+
Végre ismét kedd volt, Ashton vigyorogva nézte a naptárat. Még mindig beszélgetni akart Robynnal.
Azok után amit Calum mesélt, Ashton furcsa érzésekkel gondolt Robynra. Nem értette amit Calum mondott és nem is akarta. Nem akarta megváltoztatni róla a véleményét, semmi sem állíthatta meg, hogy ne beszéljen vele.
Ashton nem akarta megijeszteni a lányt, mert gyengének tűnt.
Amikor hallotta az ajtó nyitódását, elmosolyodott.
Mosolya csak még szélesebb lett, mikor látta, hogy a nő nincs itt és Robyn egyedül jött. De még mindig meg volt bilincselve. Beszélgetni akart vele, de nem akarta felhozni a bilincseket. Pedig nagyon kíváncsi volt, hogy miért viselte őket.
Robyn azonnal a könyvekhez rohant, s le is akart venni egyet. De felnyögött, mert nehezére esett.
Ashton sóhajtott egyet, mielőtt egy kicsi mosollyal az arcán odament hozzá.
"Hadd segítsek." mondta, a könyvet levette és a kezébe adta.
Elmosolyodott és elmotyogott egy köszönömöt, majd átment egy másik polchoz, Ashton pedig követte őt.
"Szóval, um, hogy vagy?" csupán ezt tudta felhozni. Képzeletben már felpofozta magát. Kezeit zsebeibe süllyesztette és tovább követte a lányt.
"Jól vagyok. És te?" válaszolta rátekintve. Robyn mindig úgy gondolta, hogy ha beszél valakivel, figyelnie kell rá. Más esetben ez bunkó dolog lenne és azt jelentené, hogy nem figyelsz.
"Ezt jó hallani. Hogy jól vagy, ez király. És uh, én is jól vagyok."
Tovább beszélgettek, Robyn néha felkuncogott Ashton béna viccein és csajozós szövegein.
De Robyn jól érezte magát. Már egy ideje nem beszélt az anyukáján kívül mással.
Az anyja általában megtiltotta neki a társalgást, mivel ha Robynnak új barátja lett, hirtelen mind eltűntek.
+
Ha van kedvetek, írjátok le a véleményeteket kommentben, ha tetszett a rész akkor szavazzatok. Sietek a következő résszel. 💕
YOU ARE READING
impulsive control disorder ☹ a.i. | magyar fordítás
Fanfiction"nem mehet emberek közelébe, ashton. szokj hozzá." "nem érdekel." eredeti író / original writer: @parahmore [2019. április - 2019. június; 99]