék én, de nem ma. Majd esetleg máskor - fejeztem be az utolsó falatomat. - Ez nagyon jól esett, köszönöm.
- Egészségedre, de ne feledd, a desszert még hátra van! - Matt feje szinte olyan vörös lehetett mint egy túlérett alma, ami egyben nagyon aranyosan nézett ki, másrszről pedig éreztem, hogy az én arcom is lassan de biztosan hasonló színt vesz fel.