- 1 - 𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝗶𝗺𝗲𝘀 𝗼𝗳 𝘁𝗵𝗲 𝘁𝗿𝗼𝗼𝗽𝘀 [Haikyuu!! ff]

~End~

- Suga?! Ezt... Ezt nem mondod komolyan... - mondta elképedve Daichi, és olyan fejet vágott, mintha szellemet látott volna.

- Bocs, én csak... - sütötte le a szemét Suga, és legszívesebben ott helyben elsüllyedt volna.

- Ő csak beleunt a pitiáner melókba, és nagyban akart játszani - mondta Oikawa Suga helyett, viszont ezt senki sem tudta nagyon elhinni.

- De miért? - kérdezte csüggedten Asahi

- Sajnálom - vetett egy utolsó bocsánatkérő pillantást Suga rájuk, majd elbattyogott Oikawáék mögé a dühös, szomorú és kérdő pillantások közepette. De leginkább az az egy megvető szempár hagyott nyomot benne, akinek a legnagyobb csalódást okozta ezzel.

- Meh, ez az arc sokkal nehezebb, mint hittem... - jelent meg az ajtóban egy újabb ember.

- Akaashi?! - kérdezte sokkosan Bokuto, mikor meglátta, hogy kit húz maga után a vörös.

- Végeztél Tendou? - kérdezte Ushiwaka a társát, aki bevonszolta egy darabig a félig eszméletlen tagot, majd ledobta a földre.

- Ja, de egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam. - porolta le a kezét, mintha csak egy krumplis zsákot tett volna arrébb, mire Bokutoban elpattant a cérna, és ha Kuroo nem fogja vissza, nekiugrik. Habár látszólag nem volt rajta semmi sérülés, a fején lefolyó vércsík nem sejtetett valami jót.

- Nagyszerű, akkor rendezzük le ezt gyorsan, mert hamarosan éjfél - mondta Oikawa, miközben elővette a pisztolyát, és betöltötte.

- U, u, u, kezdhetem én? - ajánlkozott Tendou, és elvette az egyik sráctól a gépfegyverét, miközben betárazta. Aztán épphogy csak felemelte a fegyvert, hogy lőjön, hirtelen egy alak ugrott ki az emberek közül, és egy mozdulattal felrúgta, amitől a meglepett Tendou hasra esett.

- Ne olyan sietősen, még csak most jöttünk - mondta Tanaka, miközben Noya is melléért egy széles vigyorral.

- Noya? Ti mit kerestek itt? - kérdezte Daichi meglepve, ugyan is mint látszik nem ő hívta őket.

- Eredetileg az árut szállítottuk volna le a Seijohnak, de aztán láttuk, hogy balhé van, és úgy döntöttünk még sem kapják meg - magyarázta a higgadtan belépő Ennoshita, gyilkos pillantást vetve az említettre.

- Ja, és még egy apróság - tette hozzá Noya. - Yachi most hívja a zsarukat, úgy hogy lassan jó lesz lelépni - mondta mire megfagyott a levegő a teremben. Egyedül Oikawa hitetlenkedő nevetése törte meg azt.

- Pff, nagyon rosszul blöffölsz - mondta lesajnálóan, viszont abban a pillanatban Yachi is megérkezett egy telefonnal a fülén.

- Igen, a 13-asban. Egy 10 perc? Rendben. Oké. Köszönöm, viszlát - tette le a telefont, majd mint aki jól végezte dolgát Noyához fordult. - 10 percünk van lelépni - mondta ki mosolyogva, mire kitört a pánik.

Mindenki egyből szedte a sátorfáját, és megpróbált olyan gyorsan elpucolni, amilyen gyorsan csak lehet. Oikawáék hagyták a francba a rengeteg kokaint, és dühösen távoztak a helyszínről.

- Ezt még visszakapjátok.... - morogta Tooru Kuroonak, aki egy győztes mosollyal integetett neki, miközben elment. Lévén, hogy Daichiék kocsija totálkárra ment, Tanakáék felajánlották nekik, hogy elviszik őket, így ők is leléptek, s egyedül Kurooék maradtak a helyszínen. Bokuto persze egyből az időközben magához térő Akaashihoz futott, hogy ellenőrizze minden rendben van-e vele.

- Jól vagyok, csak leütöttek - mondta Akaashi, miközben megtapogatta a fején lévő búbot.

- És azt láttad, hogy milyen menő voltam? - lelkesedett fel a bagoly.

- Öhm, nem - mondta összehúzott szemekkel Akasshi, majd látva a másik legörbülő száját, hozzá tette: - De el tudom képzelni.....

- Mindent elmesélek, amiről lemaradtál - segítette fel Bokuto, majd már bele is kezdett - Szóval volt az a....

- Kou - szakította félbe Kuroo - Menjünk, majd utána elmondod - mondta, mire Bokuto csak vállat vont, majd megindultak kifelé. Idő közben Tsukishima is lemászott a tetőről, s csatlakozott hozzájuk a bejáratban, így négyen álltak meg a nagy raktárépület kapujában.

- Elég nagy balhé lesz, ha megtalálják az ujjlenyomatokat ezen a rengeteg drogon... - mondta ki hangosan Kuroo.

- Arra gondolsz amire én? - kérdezte Bokuto, majd gonoszul összemosolyogtak, és egy jól irányzott lövéssel szétlőtték a bent álló kocsi tankját, ami ettől hatalmas robajjal felrobbant.

- Biztos jó ötlet volt ez? - kérdezte Tsukishima rosszallóan, miközben megindultak a furgonjuk felé, s vetett egy utolsó pillantást a robbanásra.

- Tutira - mondta Kuroo magabiztosan, s látta lelki szemei előtt, ahogyan lassított felvételben elsétál a robbanás előtt, s hogy ez milyen jól áll neki. Nos, nem tévedett nagyot....

The End

Lmao, ennek a sztorinak is vége lett

Köszönöm ha végig olvastad, és remélem azért tetszett is UwU

Ez a végén lévő kép ihlette nagyjából az egészet, úgy hogy köszönjétek a Pinterest csodálatos világának, hogy megszületett ez a sztori xd

Igazából én nagyon élveztem az írását, és rá kellett jöjjek, hogy ez a téma nagyon is bejön nekem xD
Úgy hogy ha szeretnétek, és van rá igény, szívesen írok még ilyen témájú Haikyuu ficiket
Vagy ehhez a sztorihoz folytatást UwU

Valamint szívesen fogadom a véleményeket róla, mennyire sikerült megvalósítanom, amit szerettem volna, és hogy min kellene még javítanom/változtatnom ^^

És végezetül remélem érzékelhetőek voltak benne a shipek pillanatai;D
Próbáltam mindenkinek beletenni a kedvenceit pl a TsukiKuroot és KenmaKuroot is, de azért nem szerettem volna túlzásba vinni, mert még sem a szerelem volt a fő témája

So, tysm everything, if you want more, pls write down it in comment, and have a nice day<3