Eltévesztett telefonszám

harmadik szám

A toll majdnem kiesik a kezemből, és beletelik jó pár másodpercbe, mire meg tudok szólalni, és felfogni, amit mondott.
– Parancsolsz? – kérdezem nyersen, egy fintorral az arcomon. A tálcát az asztalra teszem, és a szélére támaszkodom, ahogy közelebb hajolok hozzá.
– Jól hallottál – feleli vigyorogva, és kicsit megdönti a fejét oldalra. Egyre jobban érzem a késztetést, hogy az ingének a gallérjánál fogva ragadjam meg, és cibáljam ki innen, hogy utána megverhessem. De nyugalmat erőltetek magamra, nem fog kihozni a sodromból, hiszen ő is csak egy a sok pasi közül, aki ilyen alacsony szintű csábításokra képes csak.
– Idefigyelj! – veszem halkabbra a hangom, de még így is komoly vagyok. – Nem tudom, hogy mégis milyen perverz vagy, de...
– Nem én hívok fel idegeneket szex közben – vág közbe egy kacsintással. A combomra csapok, és nagyot szusszantok.
– Elhiheted, hogy nem téged akartalak hívni! – vágok vissza kissé idegesebben. Nem hiszem el, hogy ennyire kihoz a sodromból.
– De én is nagyon élveztem, meg te is, szerintem mind a ketten jól jártunk – feleli vigyorogva. Fél karral a pultra könyököl, és közelebb hajol hozzám. – És ha bármikor társaságra van szükséged, tudod a számom – kacsint, mire én vigyorodok el.
– Még akkor sem élnék az ajánlattal, ha nem lenne szeretőm – fintorgok rá, ám nem számítok arra, hogy a következő pillanatban a combom mögé nyúl, és közelebb húz. Elkerekedett szemekkel meredek rá.
– Nem lehet valami jó, ha csak a hangját hallod, és nem ér hozzád. Az érintésnek nagyon fontos szerepe van. – Érzem, ahogy az ujjai finoman a combomba marnak, az én arcom pedig lassan egy paradicsoméra hasonlít, annyira ideges vagyok. Elkapom a csuklóját, és nem túl finoman belemarva elhúzom a lábamtól.
– Ne. Érj. Hozzám! – tagolom, majd ellököm a kezét. – Van szeretőm, és nem mindig ér rá, ilyenkor csak ez marad, de ezt is élvezem, mert ilyenkor is legalább velem foglalkozik. És senkiért, ismétlem. Senkiért nem hagynám el őt. Úgyhogy befejezheted azt, amit éppen próbálsz elérni nálam, mert semmi esélyed! – fújtatok, majd elveszem a tálcámat, és a pult mögé menekülök, mielőtt addig verem a fejét az említett fém tárggyal, amíg be nem horpad. Érzem a hátamon a tekintetét, és a vigyorát, de nem foglalkozom vele. Töltök neki egy korsó sört, abból, amit a legutóbb kért, majd csak szimplán az asztalára rakom, rá sem nézek, miközben elmegyek ott, majd sürgök-forgok tovább.

Egész este érzem a tekintetét, és amikor hajnali három körül már csak ő ül bent, egy nem túl szép köhintéssel jelzem, hogy távozhatna. Felkapja a fejét, és rám vigyorog, majd lassan kiissza a korsót. Odamegyek hozzá, majd elveszem, de egy pillanatra a kezemért nyúl, és nem enged távozni.
– Töltsd újra megint! – Mondja, majd elenged. Legszívesebben széttörném a fején az üveget. Lenyelek egy adag szitkot, majd lerakom a korsót, mielőtt akcióba lendülnék.
– Kaphatod elvitelre max, de az én munkaidőm lejárt – vetem oda nem túl finoman. Kíváncsian pillant rám, az egyik szemöldöke elég magasra szalad.
– Tudtommal hatig vagytok nyitva – magyarázza, holott én is nagyon jól tudom a nyitvatartási rendünket.
– Lehet, de van egy nagyon rendes főnököm, aki belement, hogy ma hamarabb zárjunk. Mivel ad egy, fáradt vagyok. Ad kettő, lenne más dolgom még, amit elintéznék. Ad három, már csak te vagy itt, így nem nagy kár, ha egy korsó sör ára kimarad a kasszából – tagolom el neki, mintha csak egy idiótához beszélnék. Bár azt is teszem.
– Idegesnek tűnsz – jegyzi meg, mire majdnem lehidalok.
– Nem mondod! – csapok a térdemre egy hitetlenkedő kifejezéssel az arcomon. Ő közben az asztalra könyököl, a fejét a tenyerén támasztja meg, úgy néz fel rám egy kacérnak szánt mosollyal.
– Úgy viselkedsz, mint egy baszatlan picsa. – Érzem, ahogy bennem elszakad valami, és valami elképesztő hévvel rántom meg a pólóját.
– Azonnal takarodj innen kifelé! – üvöltök rá, majd elveszem a korsót, és elsétálok vele, Be a konyhába, mielőtt még a fejéhez vágom. Berakom a mosogatóba, és szerencsémre mire kimegyek, a pénz a pohártartó alá van csúsztatva, persze megint egy nagyobb köteg borravalóval. Ezt is félrerakom, mint az előző adagot. Majd ha lesz alkalmam, a sörébe áztatva visszaadom neki. De addig is megnyugtat a tudat, hogy már házon kívül van. Qu persze kidugja a fejét az irodából, hogy mi van, de amint megemlítem neki, hogy csak egy pimasz zaklató, csak nevetve legyint. Van benne némi hátsó szándék, hogy én vagyok a pultosa, viszont remekül megfizet érte, így nem panaszkodok.
Befejezem a mosogatást, majd elpakolok, és beköszönök Qunak, aztán pedig hazamegyek. A bejáratot bezárom, előtte pedig elfordítom a nyitva táblát, ami így a Sajnáljuk, zárva vagyunk feliratot mutatja. Fáradtan hazavonszolom magam, és imádkozom, hogy végre eltűnjön a zaklatóm. És hogy Sora végre felbukkanjon a bárban. És mondjuk kimentsem onnan.