- 1 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~5~

Kuroo valóban ismerte már egy ideje Oikawát, így tudta, hogy az nem ejtene sebet létfontosságú szerven, így a gyomrára fog célozni. Ám ezt a lövést ügyesen kikerülte, a másodikra viszont már nem számított, ami a karját célozta meg, és nem sokon múlt, hogy eltalálja. Viszont így is csak egy hosszú csíkot húzott rajta, ami nem sokkal ezután vérezni is kezdett.

- Nem számítottam rá, hogy ennyire ismersz - tette el a pisztolyát Oikawa. - De alábecsültelek - mondta lenézően, mire Kuroo keze már lendült volna a pisztollyal együtt, viszont valaki hátracsavarta azt.

- Ne olyan hevesen Tetsu - vigyorgott Terushima, aki kivette a kezéből a fegyvert, majd egy egyszerű mozdulattal térdre kényszerítette. Kuroonak csak ekkor tűnt fel, hogy a terembe belépők lefegyverzik őket, és barátainak sem áll jobban a szénája. Bokuto idegesen nézelődve feltette a kezét, és valószínűleg a kijutás leggyorsabb módját tervezte, Yaku eltűnt a dobozok között, ahova Towada eredt utána. Levhez minimum két ember kellett, hogy egyáltalán a gépfegyverét elvegyék, és azután is csak nagy harcok után tudták teljesen lefegyverezni.

- Szólhattál volna, hogy vendégeink vannak, és akkor több embert hozok - lépett Oikawa mellé Daiki, aki kissé megvetően tekintett végig a társaságon, miközben - mint kiderült - az emberei átvizsgálták a raktárat és őrizetbe vették a környékét. Egyedül Tsukishima tudott elbújni az ablakok mögött, de ő is csak idegesen várakozva agyalt, hogy mit kéne most lépni. Valamint remélhetőleg Akaashi is épségben elbújt az egyik konténerbe, ahol nem láthatták meg.

- Ugyan, simán elbírtunk velük - legyintett Oikawa, majd elindult Kuroohoz. - Nem igaz, Tetsuro? - kérdezte tőle nyájasan mosolyogva, mire a fekete hajú egy hirtelen mozdulattal lefejelte a közvetlen előtte megálló Oikawát. A barna hajú egyből az orrához kapott, amit pillanatok alatt vörösre is festett a vér, Kuroo pedig a tehetetlen látványán tökéletesen szórakozott.

- Igen, pont ahogy mondtad - vigyorgott hasonló stílusban mint Oikawa, amivel nagyon feldühítette a tagot, így az egy erős rúgással gyomorszájon rúgta. Terushimának itt be is fejeződött a dolga, mivel Kuroo magától is magzatpózt vett fel, így a piercinges csávó elégedetten sétált arrébb.

- Ch, bunkó - hagyta annyiban Oikawa, majd Iwaizumihoz fordult, aki egy adag sült krumpli társaságában élvezte a műsort. - Most nézd meg Iwa-chan, tönkretette a tökéletes orrom!

- Oikawa. Az orrod sosem volt tökéletes, úgy hogy ne aggódj, nem lett jobb. - mondta félvállról Iwaizumi, amiért csak egy gyilkos pillantást kapott Oikawától.

- Pff, nem csodálom ha beoltanak, ha csak ennyire telik tőled - röhögte ki Kuroo, aki közben összeszedte magát, és elhatározta, hogy már csak azért sem hátrál meg. Elvégre a becsületéért jött, vagy mi...

- Pedig régen tökre bírtalak Tetsuro... - sóhajtotta Oikawa egy zsebkendővel letörölve a vért az arcáról -... de ha így folytatod, nem úszod meg élve - tette el a véres rongyot, majd miután egy hanyag mozdulattal félredobta a kabátját, neki ment Kuroonak, aki éppen csak feltápászkodott a földről. Kuroo ügyesen kikerülte az ütését, és egy rántással a földre húzta, viszont azzal a lendülettel Oikawa felülkerekedett rajta, és a mellkasán térdelve behúzott neki. Aztán még egyszer. Aztán Kuroo megragadta a gallérját, és megfejelte, amitől ő került felülre. Ez a viaskodás így ment még egy darabig, és egy idő után nem tudta megmondani az ember, hogy Oikawának vagy a Bokutot visszafogni próbáló embereknek van-e nehezebb feladata, ugyan is a bagoly mindenképp be akart szállni a bunyóba.

Miután a fiúk kellően kipüfölték egymást, és már félő volt, hogy valóban meghal valamelyik, szétszedték őket, és amíg Kuroo a földön ülve törölgette a véres fejét, Oikawa odabattyogott Iwaizumi mellé.

- Na, kibokszoltad magad? - nyújtott oda neki Iwaizumi egy zsebkendőt, amire Oikawa csak ráfintorgott, majd egyszerűen beletörölte az inge ujjába az arcát.

- Kicsit elvesztettem a fejem - motyogta, majd minden mindegy alapon elvette a zsebkendőt, és befogta vele az orrlyukát. Ezzel egy időben pedig egy tompa ütés hangja hallatszott, mire Iwaizumival egyszerre odakapták a fejüket. Terushima Bokuto gépfegyverének végével leütötte a tulajdonosát, majd ártatlanul nézett Oikawáékra.

- Nem maradt nyugton - tárta szét a karját értetlenül, mire a földről felhangzott egy "AKAASHIII" kiáltás, így ijedtében bele is rúgott egyszer.

- Pff, idióták - forgatta meg a szemét Oikawa, majd a földön ülő Kuroora nézett, aki eszelősen vigyorgott rá. - Neked meg mi bajod van? - kérdezte idegesen és értetlenül.

- Semmi, csak kifejezetten élvezem nézni a szétvert fejedet - mondta Kuroo kitűnően szórakozva, mire Oikawa majd nem nekirontott még egyszer, viszont Iwaizumi időben visszafogta. Habár Kurooék helyzete elég kilátástalan volt, még is olyan érzése volt a fekete hajúnak, mintha sikerült volna fogást találnia Oikawán. Igaz, hogy Tsukishima és Akaashi tehetetlenül várakoztak odakint és figyelték az eseményeket, Lev tehetetlenül vergődött, Yaku eltűnt és Bokuto is kidőlt, még is Oikawáék voltak meglőve, mivel Kuroo nem akaródzott feladni. Ezt pedig jól is tette, ugyan is mikor Iwaizumi már éppen megkérdezte volna, hogy most akkor hogyan tovább, autó motorja zúgott fel odakint.

- Na, végre megjött Ushiwaka is - sóhajtotta Hanamaki, aki eddig kifejezetten unatkozott.

- Elég gyorsan jön, nem? - kérdezte furcsállva Daiki, mivel az autó nem akaródzott megállni, hanem egyre inkább közeledett az épülethez.

- Ushiwaka mindig is pchihopata volt, úgy hogy ma- - legyintett Oikawa, viszont mielőtt befejezhette volna, az autó egyenesen belehajtott a bejárati ajtóba, áttörte azt, majd megállt, s amint elült a por, mindenki meglátta a benne ülőket.

Folytatás következik....