- 1 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~4~

- Hú az nem kevés, haver! - mondta valaki más, feltételezésük szerint Terushima.

- És csak annyi lesz a dolgunk, hogy átjuttassuk az árut a tengeren? - kérdezte Towada.

- Igen, meg vigyázni rá, amíg át nem szállítjuk - egészítette ki Oikawa.

- Benne vagyok - mondta Daiki.

- Tőlem mehet - hallatszott Terushima hangja is.

- Legyen - mondta félvállról Towada is.

- Ushiwaka? - kérdezte Oikawa komolyan, mire szinte a buszban érezni lehetett a feszültséget.

- Csináljuk - mondta Ushikawa pár perc múlva komolyan.

- Rendben, akkor az utolsó szállítmány három nap múlva érkezik, és a kikötőben vesszük át úgy éjfél felé. Nektek is ott kellene lennetek, mivel közvetlen utána útnak is indulunk és... - hallgatták lélegzetvisszafojtva Oikawa magyarázását az adóvevőn keresztül, mikor hirtelen kivágódott a busz ajtaja, és Akaashi jelent meg mögötte.

- Jézusom, a frászt hoztad rám! - kérte ki magának Bokuto, míg barátja lihegve beszállt mellé, Kenmával együtt. - Mi történt? Miért halljuk, hogy miről beszélnek?

- Az ablak fölött próbáltuk lehallgatni őket, mikor véletlen kiesett a kezemből az adóvevő, le a párkányra. Iwaizumi pont akkor ment oda, és nyitotta ki azt, így gondolom azon hallatszódik ki.

- Nem sokon múlt, hogy lebukjunk - mondta Kenma is kicsit sokkosan.

- A lényeg, hogy megúsztátok, és most már tudjuk hol kell keresni őket. Lépjünk le, mielőtt észrevesznek - mondta Kuroo, mire az időközben a sofőrülésbe ült Tsukishima beindította a motort, majd elhajtottak.

Az a három nap olyan hamar elrepült, hogy észre sem vették. Minden nap Kenmánál lógtak és nem csak A, de még Z tervet is kidolgoztak a biztonság kedvéért. Alaposan felkészültek, mindenkit ismertek és tudtak róluk mindent, így azt gondolták nem lesz gondjuk. Viszont azon a bizonyos estén még is mindenki idegesen várakozva ült be a nagy furgonba. Egyedül Kenma maradt otthon, aki az akció során a "székes csávó" szerepét töltötte be. Utoljára a kikötő előtt beszéltek át mindent alaposan, majd néhány "minden rendben lesz" pillantás után szétváltak. Akaashi - mesterlövész lévén - odakint foglalt helyet a konténerek tetején, és az ő feladata volt ügyelni az odakinti biztonságra. Elsőnek Tsukishima ment fel ama bizonyos raktárépület tetejére, ahol Oikawáék hollétét remélték. Egy kis kamerán keresztül felmérte, hogy hányan tartózkodnak bent, majd továbbította az üzenetet Kurooéknak, miszerint csak ketten. Kuroo és Bokuto az épület két szemben lévő végénél várakoztak, hogy onnan jussanak be, így mikor pontosan 23:23 volt az órájukon, egyszerre behatoltak. A békésen beszélgető Oikawát és Iwaizumit meglepetésként érték a hívatlan látogatók, így kissé értetlenkedve néztek rájuk.

- Hát te Tetsuro? Tudtommal nem szerepelsz a meghívottak listáján - nézett a fekete hajúra Oikawa meglepetten.

- Tudtommal van még egy kis elszámolni valónk - válaszolt hasonló stílusban Kuroo, miközben kivette a pisztolyát a zsebéből és egyenesen Toorura szegezte.

- És elhoztad a kis barátodat is! Nagyszerű, minél többen vagyunk, annál jobb - mosolygott elégedetten.

- Ennyi lenne összesen az a nagy dobás? - kérdezte Bokuto elhúzott szájjal, mikor arra a pár - bár igen nagyméretű dobozra nézett, ami a raktárban hanyagul szétszórva hevertek.

- Naiv vagy és kritikus. Nem tetszik - ciccegett Oikawa a fejét ingatva, miközben Iwaizumi egyértelműen értve a célzást, elővette a pisztolyát és éppen lőni készült, mikor valahonnan az ő kezéből lőtték ki a pisztolyt.

- Én a helyedben nem próbálkoznék - morogta Kei a meglehetősen vastag ablakpárkányról, ami a raktár falainak legtetején helyezkedett el, miközben újratöltötte a sniperét.

- Uh, és egy nyomorékot is összeszedtetek. Gondolom akkor odakint is biztosan hagytatok egy-két embert - találgatott Oikawa, miközben vetett egy rosszalló pillantást Tsukishimára.

- Egy-kettőt? Alábecsülsz - blöffölt meggyőzően Kuroo, és még a lenéző mosolyt sem sajnálta megejteni. Eközben viszont motor hangja hallatszott odakintről, amivel egy időben Akaashi jelentette Tetsu fülében lévő poloskában, hogy egy fekete terepjáró érkezett meg.

- Végre megjöttek Makkiék is - sóhajtotta türelmetlenül Oikawa. - Nem tudom kiket szerveztél még be, de kezdheted félteni őket - mosolygott gonoszul, mire Kuroo értetlenül az ajtó felé fordult. Akaashi abban a pillanatban közölte vele, hogy két ember szállt ki a járműből, akiket egy pillanattal később már a saját szemével is láthatott Kuroo.

- Mi van itt Oikawa? Nem mondtad, hogy vendégeket is hozol - sétált beljebb Hanamaki és Matsukawa, teljesen figyelmen kívül hagyva Bokutoékat, akik túl meglepettek voltak ahhoz, hogy megmozduljanak.

- Mi tartott ennyi ideig? Már azt hittem öngyilkos leszek Shittykawa miatt - mondta szemrehányóan Iwaizumi, mire kapott egy mérges pillantást az említettől.

- Nyugi Iwa, csak dugó volt és azért késtünk - nyomta el a csikkjét Matsukawa.

- De még milyen jól tettétek - szólalt meg egy ismerős hang valahonnan a mellékbejárat felől, mire Kuroo teljesen ledöbbent.

- Yaku? Mit kerestek ti itt? - kérdezte sokkosan a két belépőtől, akikre Oikawáék sem számítottak.

- Volt egy olyan érzésem, hogy mint annak idején, most is nekünk kell kihúznunk a segged a szarból - forgatta meg a szemeit Yaku, amivel Lev kuncogva egyet értett.

- Jézusom már, mennyien vagytok ti?! - kérdezte türelmetlenül és felháborodottan Oikawa. - Azt hittem mostanra már túlesünk rajta - forgatta meg a szemét, miközben egy hanyag mozdulattal elővette a pisztolyát, amit Kuroora szegezett.

- Igazad van. Rendezzük le gyorsan - értett egyet vele Bokuto, aki a háta mögött elsőnek húzta meg a ravaszt a gépfegyverén. Ezzel pedig el is indult a káosz.

Oikawa és Iwaizumi a terem közepén állva lőttek egymásnak háttal, míg Kuroo és Bokuto fedezékbe vonult a ládák mögé. Hanamaki és Matsukawa is erre kényszerült, ugyan is Yakuék könyörtelenül nyomultak egyre beljebb, figyelmen kívül hagyva Iwaizumiékat. Tsukishima pedig hiába próbált meg kiiktatni bárkit is, aki nem bújt el, az folyamatosan mozgásban volt, és így nem tudott biztosra menni. Viszont a nagy lövöldözésben neki tűnt fel egyedül, hogy odakint újra egy érkező autó hangja zúg fel, így kibújva a kitört ablakon, amin bement, megnézte, hogy kik érkeztek.

- Kuroo, van egy kis baj - mondta a fülében lévő poloskának, amiből egyből jött a "Mi van?" válasz. - Még két autó érkezett meg, a többiekkel tegnapról, meg az embereikkel. - mondta feszülten, ugyan is ezzel elveszett a létszám fölényük, elég erősen.

- Bassza meg - motyogta Kuroo, majd minden mindegy alapon kibújt a doboz mögül, és tüzelni kezdett. Viszont a próbálkozása teljesen hiába való volt, ugyan is az épületet teljesen körbevették, ezzel elzárva a menekülés útját, odabent pedig halálra voltak ítélve.

- Hát barátaim, úgy tűnik itt a nóta vége... - mondta Oikawa tettetett sajnálattal, mikor meglátta a belépő embereket, és egy magabiztos mosollyal megadta a kegyelem döfést.

Folytatás következik....