Eltévesztett telefonszám

első szám

Tamaki

A kiürült korsómat az asztalra teszem, még véletlen sem a poháralátétre, amit az a nagyon szexi, szőke pincér srác rakott elém. Csak azért ittam meg ezt az adagot is, mivel akartam, hogy megint idejöjjön. Valószínű, hogy túl egyértelműek a szándékaim, ezért méreget a pult mögül, de sajnos nem úgy, ahogy én akarnám. Poharakat törölget, ezt innen is látom, pedig a magas fenyőből faragott bárpult mellkastól lefele kitakarja.
Megvárom, amíg odajön az asztalomhoz, hogy elvigye az üres korsót, és letörölje a sörfoltot, amit az asztalon hagyott az üveg. Nem néz rám szépen, mintha fel akarna nyársalni a tekintetével. Feltűnhetett neki, hogy túlságosan is méregettem őt az este folyamán.
– Csak a pultnál tudsz fizetni – közli hidegen, majd a tálcájára rakja az egy szem korsót, és eltűnik vele a pult melletti lengőajtó mögött. Persze nem hagyom ki a lehetőséget, és addig nézem a seggét, amíg az ajtó ki nem takarja. Nem egy vékony srác, bár ez a picit pufibb típus amúgy is jobban bejön, hisz jobb, ha van mit fogni a srácon. A combjai húsosak, összedörzsölődnek miközben sétál, a feneke pedig jó kerek, a fekete farmer teljesen ráfeszül, mintha kihízta volna, de még bele akarta volna magát préselni. Szívesen lehámoznám róla.
Mire kijön, én már feltápászkodtam, és a pultnál állok, kezemben a pénztárcámmal. Beüti a tételeket a pénztárba, majd elém dobja a számlát, nem is szól hozzám. Előkeresem a megfelelő összeget, kicsit többet is adok neki. Megérdemli. A szexi pultosoknak illik több borravalót adni, főleg, ha az ember akar tőlük valamit.
– Nem kérek visszajárót – mondom, és ezzel együtt a pénztárcám a farzsebembe csúsztatom. Látom, hogy értetlenül pillant rám, egyik szemöldökét felvonja. Lehet, hogy nincs hozzászokva az ezer jenes borravalóhoz. Már ép lépnék el, amikor a pultra rakja a bankjegyet, és várakozóan néz rám.
– Tedd el! – mondja kissé erélyesebben, és közelebb csúsztatja felém, majd visszafordul a kasszához. Elmosolyodom, majd sóhajtva kuncogok, de otthagyom a bankjegyet. Csináljon vele, amit akar, én nekiadtam.
Elfordulok, hallom, ahogy mögöttem még zsörtölődik picit, és a bár ablakán lévő tükörkép miatt látom, hogy elvette az ezrest. Félig hátra fordulok, és elköszönök, mielőtt kilépnék.
– Köszönöm a kiszolgálást! További szép estét! – Azzal már kint is vagyok a hűvös koraőszi éjszakában. Úgy látszik ebből nem igazán lesz semmi, bár addig jár a korsó a kútra, amíg... Ha nem koptat le nyíltan, addig én is fűzni fogom.
Az apartman, ahol élek, nagyjából harminc perc sétára van csak. Az arcomat egy vastag sállal takarom, mivel a szél könnyen kifújja. Szerencsére a gondnok már bekapcsolta a kazánt, így mire belépek a kis lakásba, bent kellemes meleg fogad. Lerúgom a cipőmet, a kabátomat pedig fogasra akasztom, majd beljebb megyek. Vacsoráztam a kocsmázás előtt, így a konyhát most ignorálom, inkább a fürdőbe megyek, letusolok gyorsan, fogat mosok, és bebújok az ágyamba, hogy olvassak még egy picit.
Éjfél után már le-leragad a szemem, így félrerakom a szemüvegem és a könyvet, bár a sok sörnek köszönhetően, amit az éjszaka folyamán megittam, csakhogy a szexi pultos mindig felvegye a rendelésemet, már teljesen mást olvasok, mint ami ténylegesen a könyvbe van írva. Lekapcsolom a kislámpát, és éppen hogy párnát ér a fejem, amikor megszólal a mobilom. Mégis ki a nyavalya hívhat engem hajnali fél egykor?
Felkelek, és morcosan keresem a mobilomat az éjjeliszekrényemen. Ismeretlen számot ír ki, nem ismerem fel. Amikor felveszem, el akarom küldeni a búsba az illetőt a vonal másik végén, de még ki se nyitom a szám, amikor egy kéjes nyögést hallok a készülékből. Egy pillanatra ledöbbenek, és fogalmam sincs, hogy mégis mi ez, mégsem merem megszakítani a hívást, ahhoz túlságosan is kíváncsi vagyok.
– Azt akarom, hogy érints meg... – jön egy újabb mámoros hang a készülékből. Férfi hang, ezt egyből kikövetkeztetem. Ne hiszem, hogy az illető engem akart hívni, de egy kis mocsoknak érzem magam, hogy ennyire tetszik a másik férfi élvezete. Ha már nem jött össze a szexi csapossal, hagy szórakozzak én is egy kicsit.
Kihangosítva rakom a mobilt a párnámra, miközben a férfi a vonal végén nyögdécselve adja tudtomra, hogy mit csinál magával. Nem tudom, hogy nézhet ki, de az biztos, hogy személyesen is szívesen találkoznék vele. Magabiztosnak tűnik a testével kapcsolatban, tudja mit akar, és ezt mindig is piszkosul szexinek találtam.
– Alig várom, hogy végre bennem légy... – Kénytelen vagyok a számba harapni, mivel már azon a ponton vagyok, hogy igen, én is ezt akarom. Soha nem csináltam még ilyet, a telefonszex mindig is egy olyan dolog volt számomra, ami nem adhat eleget. Lehet, hogy rosszul gondoltam, és az egész csak partnerfüggő.
Hamarosan már én is a nadrágomban matatok, miközben a mobilomból hallgatom a férfi nyögdécselését és valami halk zúgást. Ha tippelnem kéne, a voksomat egy vibrátorra tenném. Rossz fiú. Igyekszem a hangomat visszafogni, miközben magamhoz érek, várom az utasításokat, mit is teszek vele éppen. A szemem lehunyom, és bár arc nem jelenik meg előttem, úgy érzem, mintha tényleg lenne velem valaki, valaki aki az ölemben ül, és a combjának puha bőrén simítok végig.
Felnyögök, ahogy elélvezek, nem túl hangosan, pedig szeretnék egy mély morgást kiengedni, ahogy a kellemes bizsergés átjárja a testemet, de nem akarom megzavarni a partneremet, hisz ő egyáltalán nem nekem szánta ezt a kis műsort. Mégis szeretném a tudtára hozni, mennyire élveztem ezt a kis showt.
A telefont a fülemhez emelem, lekapcsolom a kihangosítót, amíg letörlöm a kezem és a farkam egy zsebkendővel, majd a koszos zsebkendőt a háló sarkában lévő kukába dobom.
– El... fogok... menni... – Amikor meghallom az édes pihegését, nem tudom visszafojtani azt a kéjes érzést, hogy válaszoljak neki. Egy darabig még hezitálok, hallgatom az édes kis szenvedését, majd végül beleszólok a készülékbe.
– Élvezz el bébi.