- 1 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~3~

- Senki se mozduljon! - utasította őket egy hang valahonnan. A kis csapat Yakuékkal kiegészülve egy helyre hátrált, így kis tömeget alkotva próbáltak átlátni a füstön. Levék hiába kapták elő a pisztolyaikat, mielőtt bármit is tehettek volna, eloszlott lassan a füst és meglátták az embereket, akik körülvették őket.

- Daichi-san? - kérdezte meglepetten Tsukishima, mikor felismerte egykori bajtársát, aki éppen pisztolyt szegezett rá.

- Tsukishima? Kuroo? Mit kerestek ti itt? - ismerte fel őket az említett mellett álló Suga, miközben lassan leengedte a fegyverét.

- A Karasuno? Hála az égnek, már azt hittem valami komoly arcok - sóhajtott megkönnyebbülten Bokuto.

- Bokuto-san! - örült meg az ismerős arcnak Hinata is.

- Mi csak Yakuékhoz jöttünk! - mutatott Kuroo a mellette álló alacsony alakra.

- Mi meg csak behúzódtunk ide. Ti mit csináltok itt? - kérdezett vissza Yaku.

- Ez a mi raktárunk - mondta Asahi felvont szemöldökkel. - Azt hittük valaki már megint ki akar rabolni minket - nevetett fel erőltetetten, miközben eltette a fegyverét, ahogy a többiek is.

- Már megint? - akadt fent Kenma a lényegen.

- Hosszú történet, majd bent elmeséljük. De gondolom nektek is van mit mesélnetek - ajánlotta fel Suga, amibe mindenki egyből belement.

- Várj, hogy érted azt, hogy bent? - kérdezte Bokuto a többiek után indulva, akik közben a kijárat felé haladtak.

Nos, Suga úgy értette azt, hogy bent, hogy abban a bazinagy luxusvillában, ami a raktár mögött húzódott jól elrejtve. A földszinten lévő egyik nappaliba telepedtek le, ahol kisebb csoportokra bomolva beszélték meg az elmúlt pár év eseményeit, mióta nem találkoztak.

- Oké, szóval ha jól értem, miután levertétek a Shiratorizawát, folytattátok a nagykutyák kiiktatását, és abból sikerült felhúznotok ezt a kecót - foglalta össze Kuroo a hallottakat, a vele szemben ülő Suga és Daichi pedig egyetértően bólogattak. - És hova lettek a többiek? Mintha kicsit kevesebben lennétek...

- Nos, Noya és Tanaka, valamint Ennoshitáék különváltak, és saját csapatot alakítottak, de azóta is a támogatásunkat élvezik - mesélte Suga.

- Na és veletek mi van? Meg akarjátok dönteni a Seijoht? - váltott témát Daichi.

- Igen, és ezért akartunk Yakuékkal is beszélni, de ők nem mentek bele. Esetleg ti...? - tette fel félig a kérdést, mivel ő sem volt benne biztos, hogy ezt komolyan gondolja.

- Nem is tudom. Mostanában nem alakulnak a legjobban a dolgok... - nézett végig a társaságon Suga elhúzott szájjal. Akaashi Kegayamával társalgott, Asahi pedig érdeklődve hallgatta őket, Bokuto Hinatával örvendezett, Kenma pedig egyik percben még őket figyelte, a másikban pedig már a telefonját bújta. - Hogy is mondjam? Akadtak gondok. És nem hiszem, hogy a csapat most készen állna egy ilyen bevetésre...

- Hát ha nem, akkor nem - bólintott csalódottan Kuroo, majd feltápászkodott. - Akkor szerintem nem is zavarnánk tovább...

- Várj csak - szólt oda neki, az éppen belépő Kiyoko, akit addig nem is láttak. - A bevetéshez fegyverekre is szükségetek lesz nem? Nálunk szerintem pont akad pár... - nézett a szeme sarkából Daichiékre, akik egyetértően bólintottak.

- Hát azt megköszönném - bólintott meglepetten Kuroo. - De ha már itt tartunk, én is mutathatok neked egy fegyvert.... - bújt elő belőle a perverz énje, amit Kiyoko egyszerűen ignorált.

Miután lerendezték a fegyvereket, hőseink el is köszöntek a Karasunotól és tovább álltak. Más már nem akadt, akit bevonhattak volna a tervbe, így egyenesen Kenma lakására mentek, hogy megtervezzék a rajtaütést, út közben viszont nem várt emberekbe ütköztek. Éppen a város egyik kihalt részén autóztak el, mikor az ablakon kibámuló Bokuto figyelmes lett valamire, így egy "AKAASHI!" felkiáltással megállította a kocsit, majd visszatolatva megnézték mi volt az. Egy fekete terepjáró parkolt az egyik ház mögött amiből pár ismerős alak szállt ki. Terushima, a Jozenji vezetője, Yoshiki Towada és Ogano Daiki a lepukkadt gengszterek, Takeru Nanashima a bérgyilkos és persze Oikawa és Iwaizumi. Viszont mikor már azt hitték vége a sornak, egy rég nem látott alak is kiszállt a járműből, aki talán a legnagyobb meglepetést okozta embereinknek: Ushijima Wakatoshi.

- Ez mi a szart keres itt? - kérdezte elámulva Kuroo, miközben az emberek egyesével bementek az egyik épületbe.

- Utánuk kéne menni, mivel gondolom nem tea-partizni mentek be - ajánlotta Tsukishima unottan könyökölve a térdén.

- Bemegyek - jelentette ki váratlanul Kenma, mire mindenki meglepetten nézett rá.

- Akkor én is me.... - kezdett bele Kuroo, viszont Akaashi félbe szakította.

- Nem, én megyek vele. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű, és ötünk közül mi vagyunk a legalkalmasabbak az ilyenre - indokolta meg Akaashi magát.

- Jól van, de ha bármi van, szólj nekünk - nyomott a kezébe Bokuto egy adóvevőt. Kuroo vetett egy utolsó rosszat sejtő pillantást Kenmára, majd kinyitotta a furgon ajtaját, amin a két alak kapucnit felvéve úgy surrant ki, mint két macska. Hamar eltűntek a házak között, így pár perc múlva Bokuto aggódva szólt bele az adóvevőbe.

- Akaashi, közvetítsd már hogy mi van, mert meghalok! - kérte barátját, aki pár perc múlva válaszolt.

- Oké, oké. Itt vannak a másodikon, és csak azok vannak bent, akiket láttunk. Oikawa éppen valamiről beszél a többieknek... Most meg a társa elővett valami bőröndöt, amit kinyi.... - hirtelen megszakadt az adás, mire a furgonban ülők ijedten összenéztek.

- Akaashi! Akaashi, válaszolj! - suttogta Bokuto elhalva, de nem jött válasz. - Akaashi.... - mondta halálfélelemmel, majd Kuroora nézett.

- Bemegyek - határozta el magát a fekete hajú, de mielőtt kiszállt volna Tsukishima visszafogta.

- Nem éri meg, csak te is bajba kerülsz - mondta ésszerűen, mire a fekete hajú idegesen visszaült a helyére.

- Tíz millió dollár - szólalt meg valaki újra az adóvevőben, viszont a hang egyáltalán nem hasonlított Akaashiéra....

Folytatás következik...