Elveszve (Eldarya fanfiction, HUN)

9,5. Fejezet - It's Christmas Time (spin-off)

Halihó! ^^ Szeretnék mindannyiótoknak áldott, békés karácsonyt kívánni ezzel a különleges résszel. ^^ Mindenképp olvassátok el, mert hatása lesz a későbbiekben. ^^ Jó olvasást. ❤️

Eldarya sem marad ki a karácsonyi ünneplésből. Ki hol, de mindenki jól el volt a maga kis helyén.
Eldarya-ban cseppet másként vannak az ünnepek, mint nálunk. A karácsony nem vallási dolog, hanem hagyomány, ami valószínűleg a Földről származik. Persze sokban különbözik, ezt tisztázzuk.
Náluk nincsenek nagy kaliberű étkezések, tűzijátékok, karácsonyfa, felhajtás határ nélkül... Viszont nagy hangsúlyt kapnak a familiárisok, a szeretet, a hócsata és az utazás.
Marana és új otthona, köztük Ezarel-lel elkezdtek felkészülni a Familiáris-szertartásra.

Ez a különleges rituálé minden év utolsó hónapjának közepén van, ahol a kölyök familiárisok és a gazdáik közösen versengenek a Hold-díjért. A társsal nem rendelkezők - gondolok itt tündérekre és famikra is egyaránt - közös megegyezéssel választhatnak maguknak párt. Sokan együtt maradnak a megmérettetés után, főként ha nyernek. Ám sajnos vannak akik a már eredetileg birtokolt társukat hagyják el a rossz teljesítmény miatt.
Marana számára ez az első ilyen rítus, amelyen részt vesz, ráadásként társ nélkül.
Az előkészületek nem tartottak sokáig, ugyanis a hadiszállás egyik terme ezt a célt szolgálta. A különös helyiség minden-féle eszközzel volt telepakolva, amiket a helyi Hold-díj nyertesek helyezhettek el, tetszőlegesen. Három színtér volt: víz, föld és levegő. Ahol az úszás az erősség, azok a földön, akiknek a repülés, azoknak a víz és akik a földi teren haladnak jól, azok a repülés pályáján bizonyíthattak. Persze az állatkák teljesítménye volt a mérvadó.
Ezarel érvényes Hold-díj felmutatásával segített a földi pályaútvonal megalkotásában.
A Familiáris-szertartás megnyitójával kezdődnek az ünnepek, de maga a rituálé csak a 3. napon van.
A megnyitót Ashkore vezényelte le.
- Elérkeztünk az év végéhez. Hogy a következő évet is nagyszerű érzéssel a szívünkben kezdhessük el, vegyünk részt közösen egy felkészülő szeánszon, mely szokásosan 10 napig tart. Most megnyitom eme csodás rendezvényt. Az idén először résztvevők kedvéért elmondom a programokat. Az első napon lehet jelentkezni a Hold-díj versenyre. A második napon átadják a szervezők a gyakorlópályát. A harmadik napon lebonyolítjuk a versenyt. A ngyedik napon a döntők, az eredményhirdetés és a díjátadás kerül napirendre. Az ötödik napon a földi istenhez imádkozunk, hogy a családfánk esetlegesen ott ragadt tagjai jól legyenek. A hatodik napon elutazunk a Főhadiszállásra, ahol Miiko-val és Eel lakóival közösen hócsatázunk. A hetedik napon mindenki a saját szobájában becsomagolja az ajándékait, amit a többieknek akar adni. A nyolcadik napon az ajándékok kiosztása kerül napirendre. A kilencediken meséket és más történeteket adunk elő a többieknek. És végül a tizedik nap éjjelén közösen megvárjuk a napfelkeltét, addig senki nem mehet el aludni. Attól kezdve már új évet fogunk írni.
Ashkore ismertetőjét követve elkezdődött a familiárisok és a tündérek társválasztása. A Hold-díj versenye a nyakukon volt és voltak, akiknek semmi tapasztalatuk nem volt a csapatmunkában.
Majdnem egy napig latolgathatták az esélyeiket, ugyanis aki már úgymond kölcsönzött társat, az automatikusan indult a versenyen. A gyakorlónap kissé nehézkesebb volt.
A kemény gyakorlás változékony volt, volt akinél nem volt felismerhető, hogy milyen taktika alapján készül, viszont akadtak olyanok is, akik többéves versenytapasztalatuk révén segítettek az újoncoknak.
A hét fénypontjaként végül kihirdették a versenyek pontos időpontját és helyszíneit.
A hirdetőtáblán Marana az utolsó plakáton szerepelt, ami a repülés pályáját jelentette, nem volt meglepő, hiszen egy baba Rowtsya volt a társa. Az aranyos jószág sajnos nem sok mindenre volt alkalmas, főleg nem ilyen terepen. Marana mégis bizakodva tekintett a verseny felé.

A viadal napján, pontban reggeli után gyülekeztek az első körben versenyző párosok, valamint a kíváncsi nézők. Idén a pálya készítői kitettek magukért: a földi pálya tele volt buckákkal, fákkal, kövekkel, kisebb tócsákkal - amik sárrá alakultak az éjjel folyamán - és természetesen egy kirakott ösvény mutatta, hogy merre is kell menni; a vízi pálya nem volt egyenes, a nehezítés kedvéért, a bólyák, indokolatlan szemetek és növények igazán valódivá tették a környezetet; a repülés pályája igazán látványosra sikeredett, hiszen egy igazán sűrű erdő tetején kellett végigmenni, a fák szorosan álltak egymás mellett, többek között fenyőfa, mézgyümölcsfa és piros hold gyümölcsének fája tette változatossá a terepet, néhol nyilván nem volt lomb - a realitás megtartása végett -, így ugrálásokkal és himbálózásokkal nehezítették a feladatot.

A verseny persze nem gyorsaságra ment. A cél a legtöbb elrejtett tárgy megtalálása volt. Útvonalanként 12 tárgy volt elrejtve és mindegyikből annyi volt egy helyen, ahány versenyző volt a pályán. Azért, hogy nehezebb dolguk legyen, a tárgyakat egyesével kellett a szalagon túlra juttatniuk. Elsőre nehéznek tűnhet, de korántsem az. Egyszerre mindenki a pályán van és a versenyek nem egyszerre zajlanak. Elsőként a föld-pálya, majd a levegő-pálya és végül a víz-pálya van soron. Ennek is taktikai oka van: a fák alatt reggel még hűvös van, ezért fáznak majd az indulók, délben a fák lombja tűzforró, nagyon meg fognak izzadni azért a 12 tárgyért, este pedig a vízben fagyoskodni szintén nem túl élvezetes.

A tündérek és familiárisaik együtt mennek a terepre, nem hagyhatják el egymást, mert az azonnali kizáráshoz vezet. Marana és Rose - eme szép és roppant kreatív névvel ajádékozta meg a kis Rowtsya-t - kicsit bizalmatlanul néztek össze, amikor feltűnt nekik, hogy az erdős terepen az eredetileg vízben élők milyen magabiztossággal és hihetetlen ügyességgel vágtak át a sűrű aljzaton. Legnagyobb meglepetésükre erről a részről hárman is versengenek majd a döntőben, hisz volt három tehetséges páros, akik mindegyik elrejtett tárgyat megtalálták.

Ebéd után kezdődött Marana fordulója. Elképzelhetetlen motivációval állt a rajtvonalhoz, ami már a lombok szintjén volt. Az első feladat az volt, hogy a páros mindkét tagja átjusson az első fa lombkoronájának tetejére. Az első tárgy azon a fán volt, ennyivel segítettek a szervezők. Mindenki máshogy probált átjutni, Marana például átdobta Rose-t, majd utánaugrott. Az első akadálynál a 64 fős - familiárisokkal együtt természetesen - mezőny 50-re csappant. A pálya tövvi része nem volt olyan húzós, de tizenkétszer kellett teljesíteni, ha minden tárgyat be szeretnének nyújtani. A vacsoráig még bőven volt idő, amikor Marana-ék már a negyedik tárgyat is benyújtották, ekkor volt a párok száma 12.
Több húzós szituáció is akadt az egyébként nem nehéz színtéren. Marana társa kicsiny mancsai révén többször is lezuhanáshoz közeli helyzetbe került, de szerencsére a lány mindig mellette maradt és figyelt rá. A fordulóból ketten jutottak a döntőbe, köztük nem volt Marana és Rose.

A vacsorát követően a vízi út is megnyitotta kapuit. Itt helyenként növény volt a víz felszíne fölött is, a medence széle pedig lépos, mocsaras jellegű volt, ahová itt-ott kitért a megszabott út. Ezen szakaszból egyetlen továbbjutó lett, de ő sem 12 tárggyal, hanem tízzel. Egészen egyszerűen nem akartak az iszapban turkálni, így magukra vetve csak egy versenyző jutott tovább.

A következő napon a hat kitűnő páros versenyezhetett a Hold-díjért. Fekete szárnyú tündérünk csalódottan figyelte az ütközetet, egyedül egy sötét kerítésnek támaszkodva. Ashkore jelent meg mellette és a lány példáját követve a kerítésnek dőlt.

- Nem jó állatot választottam. - mondta elkeseredve Marana.

- De, jót választottál. Hidd el, ha ez a kicsi egyszer tovább tud fejlődni, akkor csodálatos társ lesz belőle. 

- Az túl sok idő. Nekem nincs annyi időm, hogy vele is foglalkozzak. Reggel már vissza lehet adni a helyre, ahol kiválasztottuk?

Ashkore csak sóhajtva bólintott. 

- Tudod, nem akarlak megijeszteni, de szerintem a lehető legbölcsebb az lenne részedről, ha megtartanád ezt a familiárist. Úgy néz ki ő szeretni fog, ha másnak nem is engeded... 

A lánynak már nem volt ideje reagálni, mert a vezető feltápászkodott és hagyta, hogy örlődjön kicsit egyedül. 

Az ünnepség-sorozat ideje alatt lehetett a familiárisokat visszavinni a közös lakhelyükre. A következő év első napján Ashkore megnézte az elvitt jószágok listáját: Marana Onipontete - Rowtsya baba___állapot: visszahozatlan