- 1 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~2~

- Kei?! - ült fel hirtelen Kuroo, ami után egyből jajgatva vissza is dőlt, ugyan is erős fájdalom hatolt a hasába.

- Nem, a mikulás - forgatta meg a pápaszemes unottan a szemét, majd közelebb sétálva letette a bögréjét a dohányzó asztalra, majd a kanapé mellett megállva felhúzta a fekete hajú pólóját. - Ember, ha így folytatod felszakítod az egész sebet - nézett az átvéresedett kötésekre.

- De te nem kimentél külföldre orvosira? - kérdezte értetlenül Kuroo, miközben a szőke kötést cserélt.

- De, csak hazajöttem a szüleimhez. Erre mikor megyek ki a reptérre kapok egy telefont, hogy valami hülyeséget csináltál. Már megint. - magyarázta Tsukishima, majd a kávéját újra a kezébe véve leült a fotelba, ahol Kenma telefonozott azelőtt.

- Honnan van meg neked a száma? - nézett Kuroo Kenmára gyanakodva.

- Neked van meg, de mivel éppen elvérezni készültél a szakadó esőben, felhívtam valakit - mondta Kenma, Kuroo pedig nem tudta melyiknek legyen hálásabb.

- A bosszúra visszatérve pedig előre szólok, hogy nem foglak még egyszer kihúzni a csávából, úgy hogy ne csinálj megint őrültséget - szögezte le Tsukishima, mielőtt a fiú túl nagy álmokat szőtt volna. Kuroo ekkor Kenmára nézett, aki ártatlanul feltette a kezét.

- Rám ne nézz, erről is megmondtam, hogy hülyeség - kérte ki magának, mire Kuroo sóhajtott egy nagyot.

- Ne csináljátok már! Én hányszor húztalak ki titeket a szarból? - kérdezte felháborodottan.

- Egyszer sem? - húzta fel értetlenül az egyik szemöldökét Kei.

- Jó, ez igaz. De akkor is segítenetek kell! Hol marad a barátság, meg az egyéb szarok? - ült feljebb, vigyázva, hogy nehogy megint hirtelenkedjen. - Figyeljetek, ha rajtuk ütünk, akár még óriásit is kaszálhatunk vele. Mennyi pénzük lehet ezeknek? - győzködte őket Kuroo.

- Még azt sem tudom kikről van szó - emlékeztette Tsukki, hogy ő csak akkor kapcsolódott be a sztoriba.

- Az Aoba Joshairól. Egy droggal kereskedő szervezet Tokyoban, és a vezetője Oikawa Tooru, akivel régen együtt röpiztetek - világosította fel Kenma.

- Igen, és elég rég óta csinálják, úgy hogy marha sok pénz lehet már a markukban. Ha beszervezzük pár haveromat, simán rajtuk üthetünk.... - lendült bele a tervezésbe a fekete  hajú, Kenma viszont félbeszakította.

- Ugye nem akarod őket is belekeverni? - kérdezte a sárga szemű ijedten.

- Biztosan benne lesznek - nézett rá komolyan Kuroo. - Velük simán megcsináljuk. Kei, benne vagy? - fordult a pápaszemes felé, aki a kávéját kortyolgatva ült a fotelban.

- 24 órával ezelőtt még egy végbél műtétet vezettem le, erre most bele akartok keverni ebbe a szarba.... - tette le a szemüvegét, és fáradtan megmasszírozta a szemeit. - Nem mondhatok biztosra semmit, de van egy olyan érzésem, hogy még szükség lesz rám - egyezett bele végül.

- Kenma? - fordult csillogó szemekkel barátjához, aki egy kicsit elmélázott a sötét szempárba, majd sóhajtva félrenézett.

- Elvégre a legjobb barátod vagyok. Vagy mi... - egyezett bele ő is, mire Tetsuro megint elfeledkezett magáról, és hirtelen felugrott a kanapéról, amit követően egyből le is fejelte a padlót.

- De mindenek előtt higgadj le egy kicsit, mert így előbb nyírod ki magad, minthogy megtaláld őket - pattant oda Tsukishima Kenmával egyszerre, hogy felsegítse, és természetesen a szemrehányást sem hagyhatta ki.

*A reklám után*

- Benne vagy Kou? - kérdezte Kuroo. A nap már kezdte az ég alját súrolni, ők pedig éppen az egyik legnagyobb szerencsejáték birodalom tulajdonosának az irodájában beszélgettek az illetővel.

- Még szép! Ekkora szakítást ki nem hagynék! - kacsintott rá izgatottan Bokuto az asztala mögött ülve, majd elkiáltotta magát. - AKAASHI!

- Itt vagyok, ne ordíts - sóhajtotta az említett, aki éppen az egyik polcon pakolgatott valamit, majd fáradtan a bagoly mellé sétált.

- Te is jössz, ugye? - nézett fel rá Bokuto megerősítést várva.

- Nem tudom, rég nem csináltam ilyet... Egészen a Shiratorizawás ügy óta.... - vakarta meg a tarkóját Akaashi elbizonytalanodva.

- De ott is mekkorát szakítottunk! Biztos vagyok benne, hogy még mindig ugyan olyan jó vagy - győzködte a bagoly.

- Jól van, tőlem - sóhajtotta megadóan végül, mire Bokuto izgatottan felpattant a helyéről.

- És most? Yakuékat is beszervezzük? - kérdezte a fekete hajút, miközben az is felállt.

- Nem hiszem, hogy meg tudjuk győzni őket, de megpróbálhatjuk - pacsizott le a bagollyal Kuroo, mire az egész kis társaság megindult kifelé.

Lévén, hogy Koutaru naponta több embert tett vagyontalanná, min ahányszor kimondta azt, hogy "AKAASHI" ő szolgáltatta a járművet, ami egy nyolcszemélyes kisbusz volt jelenesetben. El is kocsikáztak rég nem látott barátaik ideiglenes tartózkodási helyére, ami jelenleg egy lepukkadt raktárépület volt.

- Yaku! Milyen rég láttalak! - köszöntötte rég nem látott társát Kuroo, mikor megpillantotta.

- Kuroo! Hát ti? - üdvözölte egy gyors kézfogással az alacsony, kérdőn végignézve a társaságon.

- Figyelj, az a nagy helyzet, hogy kéne a segítségetek... - kezdett bele a fekete hajú.

- Hatalmas húzás, tutira megéri - tért a győzködés részére Bokuto közbeszólva.

- Hm? Csak nem megint balhéztok? - sétált oda hozzájuk Lev is, aki abban a pillanatban tűnt fel.

- Nem, mármint... valami olyasmi... - húzta el a száját Kuroo, amikor meglátta Yaku megváltozott arckifejezését.

- Nem! - jelentette ki határozottan az alacsony srác.

- De Yaku-san, nem lesz... - kezdett bele Kenma, de hasztalanul.

- Nem, nem és nem! Megmondtam annak idején a Shiratorizawás ügy után, hogy én kiszálltam! Rám ne számítsatok, nem fogom még egyszer kockára tenni az életem! - tiltakozott felháborodottan Yaku.

- Ne csináljátok már! - kérte reménytelenül Kuroo széttárt karokkal.

- Yaku megmondta. Mi kiszálltunk, keressetek valaki mást - intette le őket Lev is.

- Azért megpróbáltad - veregette meg biztatóan barátja vállát Bokuto, majd sarkon fordult. A fekete hajú még egy darabig csalódottan bámult volt társaira, majd egy nagy sóhaj után ő is megfordult, hogy elmenjen. Viszont ekkor hirtelen halk csattanás hallatszott valahonnan, a következő pillanatban pedig füst lepte el mindannyiukat.

Folytatás következik....