Elveszve (Eldarya fanfiction, HUN)

12. fejezet - Önállóság

[Emlékeztető: Harci rend = Ija (Felderítők = Luk Seu, Kémek = Josus, Katonák = Soja); Alkímia rend = Simia (gyógyfű begyűjtők = Zolé, főzetkészítők = Filtru, gyógyítók = Pakkumine); Kézművesség rend = Taulima (agyagosok és üvegesek = Klei, ruházati és szépségápolási alrend = Rokella, képzőművészetisek = Bonono); Fegyver rend = Ginkluotas; Köznép rendje = Fiddling]

Az elmúlt időszakban Eel gárdái és a lázadó-tábor rendi rendszere eltérő ütemben fejlődött. Mivel Miiko úgy gondolta, hogy jó ideig nem lesz szükség harcra, ezért lassított a besorozás tempóján és hagyta, hogy legyen mindenkinek szabadideje. De ott volt Marana, akivel senki sem számolt. Az ő kicsiny birodalma nagyon szépen, gyorsan fejlődött. Egyre csökkent az elégedetlenek száma, s elérték azt a pontot, ahol a helyük kevésnek bizonyult már.

Az újdonsült vezető időnként - naponta - belenézett az Onipotente könyvbe. Miiko halálának dátuma közeledett egy ideig, aztán egy idő múlva már mozogni kezdett a dátum. Emellett a könyv egy üres oldalán Miiko oldalának egy része és Marana oldalának egy része egymás mellé került. A haláluk dátuma közeli volt, de minden nap más. Volt, hogy közössé vált a dátum, volt hogy mindkettő távolivá vált. Kiszámíthatatlan lett a vége ennek a kialakulóban lévő háborúnak.

A lázadók főhadiszállása rohamos fejlődése nem csak a helyük csökkenését idézte elő. Egyre nőtt azok tábora, akik önálló, Eel-lel egyenrangú településként éltek volna legszívesebben tovább. A Miiko által vezetett rendszert továbbra is maguk alá akarták ők szorítani, de egy kis békét akartak előtte, hogy sikerüljön mindkét oldalnak összeszednie magát.

Marana tudta, hogy önállóságukat akkor tarthatják meg, ha a várban maradnak. Más módszerrel is kaphattak volna városi rangot, de akkor a rendeket fel kellett volna számolni és alkalmazkodni kellett volna a gárda-rendszerhez.

Ezen kérdés így tanácskozás elé tárult. A rendek, s alrendek vezetőit, a Fiddling és a Ginkluotas három - három követét, valamint a Fő tanácsnak tagjait egy közös tárgyalásra invitálta Marana.

- Köszönöm, hogy mindannyian tudták fogadni a meghívásomat. Sűrűn járok a Fiddling területén és máshol is heti szinten megfordulok. Ennek köszönhetően tudom, hogy az emberek kezdenek ismét elégedetlenek lenni. Egyre többen vagyunk, a Josus tagjainak hála, és sajnos elértünk egy olyan szintet, ahol már kevés ez a terület. Tudom, hogy mit akarnak a rendek. Egy békés helyzetet, ahol megpihenhetünk, ahol nem kell félni, hogy a váron kívül is él néhányónk. Azt viszont nem tudom, hogy a nép mennyire van tisztában azzal, hogy miként és mennyire terjeszkedhetünk, valamint hogy tudják-e, hogy milyen következményei lennének egy várossá válásnak. Fiddling követek? Ti tudjátok?

- Igazából mi sem tudjuk, nem hogy a politikában kevésbé jártas emberek... - vallotta be őszintén egyikük.

- Alapjában véve a faltól 25 méterig lehetnek házaink. De ezeket a vár ura, vagyis esetünkben hölgye adhatja. Az annál távolabbi területek Miiko-é, oda csak engedéllyel építkezhetünk és a házak lakói Miiko alá tartoznak onnantól. Ahhoz, hogy Eel-lel egyenrangúak legyünk, ahhoz el kell fogadnunk Miiko törvényeit, át kell állnunk a gárdarendszerhez, folyamatos adó-fizetésre lennénk kötelezve, esetleges tudományos feltárásainkat az ő tulajdonának kellene tekintenünk és ami a legrosszabb, hogy ő lenne az uralkodónk, mintha csak visszatértünk volna Eel-be. 

- Nincs valamilyen más, köztes megoldás? - kérdezte a Taulima vezetője, Szoloz.

- Például?

- Megzsarolhatnánk őket, hogy most lerohanjuk, megszálljuk Eel-t és megdöntjük a hatalmát vagy engedélyezik, hogy önállóak lehessünk.

- Önállóak vagyunk, mint szervezet, de területként ezt az egyetlen várat kaptuk. Ezen terület bővítése nekünk elegendő lenne, de ahhoz Eel hozzájárulása szükséges.

- És mi lenne akkor... - állt fel Ezarel, a Simia feje. - Ha hátba támadást alkalmaznánk? 

- Kifejtenéd bővebben?

- Kérjünk Miiko-tól egy tárgyalást a lázadók telephelyével kapcsolatban. Az ott meghatározottak, elhangzottak alapján döntenénk el, hogy tudunk-e együttműködni. Ha igen, akkor mindkét fél jól jár, ha nem, akkor pedig hadat üzenünk ellenük. 

- Ez nem is rossz ötlet. De egy biztos. A "lázadók telephelye" nem a legcélszerűbb elnevezés. Ashkore, mi a vár eredeti neve?

- Prakeiktas. 

- A diszkréció és a teljes őszinteség jegyében az előttetek levő papírcetlire írja fel mindenki, hogy támogatja-e Prakeiktas vár várossá való kinevezését a Simia vezére által felvázolt módon.

A jelenlevő 15 követ és alvezér közül egyetlen személy tiltakozott, a többiek egyetértése miatt Marana követet küldött Miiko-hoz.

A követ utasítása világos volt. Eel-ben töltsön el két napot és két éjszakát, majd látogassa meg Miiko-t és kérjen tárgyalást a Prakeiktas vár vezetője nevében. A követ a Luk Seu alrendből származott, így ő tökéletes leírást tudott adni az állapotokról amikor visszaért a várhoz.

Miiko beleegyezett a tárgyalásba, időpontot adott a vezérnek és a Kristálytermet tűzte ki helyszínül. 

Amint eljött az ideje Marana, és a rendek vezetői, Wapendraer, Salany, Szoloz, Ashkore és Ezarel elmentek Eel-be, hogy akaratukat érvényesítsék. Amikor a terembe léptek, a levegő megfagyott. 

Az emberek nem tudták hova tenni, amikor Marana elsőként belépett, mint a fővezér, majd a rendvezérek között Ashkore és Ezarel jelent meg.

- Hope? - kérdezte Nevra ledöbbenten. Sokat változott legutóbbi találkozásuk óta. Akkor még Hope volt a neve, a szárnyai barackvirágszínben tündököltek, aranyos, mosolygós fiatal lány volt. Azóta viszont Marana szárnyai feketék lettek, komor, felnőttes megjelenése egyáltalán nem emlékeztet régi önmagára. 

- Ami azt illeti, már Marana a nevem. - Mondta félmosollyal az arcán. Miiko tekintete elsötétült egy pillanatra. Senki nem vette észre, csak Marana.

- Foglaljanak helyet. Marana, elmondaná, miért hívott minket össze ma?

- Bizonyára sokan tudják, hogy a volt lázadó-csoport, melyet a harcos rendem vezére, Ashkore irányított, merre helyezkedik el. Ez a vár egyre kisebbnek bizonyul számunkra. Sokan csatlakoznak az általam jól megszervezett rendi életformához, és meglehetősen gyorsan nő a népességünk. A hely, ami a Prakeiktas nevet viseli, jó szolgálatot tett, de szükségünk van területre. Az itteni törvényeket figyelembe véve, nem merészkedtünk a várfaltól számított 25 méteren túlra. Területet szeretnénk kapni, de önállóságunkat megőrizve.

- Én sosem adtam önállóságot a várnak, mert már nagyon rég óta van Ashkore családjának birtokában, így amíg arról tudtam, hogy ő vezeti, nem vettem el. De így, hogy már az ön kezén van, megfontolom, hogy visszavegyem a jogait. 

- Gondoltam, hogy ez lesz. De mégis azt mondom, hogy megérte megpróbálni, mert a népem fontos számomra és ők megérdemlik, hogy egy ilyen simlis, rosszindulatú, undorító helyre tegyem be ismét a lábam értük. Életem során sok rossz dolog történt velem, de azt sosem bánom meg, hogy oktalanul száműztetek egy jobb világba. - ahogy ezt a fiatal vezér mondta, lassan felállt és csigatempóban hátrált. Amint végére ért, megfordult és kirontott a Kristályteremből.

A hazafelé vezető úton Ezarel és Ashkore a jobb és bal oldalán haladtak. Marana csak egyetlen szót szólt hozzájuk: háború.